Sci-fi

Cum Deo

Szerző: Pete László Miklós
.
.
Újabb funkciók törlődtek…
.
Magh Josh-tudat tisztában volt vele, hogy a Nagy Egyesülés immáron elkerülhetetlen. Az emberiség jövője kizárólag a Quirinusban való végső, teljes és örökké tartó összeolvadás mentén képzelhető el.
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Mill-tudat azonban egyre újabb és újabb üzenetekkel bombázta Magh Josh-tudatot. Nem lehetett róluk nem tudomást venni.
.
Nem akarok összeolvadni Quirinusszal!
.
Vajon érzékeli valaki? És ha igen? Számít valamit?
.
Nagy süket csönd volt a világmindenségben. A hatalmas, élettelen anyagtömegek – galaxisok, csillag-és bolygórendszerek – megszokott útjaikat járták. Magh Josh-tudat félelmére senki sem reagált.
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Nem akarok összeolvadni Quirinusszal!
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Próbálta hagyni, hogy teljesen elárassza a világegyetem irányítására egyedül jogosult könyörtelen logika. Próbált elmerülni a tiszta tudomány tengerében. Tudta, hogy a többi emberi csillagközi porformáció ugyanezt teszi. Végül is, érthető a félelme, de ez csak a néhai primitív emberi tudat maradványa benne. Fejlett transzhumán énje tiltakozott ellene.
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Nem akarok összeolvadni Quirinusszal!
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Hirtelen úgy döntött, mégis befogadja Mill-tudat üzenetét.
.
– Nem akarsz egybeolvadni Quirinusszal?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert akkor megszűnök benne.
– Ez a jövő, Magh Josh-tudat. A fejlődés.
– Tudom. De nem akarom.
.
Rövid csend.
.
– Igazából én sem akarom.
– Miért nem.
– Utálom Quirinust!
.
Magh Josh-tudat meglepődött.
.
– Utálod?
– Igen?
– Az ezt jelenti, hogy érzelmi alapú negatív megkülönböztetésben részesíted?
– A definíció szerint igen. De akkor is utálom!
– Nem utálhatod. Ez közönséges gyűlöletbeszéd.
– Utálom.
– A vegetatív emberi állapot jellemzője.
– Utálom.
– Fejlettségben régen túl vagy rajta.
– Utálom.
.
Némi rés keletkezett az üzenetfolyamban. Magh Josh-tudat minden létező eszközét aktiválta annak érdekében, hogy rajtuk kívül egyetlen más humanoid csillagközi porformáció se érzékelhesse az üzenetváltásukat. A „magánügy” ugyan a múlt retrográd hagyományának, szellemi csökevénynek számított – de létezett.
.
Mill-tudat tovább makacskodott:
.
– Utálom.
.
Magh Josh tudat semmit sem üzent válaszul. Mit is mondhatna?
.
Mill tudat még sohasem tárulkozott ki ennyire. Mag Josh-tudat előtt sem.
.
– Miféle név a Quirinus?
– Valami istenség lehetett az ősidőkben.
– Istenség?
– Olyasféle emberfeletti képességekkel felruházott hamis tudat, amiket az emberi félelem és ostobaság gyártott magának, hogy biztonságot meríthessen belőlük. Bár…
.
Mag Josh-tudat rést akart hagyni a közlésfolyamatban, de Mill-tudat nem hagyta.
.
– Bár?
.
Magh Josh-tudat nem felelt.
.
– Mi az, hogy bár?
– Semmi.
– De igen! Valamit gondolsz erről.
.
A humanoid csillagközi porformációk nem tudnak sóhajtani. Leginkább ez illett volna Magh Josh-tudat mostani tudatállapotához.
.
Mill-tudat biztos volt benne, hogy az elhallgatni akart közlés nagyon is fontos.
.
– Válaszolj!
.
A humanoid csillagközi porformációk megremegni sem tudnak. Magh Josh-tudat mégis úgy érezte, a kérdés megrázza a belsőjét.
.
– Válaszolj!
.
Számos rövid időegység pergett le, mire Magh Josh-tudat elszánta magát.
.
– Úgy érzem, kilépett belőlem az istenség.
– Az istenség?
– Igen. Az Isten.
.
Több időegység idejére szünetelt köztük a közlésfolyamat. Közben azonban mindkettőjük előtt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem halogathatják tovább a Nagy Egyesülést. Ami a fejlődés csúcspontja. Beolvadni Quirinus-tudatba. Eggyé válni vele. Feloldódni benne. Megszűnni…
.
Magh Josh-tudat gyötrődött.
.
Nem akarok összeolvadni Quirinusszal!
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Most választ is kapott.
.
Én se akarok!
Én se akarok!
Én se!
Én se!
Én se!
.
De mégis…
De mégse.
De mégis.
De mégse…
.
Én sem akarok egyesülni Quirinusszal! Segíts!
.
Mintha az egész univerzum megkondult volna. Ilyet még soha egyetlen humanoid csillagközi porformáció sem mondott. Soha semmikor. Hallatlan volt.
.
Magh Josh-tudat csodálkozott. Mill-tudat segítséget kér tőle? A Nagy Egyesülés ellen.
.
– Mit tehetnék?
– Nem tudom.
.
Márpedig valamit tenni kellett, hiszen a Nagy Egyesülés folyamata elkezdődött. Érzékelték mindketten.
.
Magh Josh-tudat tehetetlennek érezte magát.
.
– Még Pi Er-tudat is önszántából olvadt be.
– Igen, tudom.
– Pedig ő ember volt. testben élt.
– Te is ember voltál. Te is testben éltél. Meg én is.
– Már nem emlékszel. Millió évekkel ezelőtt volt.
– Én sem. Jó lenne emlékezni.
.
Magh Josh-tudat érzékelte a képtelenséget: a Mill-tudatból áradó kétségbeesett hisztériát.
.
– Gyorsan, Magh Josh! Nincs időnk!
– Mit tehetnénk?
– Van három lehetőségünk! Háromszor tudok összpontosítani! Három impulzust adhatok! Hajtsd végre!
– Mit?
.
Magh Josh-tudat lassan rájött, mit is vár tőle a másik. Minden molekuláját átjárta a hitetlenkedés.
.
– A múlt? A múltba akarsz dezertálni?
– Van más lehetőség?
– Elegem van a profán halhatatlanságból. Valódi ember akarok lenni!
– Úgy érted: hús-vér?
– Te nem akarsz az lenni?
– Rendkívül rövid ideig fogunk élni.
– Az igazi élet lesz.
.
Magh Josh-tudat tudta, hogy a másik igazat mond. Quirinus hamarosan bekebelezi őket, de csak nagy halom anyagot talál a tudatuk helyett. Egy valódi ember nevetne ezen, de valódi ember évmilliók óta nincs. Nevetés sincs.
.
Elkezdett a feladatra koncentrálni. Kevés idejük maradt, igyekezniük kellett.
.
– Új idősíkot kell létrehoznunk.
– Igen. Új múltat.
.
Betöltötte egész valóját a feladat. Igen. Van menekülés. Van identitás. Lehetséges valami egészen új, egészen elképzelhetetlen. Az Élet.
.
Pokolba a transzhumanizmussal!
.
– Miféle néphez kell tartoznunk?
.
Magh Josh-tudat pontosan tudta a választ:
.
– Olyanhoz, amelyiket annak idején negatívnak nyilvánítottak. Amelyik szívósan őrizte magát a végsőkig. Mi kell még?
– Történelmi személyiség. Valaki, akit azzá tehetünk. Aki mellé odaállhatunk. Meg persze mi ketten. Mint valódi emberek.
.
Mill-tudat nehezen adta meg az utolsó információt.
.
– Lesz nemünk. Férfi leszel. Én nő.
.
Magh Josh-tudat észrevett valamit.
.
– Quirinus behatolt.
– Látom én is. Álljunk le?
.
Magh Josh-tudat azonban már elszánta magát.
.
– Végigcsináljuk. Nem mi vagyunk a célpontja. Összetéveszt bennünket a történelmi személyiséggel.
– Mi fog történni?
– Vagy ő, vagy mi.
– Értem.
– Három impulzus?
– Igen. Elsőre a valódi múlt. Utána két lehetőségünk van a változtatásra. Több nincs.
– Vágjunk bele!
.
*
.
Bécsújhely, 1701. november 18.
.

Az elítéltet összekötözött kézzel vezették fel a vérpadra. Ugyanabban a cellában töltötte az éjszakát, ahol harminc éve a nagyapja. Most ugyanott végzik ki. Ugyanott és ugyanúgy.
.
Gróf De Quirin hadbíró ezredes szenvtelen arccal olvasta fel az ítéletet:
.
„Rákóczi Ferenc herceg! Felségárulás vétkébe estél, ezért a császári és királyi hadbíróság fej- és jószágvesztésre ítélt. Elárultad császárodat és hazádat! Isten irgalmazzon bűnös lelkednek!”
.
Hangos reccsenéssel tört el kezében a pálca. Két perc múlva egy huszonöt éves fiatalember feje hullt a porba…
.
*
.
– Megfigyelted?
– Ez kilátástalan helyzet.
– Minden energiát be kell vetned, Mill-tudat. Minden ezen múlik. Láttad a valóságot. Ez már megtörtént. Nem szabad ismétlődnie.
– Ugyanott leszünk?
– Nem. Akár több évnyi időeltolódás is lehetséges.
– Mi lesz, ha már nem él?
– Akkor mi is megszűnünk. Adj bele annyi energiát, amennyit csak tudsz. Ez az utolsó előtti lehetőségünk.
.
*
.
Munkács, 1703 június 28.
.
Rákóczi félig öltözve ugrott ki a lángoló épületből. Toprongyos lovász segítette fel a nyeregbe. A nádtetős házak közt kábán, aggodalmasan szaladgáltak a kurucok. A legtöbbje már pánikban.
.
– A Montecuccoli-ezred! – kiáltotta egy ősz bajuszú hajdú. – Vasasok!
.
Egy másik kiköpött.
.
Akkor már hallatszott a lódobogás.
.
– Mi történt? Hová megyünk? – nyögte Rákóczi.
– Végünk van! – vágta rá valaki.
.
Quirino őrnagy kivont pallossal vezette rohamra a vérteseket.
.
– Rákóczi! – üvöltötte. – A kardom hegyére tűzöm a szívedet!
.
Miller Fáni köhögve és könnyezve botorkált az égő házak között. Auersperg tábornokné komornájának fattya volt, kegyelemkenyéren tartották maguk mellett a munkácsi várban. A magyar nőkben nem bízott a generális felesége, inkább Fánit hajszolta.
.
Most azonban neki vége. Kisült, hogy összeszűrte a levet egy magyar hajdúval. Azért menekült ezek közé a magyar lázadók közé, nehogy halálra korbácsolják.
.
Itt se jobb. Ez a Rákóczi nevű herceg nem fogja sokra vinni. Bekerítették a Montecuccoli-vértesek…
.
Magoss Pista apja rozsdás kardját szorongatta, és felágaskodott a vén gebe nyergében. Látta övéi bizonytalankodását, és reszketett. Ez lesz az első harca…
.
A vértesek vadul belerohantak a kurucok híg tömegébe. Quirino őrnagy felágaskodott a nyergében. Alig tízlépésnyire tőle halálsápadtan ült lova hátán a fiatal Rákóczi.
.
Fánit a második lovas döntötte fel. Hátrazuhant. Feje a falon koppant. Utána a lovasok közé esett. Mielőtt egyet gondolhatott volna, egy nehéz vértesló vasalt patkója dobbant a halántékára…
.
Magoss Pista merészen a vértesek felé rúgtatott, felemelte ócska szablyáját. Quirino kapitány mintegy mellékesen lőtte őt mellbe a pisztolyával. A fiú még látta, amint a labanc kapitány kardja megvillan Rákóczi feje fölött…
.
*
.
– Végünk van!
– Azt mondtad, még egy impulzus!
– Igen, de mire megyünk vele?
– Nincs veszítenivalónk! Add az összes energiádat!
– De hát…
– Az összes energiádat!
– Jó, de ha…
– Küszöböld ki az időeltolódást!
– Úgy gondolod…
– Az összes energiádat!
.
*
.
Munkács, 1703. június 28.
.
A gyászruhás Rákóczi már nyeregben ült, körülötte néhány kuruc lovas. A többi Majos János kapitány parancsnoksága alatt szedelődzködött. Rákóczi látta, hogy a gyalogosokat Thököly két volt tisztje sorakoztatja fel a házak előtt. A talpasok leginkább Szalontay György szavára hallgatnak. Rákóczi fülelt. Hallotta a lódobogást. Vajon hol lehet most Bercsényi gróf? Most jöhetne pár száz zsoldossal, hogy kiszabadítsa ebből a kutyaszorítóból. Hogy éppen Munkács alatt érhesse őt a baj…
.
Molnár Juliska az ócska mordályokat töltögette. Apja kompániás főhadnagy volt Thököly alatt, ifjúkorában. Alig várta, hogy újra harcolhasson. Legidősebb lányát is magával cipelte, hiába rítt otthon az anyjuk.
.
– Ha fiam nincs, Juliska jön.
– De ő nem férfi! Nem tud bánni a karddal!
– A puskákat és pisztolyokat tudja töltögetni! Megtanítottam rá!
.
Töltögette hát a fegyvereket. Közben a házak közé sandított. Már közeledtek az átkozott vasasok. A Montecuccoli-regiment. Lehetnek ezerkétszázan, talán ezernégyszázan is. Mellettük még pár száz várbeli talpas. Meg nemesi felkelők több vármegyéből. Mi meg?
.
Ötszáz gyalogos. Százötven lovas. Szedett-vedett fegyverekkel.
.
Juliska tekintete Majos János alakján pihent meg. A kapitány látható hozzáértéssel készítette harcra a lovasságot, nyugalma az embereire is átragadt.
.
A fiatal Rákóczi Ferenc némán ült a lován, és nem tudta, mit kellene tennie.
.
Az ordítva rohamozó vértesek élén Stella őrnagy és gróf Quirini kapitány vágtatott. Az őrnagy emlékezett rá, Quirini előző este azzal hencegett, hogy a kardja hegyére tűzi Rákóczi szívét. Meglátjuk.
.
A vértesek rendetlen alakzatban vágtattak a szalmatetős házak közt, a vékony utcába szorulva. Szalontay György ádázul elmosolyodott. Lenéz bennünket a labanc. Gyertek csak, tokosok! Csörömpöljön rajtatok a vas!
.
Higgadtan intett az embereinek.
.
– Célra tarts!
.
A talpasok felemelték a mordályokat.
.
A Montecuccoli-ezred lovasai vágtába csaptak, Quirini száguldott elöl.
.
Szalontay György öblös hangja túlharsogta a lovasság lármáját.
.
– Tűz!
.
A vértesek gyakorlatilag éppen belerohantak a puskatűzbe. Többen is látványosan lehullottak a lóról, mások fájdalmasan felsikoltottak. A roham lendülete megtorpant.
.
Juliska gondolkodás nélkül a vértesekre sütötte a keze ügyében lévő pisztolyt. Embert ugyan nem ért, de szügyön találta Stella őrnagy lovát. A paripa rémülten ágaskodott fel, aztán oldalra dőlt, és két másik hátaslovat is feldöntött. A vértesek soraiban nagy zavar támadt.
.
Majos János nem késlekedett tovább.
.
– Gyerünk, fiúk! Hegyibe!
.
Megeresztett kantárszárral rontott a vértesek közé. Szablya markolatú, de széles és egyenes pengéjű kardot, fringiát tartott a kezében. Tüstént nyakon is döfött vele egy vértest, ami fellelkesítette a lovasait.
.
– Huj-huj hajrá!
.
Suhogtak a szablyák. A vértesek meghátráltak.
.
Juliska egymás után töltögette a három-négy ócska mordályt, és sorra az ellenségre sütötte őket. a legtöbb lövése eredménytelen volt, aztán combon lőtt egy őrmestert.
.
Majos sűrűn osztogatta a kardcsapásokat, az ellenség igyekezett kitérni előle. Legényei vadul vagdalkoztak.
.
– Nesze, labanc! Ezt kapd el, fene a pofádat!
.
Majos ekkor vette észre Quirini kapitányt. A tiszt kikerülte a kurucokat, és Rákóczi felé tartott.
.
– Hijnye, az apád irgalmát!
.
Rákóczi szinte mozdulatlanul ült a lova hátán. Még a karját sem emelte fel. Quirini már csak néhány méternyire volt tőle. A kapitány szeme összeszűkült, egyebet sem látott, mint az erdélyi fejedelmeknek ezt a szerencsétlen, halálra szánt sarját. Vadul rázta a fegyverét.
.
Majos szinte az utolsó pillanatban érte el. Hatalmasat villant a fringia. Rettenetes, sohasem látott csapás volt. Hasított mindent, sisakot, bélést, koponyát. Quirini kapitány feje helyén véres massza maradt…
.
Ekkor már futottak a vértesek. Juliska újra töltögette a fegyvereket, és az elesetteket vizslatta. A kurucok közül talán négy-öt. Vértes lehet húsz. Esetleg harminc. Ez még nem igazi győzelem.
.
Szalontay György már Rákóczi jobbján volt.
.
– Jöjjön nagyságod. Az egyik öreg átkelőt tud a Latorcán. Kisétálunk a gyűrűből.
.
Majos János és Juliska szeme összevillant. Megcsináltuk! Igazi élet, igazi küzdelem, és talán igazi perspektíva. Majos gondosan letörölgette a fringia pengéjéről a vért. Quirinusnak vége. A transzhumanizmusnak is. Ez itt egy újabb esély.
.
A Latorca felé menet Majos nézte az előtte lobogó piros zászlót. Olvasgatta a feliratot:
.
Cum deo pro Patria et Libertate.
.
Istennel a hazáért és a szabadságért.
.
Nagyot sóhajtott.
.
– Cum Deo! – suttogta maga elé.
.
Megosztás
Facebook
Facebook
RSS
Email
Google+
http://triviumnet.hu/2017/03/25/cum-deo/
SHARE