Játék

Nyomozás William Veicz után

Szerző/jelige: Steaven Hole
.
A napokban egy régi barátomtól kaptam egy levelet. Melyben azt ecsetelte, hogy egy kedves író munkatársa eltűnt. Kért, hogy járjunk a dolgok végére és keressem meg vele. Mert találtak valami érdekeset írásaikhoz mellyel nagyot kaszálhatnak a kiadójuktól. Ők tulajdonképpen egy újságnál dolgoznak, ami régmúlt rejtélyeit és legendáit buktatja és oldja meg.
Egy teljesen ismeretlen rejtéllyel állnak szemben és ezért lesz szenzáció. Munkatársa felkutatta a rejtély gyökereit és eljutottak egy olyan pontra, ami ember által fel nem fogható. Levelet nem kapott munkatársától már vagy 2 hónapja, kétségbe esett és rögtön engem keresett fel. Mivel engem érdekelnek az ilyenfajta rejtélyek, megoldásra való hajlamom miatt bele beleegyeztem.
Miután elmesélte a “rejtély” legendáját, még jobban felkeltette az érdeklődésemet.
Így hát munkatársa nyomába indultunk és elmentünk Romániába a “rejtély” színhelyére. Szállást béreltünk egy olcsó, de mégis színvonalas szállodába. Míg barátom elintézte idegenvezetésünket egy kastélyhoz, már nem tudom mi is a neve. (Mindig elfelejtem a nevét) Amíg barátom elvolt, én tovább tanulmányoztam a legendát. A legenda a 17. században a tulajt a kastély tömlöcében brutálismódon meghalt.
A 18-19. század óta emberek elmondása szerint a tömlöcben a pokol kapuja kinyílik, és rémes dolgok történnek a lakókkal. Az egyik például az 18…. években Henry a kastély főszakácsa egy marha sütés közben életét vesztette. Egy szerszámért ment le a tömlöc környékére. Holtestére a pincérek találtak rá, elvileg kiszúrta a két szemét és elvágta a torkát. Hogy mi történt és mit láthatott nem lehet tudni.
Hideg borzongás rázott meg, de még kíváncsibb lettem a legenda valóságár. Barátom belépett az ajtón és azt mondta a hall-ban találkozunk fél nyolckor az idegenvezetővel. Másnap reggel elindultunk Bagelle vezetésével, vagy három órát kutyagoltunk a Kárpátok bércei között. Mikor már semmi kedvem és erőm nem volt már, megláttuk a kastélyt. Kinézete kopottas és boltíves ablakok elhagyatott formában.
Az ösvény, amin megközelítettük televolt vadrózsával. Mire kikecmeregtünk a tüskés ágak sűrűjéből, sebek éktelenkedtek kezemen és arcomon. Megálltunk a kastély előtt és nézelődni kezdtünk, én az egyik torony leomlott tetőét vettem szemügyre. Addig Bagelle otthagyott minket, de mielőtt elment barátom fülébe súgott valamit.
Miután Bagelle elment, barátom beinvitált a kastély korhadt kapuján.
Az ajtó hangosan megnyikordult mikor beléptünk, sötét és poros volt minden. – Nem járhattak itt olyan sokan – jegyezte meg barátom. Nem féltünk egyáltalán, inkább izgatottak lettünk mikor a tömlöc lefele vezető lépcsői előtt barátom munkatársa táskáját megtaláltuk. Tartalma egy kulacs és egy penészes szendvics volt. Barátom megjegyezte, hogy a jegyzetfüzetét magával vihette és hozzátette hol a jegyzetfüzet ott a munkatársa. Elindultunk lefele a lépcsőn, megbotlottam és lecsúsztam, mert a hatodik lépcsőfok nedves volt. Lecsúsztam vagy három lépcsőfokot, barátom megijedt és utánam nyúlt és hozzátette – óvatosan.
Továbbhaladva kesze – kusza folyosók és alagutak zavartak meg minket. Barátommal azt az utat választottuk, amely nem ált a beomlás szélén. Barátom haladt elől én szorosan követtem őt, de szemem sarkából egy füzetet találtam. Felvettem és elkezdtem beleolvasni, felnéztem és barátom addigra eltűnt. Kétségbe estem és a füzetben olvasottak megrémítettek, hirtelen nagy robaj támadt. Egy üvöltést hallottam, férfi üvöltés volt és átéreztem minden kínját és fájdalmát.
Lábdobogást hallottam, valami futni kezdett felém. Barátomat láttam, elfutott mellettem, és amíg elfutott, a pillanattöredéke alatt belenéztem a szemébe. Szemében olyan mérhetetlen nagy rettegés volt, amely félelmetes volt. Futni kezdtem utána, de nem tudtam utolérni. A robaj egyre erősödött, vakolat és néhány tégla elkezdett lefele hullani. Lépcső felé futottam és szintén megcsúsztam ugyanúgy a harmadik lépcsőfokon.
Amíg talpra álltam, fejemre esett tégla, de nem vesztettem el az eszméletemet. Kiértem és visszanéztem a kastélyra, de nem volt ott semmi.
A kastély eltűnt, mintha nem is lett volna. Egyedül voltam, a fülem zúgott és sípolt és a fejem is fájt. Miután elmúlt a fülem sípolása és zúgása, vissza indultam a város fele. Az ösvényen haladtam, mikor motyogást és hörgéshez hasonló dolgokat hallottam. Elindultam a hang felé és megláttam barátomat, hogy ott gubbaszt az egyik vadrózsa bokor mellett. Megfogtam a vállát és rákérdeztem jól van-e? Megfordult és az a látvány, amit láttam félelmetes és undorító volt.
Arca a szájától mind a két füléig véres volt, szemei vörösen izzottak. Arckifejezése egy őrültéhez hasonló volt, lenéztem a testére. Ahogy lenéztem, a kezén megakadt a szemem, megcsonkította fogsora harapásai által. Elfutottam és átverekedtem magam a vadrózsákon. Mikor kiértem Bagelle állt előttem egy puskával. Bagelle rám ordított, feküdj! Abban a pillanatban elsütötte a puskát.
Barátom nem szenvedett többé. Bagelle segített felállnom és elmondta mit súgott barátom fülébe. – nem ajánlom Uram, hogy bemenjen oda. – nem tér vissza “éppen” Bagelle folytatta magyarázatát, barátom ellökte magától és elindult a kastély felé. Bagelle úgy gondolta hiába mond akármit is nem hisz neki és nem fogadja meg tanácsát, így hát ott hagyott minket. De csak azért jött vissza, mert segíteni akart.
Miután szembesített ezekkel Bagelle, belegondoltam és közben a hideg rázott, hogy barátom a saját halálába ment. Csak is csak egy cikk miatt, a munkája miatt.
.
Megosztás
Facebook
Facebook
RSS
Email
Google+
http://triviumnet.hu/2017/06/03/nyomozas-william-veicz-utan/
SHARE