Játék

Macskagyilkos – Korrektúra

Az eredeti novella ITT olvasható.

Hét éves lehettem, mikor nagyanyám nagy, veres macskája eltűnt. Oszkár dús, rőt bundájával ikonikus tagja volt a családunknak. Télen mindig a hencseren szundikált, karikába forduló teste alól kikandikáltak rózsaszín lábujjai. Mint egy csecsemőnek, mondta nagyanyám, és megcsiklandozta (…) a talpát. Mire ő megfeszítve izmait, hanyatt vágta magát, majd másik oldalára fordulva begyűrte fél bajszát lába ölelésébe, és aludt tovább. Fázós volt Oszkár, bármilyen kövérre hízott télre, ezért melegre húzódott. Nyáron, a lépcső hűvösén nyúlt el, mint egy nagy szőrös kígyó. Megdöglött a macskád, Mari, mondta nagyapám, és lábával óvatosan alányúlt. Oszkár feje ernyedten lógott, bajsza kuszán pöndörödött, szemei fennakadtak. Milyen kár, csóválta nagyapám a fejét, egy ilyen szép nagy macskáért.! Alig használt, bólintott nagyanyám a teraszról, és megkapargatta az ebédről ottmaradt tányért egy villával. Oszkár előbb odaért, aztán felébredt, majd panaszosan törleszkedett nagyanyám lábához. Zöld szemein még az álom fátyla, de sosem tapasztalt éhség gyötörte kínzóan.

Szerkesztőként ebben a bekezdésben dramaturgiai okokból megváltoztatnám a mondatok sorrendjét. Bár a címből azonnal kiderül, hogy a történet (egyik) főszereplője egy macska lesz, ne üssük le a poént már az első mondattal. Utána pedig a macska jellemzésénél ne csapongjunk térben és időben, kövessük a logikai szálat.

lehettem” helyett voltam (erősebb ige)

mikor” helyett amikor (kérdőszó vs. vonatkozó névmás)

döntsük el, hogy „veres” vagy „rőt” mert a két szín különböző

A „fázós” mondat szükségtelen redundancia.

szemein” helyett szemén

vesszőhibák

Javaslat:

Oszkár dús, rőt bundájával ikonikus tagja volt a családunknak. Télen mindig a hencseren szundikált, karikába forduló teste alól kikandikáltak rózsaszín lábujjai. Mint egy csecsemőnek, mondta nagyanyám, és megcsiklandozta a talpát. Mire Oszkár izmait megfeszítve hanyatt vágta magát, majd másik oldalára fordulva begyűrte fél bajszát lába ölelésébe, és aludt tovább.

Nyáron a lépcső hűvösén nyúlt el mint egy nagy szőrös kígyó. Feje ernyedten lógott, bajsza kuszán pöndörödött, szeme fennakadt. Megdöglött a macskád, Mari, mondta nagyapám, és lábával óvatosan alányúlt. Milyen kár, csóválta a fejét, egy ilyen szép nagy macskáért! Alig használt, bólintott nagyanyám a teraszról, és megkapargatta az ebédről ottmaradt tányért egy villával. Oszkár előbb odaért, aztán felébredt, és panaszosan odatörleszkedett nagyanyám lábához. Zöld szemén még az álom fátyla, de sosem tapasztalt éhség gyötörte kínzóan.

Hét éves voltam, amikor Oszkár eltűnt.

A továbbiakban, nem szedem szét ennyire a szöveget, csak megmutatom, hol lehetne javítani rajta.

Mikor Oszkár három napja nem jött elő, nagyanyám sorra járta a szomszédokat.: Kkinek van kotlója, galambja, megfogta-e valamelyiket ez a beste, és elpusztították. Oszkárt senki sem látta. Talán Kkutya fogta volna meg, tűnődött nagyapám. Kövér volt, mint egy potyka, nem tudott az elfutni kutya elől, de nem is kódorgott sehova, motyogta nagyanyám mosogatás közben és csak beleperdült a könnye a mosogatóvízbe. Én meg átöleltem a derekát. A köténye ropogósra keményített volt, és szappanszagú. Csak szorítottam szótlanul. Nem akartam, hogy szomorú legyen, és sírjon. Szerettem nagyanyámat.

Mikor” helyett Amikor

Az első két mondat valójában egy mondat kettősponttal.

Szükséges egy „talán” a tűnődős mondatba.

Vesszőhibák.

Aztán a kert végi szomszéd oldotta meg a rejtélyt. Esküvő volt náluk a napokban, és mikor vizet akartak húzni a kútból a mosogatáshoz, ott lebegett egy nagy sárga macska a vízben. Hát kútba esett az Oszkár. Biztosan ment a jó szagokra, felugrott a kút kávájára, aztán vége, tárta szét két karját nagyapám. Nagyanyám két napig siratta Oszkárt, a sárga kandúrt, mire nagyapámnak sikerült megvigasztalni egy háromlábú kismacskával, amit éppen agyon akartak csapni.

kert végi” egybeírandó

mikor” helyett amikor

Oszkár fentebb még rőt volt (és veres is), nem sárga.

Nagyapám sofőr volt a helyi pártitkár mellett, és míg várta a főnökét, látott két gyereket, akik lóbáltak valamit a kezükben, meg dobálták is, aztán egyikük készült a földhöz csapni. De nagyapám elvette tőlük a háromlábú, szürke kismacskát, amit később nagyanyám Kleopátrának nevezett, gondolom, ellensúlyozandó a kis szürke rútságát. Kleopátra zöld szeme ott világított nagyapám halálos ágyán, mikor pár évre rá elvitte az agyvérzés.

Szórendi javaslatok:

a főnökét várta

valamit lóbáltak

a földhöz csapni készült

Logikai fonal: ha „valamit” lóbáltak, akkor nagyapa előbb azt a valamit vette el tőlük, aztán derült csak ki, hogy az egy kismacska.

Javaslat:

…látott két gyereket, akik valamit lóbáltak a kezükben, meg dobálták is, aztán egyikük a földhöz csapni készült, de nagyapám elvette tőlük. A háromlábú, szürke kismacska volt, amit később nagyanyám Kleopátrának nevezett…”

mikor” helyett amikor (kérdőszó vs. vonatkozó névmás)

vesszőhiba

Abban az évben történt az is, hogy megismerkedtem egy kislánnyal a szomszéd utcából. Egyidősek voltunk. Tinkának hívták. Valahonnan faluról költöztek be, az anyja még kendőben járt a boltba, és csókolommal köszönt a boltosnak. Szőke haja volt a lánynak, és copfba fonva hordta. Két suta szalag fityegett a copfok végén. Szürke volt a szalag, ahogy a harisnyája is. Mindig harmonikázott a harisnyája és folyton szipogott. Ezt nem szerettem benne. Ha nagyon fénylett az orra, a kézfejével törölt egyet rajta. Folyton ott volt egy takonycsík az arcán vagy a kezén. Eljártam vele játszani, legtöbbször a hídhoz. Itt széles volt a folyó, meg szép zöld, mély. Kis örvények játszottak a vízen. Voltak ott bokrok, meg mindenféle fűzfák. A nagyobb gyerekek, főleg a fiúk, bakaszivart szívtak a híd alatt. Meg lopott barackot ettek. Hát ide jártunk mi játszani. Mindenfélét, amiket a lányok csak szoktak. Fűztünk gubacsból nyakláncot, csináltunk sárból babákat meg mindenféle állatot. Ha kész volt, belehempergettük a homokba, és hagytuk megszáradni a napon. Jókat játszottunk mi ott együtt. De nem szerettem Tinkát.

A „Mindig harmonikázott a harisnyája és folyton szipogott.„ mondatból hiányzik az alany és egy vessző, ezért úgy tűnik, mintha a harisnyája szipogott volna.

Itt” helyett Ott

A folyó leírása egy mondat.

vesszőhibák

Mikor nálunk járt, csak egyszer, szipogva nézte nagyanyám díszes tányérjait a falon, a tálalón a porcelánokat és a könyveket. Ti gazdagok vagytok, mi, kérdezte, és elhúzta a taknyot az arcán. Nagyanyám paradicsomlevest főzött aznap és túrógombócot. Lassan ette, a gombócból kétszer vett. Aznap este nagyanyám észrevette, hogy eltűnt a pénztárcája. Nem a pénzért, de még nagyapádtól kaptam, jó kis bőrből volt, hümmögött. Talán a pékségben hagytam. De nem lett meg. Tinka akkor napokig nem jött iskolába, később meg elfelejtettem megkérdezni.

mikor” helyett amikor

Szórendi hiba. Javaslat: Amikor nálunk járt, szipogva nézte…

(A mondat az eredeti formájában megtévesztő, mert utalhat arra, hogy egyszer járt náluk, de inkább arra, hogy egyszer nézte szipogva. A javasolt mondatkezdés viszont eleve egyszeri alkalmat jelöl.)

A következő két jelzett mondatnak azonos az alanya, így olyan, mintha a nagyanya evett volna lassan és vett kétszer a gombócból.

Volt, hogy, madarat találtunk, kis borzos verébfiókát, vizet csorgattam a csőrébe., Őő meg legyet fogott neki. Eldugtuk egy bokorban a hídnál, de másnap, mire mentem, és megláttam a Tinka kezében, már nem élt. Billegett a kis feje és véres volt a hátán a toll. Meghalt, mire ideértem, mondta a ő szipogva, de nem nézett a szemembe. Eltemettem a verebet, ő meg nevetett, hogy misét nem mondatunk érte? Utáltam.

Az első két mondat valójában egy mondat.

Szórendi hiba. Javaslat: A kis feje billegett, és a hátán véres volt a toll.

vesszőhibák, felesleges névelő

Egyszer elhívott hozzájuk. Az anyja, csúnya, sovány kis asszony, éppen ebédet készített. Nagy, húsos paradicsomokat vágott fel, azt megsózta, így ették kenyérrel mártogatva. Száraz volt a kenyér, és piszkos a ruhája a hasán, ahogy magához szorította, míg szelt belőle. Sokáig turkáltam a paradicsomgerezdek között, míg a kenyérfalat megpuhult valamennyire. Kinn ettünk az árnyékban, valami elvadult lugas alatt. Törött lábú szék hevert egy piros lábos mellett, a vadul burjánzó rózsabokor alatt. Éreztem, hogy néznek. Nagy hasú, fekete macska dörgölődzött herregve a székem lábához. Cicc, szóltam neki halkan. Zöld szeme vad volt, és esdeklő egyszerre. Egészen kicsi volt a feje és a lábai, csak a közepe dagadt, mint egy feszes, szőrös labda. Titkon kenyeret dobtam neki. Morogva habzsolta. Sicc, rúgott felé mezítlábas lábával Tinka. Itt hagyta az előző lakó a nyakamon, így az anyja. Mindig enne, fogjon egeret, a fene a belit, mindjárt lefial, nem győzöm én etetni ezeket.

A „Száraz volt a kenyér, és piszkos a ruhája a hasán, ahogy magához szorította, míg szelt belőle.” mondatból hiányzik egy alany. Így azt jelenti, hogy a kenyérnek volt piszkos a ruhája a hasán.

Javaslat: Az anyja csúnya, sovány kis asszony, éppen ebédet készített. Nagy, húsos paradicsomokat vágott fel, azt megsózta, így ették száraz kenyérrel mártogatva. Az asszony ruhája piszkos volt a hasán, ahhoz szorította a kenyeret, míg szelt belőle.

vesszőhibák

Takarodj, vágott utána egy szakadt papucsot, és a macska fájdalmasan felnyávogott. Később a küszöbre ültünk játszani. A fekete macska egy bokor alól lesett, mikor Tinka nem figyelt, óvatosan megsimogattam. Kemény, szőrös hasa vadul hullámzott az ujjaim alatt. És dorombolt. Zöld szemét lehunyta, míg óvatosan az állát vakargattam, majd finoman harapdálta a kezemet. Nekem nagyon tetszett ez a macska. Arra gondoltam, elkérem Tinka anyjától, ha nekik úgysem kell. Nagymama is örülne, a macskának is jobb sora lenne, méláztam, míg simogató kezem alatt elfeküdt. Aztán mit érne maguknak ez a macska, nézett rám ravaszul, körmét piszkálva az asszony, míg Tinka vadul szívta az orrát. Abban maradtunk, hogy megbeszélem a nagymamával, és majd üzenek a lányával.

A „Később” már új bekezdés.

mikor” helyett amikor

felesleges mutatószó

vesszőhiba

Két napig nem mentem feléjük. Aztán Tinka üzent, hogy vár a hídnál, macskát hoz nekem. Nem adunk pénzt macskáért, fiam, szólt utánam nagyanyám. Annyit vártam rá, hogy már azt hittem, nem is jön. De aAztán csak megjelent. Harmonikázó harisnyával, libegő szalagokkal, taknyosan, egy kis dobozt szorongatva a hóna alatt. Macskát hoz, nyeltem izgatottan. De a fekete nem férhet ebbe bele. Gyere fel a hídra, kiáltott felém, mutatok valamit. Leültünk a hídra, a gyalulatlan deszkák ontották a meleget. Idenézz, húzta szét a doboz tetejét. Négy, egészen apró, talán újszülött macskakölyök aludt ott, szorosan egymásba gabalyodva. Apró, tökéletes mancsaik cukorkarózsaszínen virítottak, fülecskéik bársonya akár a rózsaszirom. Lefialt a fekete, aztán anyám agyoncsapta, szívta meg orrát Tinka. Hoztál pénzt? Nincs pénz, nem adott pénzt nagyanyám, mondtam, és reszkető ujjam hegyével megsimogattam egy kis fejet. Na, ha nincs pénz, nincs macska, tápászkodott fel Tinka, és kivette a kezemből a dobozt.

Felesleges „De” kötőszó.

vesszőhibák

A híd alacsony korlátja fölött áthajolva egyenként vette ki a macskakölyköket. Csobbant az apró test, kapálózott és sírt. Sorban jött a többi, és mire eszméltem, az utolsó is repült. Még sírtak ott egy kicsit, a víz felszínén evickélve, aztán csend lett. Megmondtam, nézett a szemembe Tinka, nincs pénz, nincs macska.

Nem kaptam levegőt. Nagy volt a csend. Kicsit fújt a szél, borzolta a fűzfákat a parton. Szelíden öleltem át, és átfordítottam a korlát fölött. Csak a madarak látták, milyen szépen lebegnek a szalagjai a vízszínén.

A „Megmondtam” már új bekezdés.
A „Nem kaptam levegőt.” már új bekezdés.
Szórendi hiba. A hangsúly valószínűleg a „szelíden” határozószón van (nem durván), viszont hogy elkerüljük a szóismétlést és erősítsünk a jeleneten, kissé változtatnunk kell a mondaton.

Javaslat: Közelebb léptem hozzá, megöleltem, és szelíden átfordítottam a korlát fölött.
A „Csak a” már új bekezdés.
vízszínén” külön írandó

Javaslat a bekezdés tagolására:

A híd alacsony korlátja fölött áthajolva egyenként vette ki a macskakölyköket. Csobbant az apró test, kapálózott és sírt. Sorban jött a többi, és mire eszméltem, az utolsó is repült. Még sírtak ott egy kicsit, a víz felszínén evickélve, aztán csend lett.
Megmondtam, nézett a szemembe Tinka, nincs pénz, nincs macska.
Nem kaptam levegőt. Nagy volt a csend. Kicsit fújt a szél, borzolta a fűzfákat a parton. Közelebb léptem hozzá, megöleltem, és szelíden átfordítottam a korlát fölött.
Csak a madarak látták, milyen szépen lebegnek a szalagjai a víz színén.

 

Megosztás
Facebook
Facebook
RSS
Email
Google+
http://triviumnet.hu/2017/08/15/macskagyilkos-korrektura/
SHARE