Azon az éjjelen
Szerző: Bacsai Gábor
lllusztráció: Erno Juhasz
.
A dél-pesti főkapitányság telefonvonalai égtek, a szentlőrinci lakótelepen több megmagyarázhatatlan eltűnést és halálesetet jelentettek be mára virradóan. A kivonuló rendőrök és egészségügyi alkalmazottak értetlenül álltak a történtek előtt, a térfigyelő kamerák pontban éjfélkor kikapcsoltak és nem rögzítettek semmit. Üres, statikus zaj volt a felvételeken. Pánik és kétkedés lopta be magát a kerületben lakók szívébe, mikor megjelentek a fekete ruhás kormányügynökök és kordonnal zárták el az épületsort. A környéken kikérdezett tanúk elmondása alapján nem történt semmi szokatlan. Egy idős hölgy azt nyilatkozta, hogy nála baráti társaság volt, akik későn távoztak, mégsem tapasztaltak semmi rendkívüli dolgot. A történtek után a bejárati kapuk felett megjelentek a fekete színű zászlók, az itt élők némaságba burkolództak és szótlanná váltak. Csak a gyerekek tudták, mi történt valójában, de rájuk nem hallgatott senki. A játszóterek a sötétedés beköszöntével elnéptelenedtek és a kicsik maguktól mentek haza, egy se várta meg szülei hívását. Lefekvés előtt azért imádkoztak, hogy a tegnap átélt szörnyűségek ne ismétlődjenek meg újra.
Esteledett, az éjszakai sötétség fekete lepelként szállt alá a lakótelepi bérházakra és homályba borította a paneldzsungelt. Az ablakokban kigyulladtak a lámpák fényei, és a telepiek behúzódtak otthonaik védelmébe. A családosok begyűjtötték gyerekeiket a házak közt elterülő játszótérről. Üvöltve, sírva jöttek a kicsik, hisz játszani akartak, de szüleik egy mondattal beléjük fojtották a hisztit:
.
.
.
.
.
Üdv!
Jól megírt történet egy nagyon is érdekes főszereplővel. Majdnem végig szórakoztató, csak az elején untam egy kicsit a játszótéri gyerekek és szüleik civódását, de egyébként jól hozza a Blood Drive ultrabeteg hangulatát még úgy is, hogy története nem igazán van.
…ami tetszett…
– Mici néni és Mogyi karaktere.
…ami kevésbé…
– néha megbicsaklik a történet a mellékszereplők miatt, de ez lehet, hogy csak az én gondom.
Igazán nincs mit, a Te érdemed és (rejtett üzenet az Admin.-oknak) várom a következőt! 😉
Köszi Márk! Örülök, hogy tetszett 🙂
Szia Gábor!
Persze, természetesen van mondanivalója, azt hiszem félre értettél, ezért szeretném tisztázni. Szóval van mondanivalója, az „öregkori magány” is, ahogy írtad, meg az is lehetne, hogy „senkiről sem tudunk semmit, hiába gondoljuk ismerni”, vagy „nyitottnak kell lenni a csodára” (hisz a gyerek látja, de a szülei nem hiszik el), stb…, de valljuk be, ezek igazából olyan lózungok, amit tudunk, csak nem tudjuk megfogalmazni. Illetve Te rohadt jól meg tudod fogalmazni. Én a filózófiai mondanivaló-hiányát arra értettem, hogy ez a mű nem próbálja megoldani KISÉRELNI, miért vagyunk itt, miért van a gyönyörű Világban a rossz (vagy a Gonosz), hogy áll pariban ez a Mindenhatóval, egyáltalán, lehet-e olyan, hogy Mindenható, stb… stb… stb… (Mindenható: ez is érdekes: ha mindenható, akkor a Gonoszság is Tőle van, nyilván. Na, az ilyen elgondolkodtatási kísérletekre gondolok. Egy vicc jut eszembe:
– Apu, van az Istennem felesége?
– Nincs kisfiam, akkor nem lenne mindenható… 🙂
Elnézést, nem volt túl jó. 🙂
Szóval én szeretem a szórakoztatás-célú írásokat is, színtiszta ötös vagy te ebben!
Kérlek nehogy megsértődj, de fenti a véleményem, s hogy politikailag korrekt legyek: nem biztos, hogy ez a vélemény igaz. 😀 De akkor is: ÉN igaznak gondolom.
Nagyon bízom benne, fogok rengeteget olvasni Tőled, NYOMTATÁSBAN IS! 🙂
U.I.: én is írtam 2 db Lovecraft-tribute-ot, majd ha oda kerülünk, szükségem lenne az őszinte véleményedre… 🙂
Üdv és jó írást, Tehetség! 🙂
Köszönöm a megosztást!
(Mici néni és hű tacskója, Mogyi is végtelenül hálás! 🙂 )
Ez a történetet a Bizzarium ” a Tábortűz körül” pályázatára írtam 2016-ban. Első próbálkozásom volt a pályázatokkal..
Végtelen hála Juhász Ernőnek, aki olyan illusztrációval lepett meg hozzá, hogy leesett az állam. Életre keltette a Mici nénit mindenki számára.
@Márk:
Nagyon más stílus ez, mint a Vörös Rébék feldolgozás. Össze se lehet azzal hasonlítani. Ez egyfajta groteszk paródia a panelről, egy kis Lovecraft hatással, utalással. Lehet a magam módján tettem ezt, de a modern, és sötétebb történetek állnak közel hozzám.
Btw, pont azt taglalja, hogy bármit is csinál az ember fia, lánya öregkorára olyan egyedül marad, mint az ujja. Gyerekek ide vagy oda. Ekkor jönnek be a háziállatok, hogy ne legyen magányos. Stb.. Az olvasó joga ezt mérlegelni mennyire komoly vagy nem. Az, hogy a mondanivalóm ilyen köntösbe öltöztetem … nos az már más kérdés 😀
Ja, és szavaztam, mennyire tetszett! 😉
Szia! Azt hiszem te mestere vagy ennek a műfajnak. Mint említettem, nem zsánerem, de nagyon élvezem olvasni az ilyesmit is. Hisz nem kell mindennek filozófiai kérdést feszegetnie, vagy komolyan elgondolkodtatnia, pusztán a szórakozás miatt is szeretünk olvasni. Az (itt a Triviumon) előző azért jobban tetszett, de ez is ott van a maga nemében. Van egy ” ízed”, ami tetszik. Ez is tetszik, de elmarad a másik mögött. Üdv.