Previous Story
A kritikáról
Mottó: Aki a köznek adja a művét, valójában céltáblára cseréli.
.
Szerző: Rigel Éva
Azt mondják, a kritika szükséges, mert építő és előremutató, fejleszti az íráskészséget, segít eligazodni, és fontos, hogy az író visszajelzéseket kapjon. Aki nem bírja a kritikát, ne írogasson, de ha mindenképpen írogatni akar, hát viselje a következményeit is.
Régebben egy rövid ideig moderátorként tevékenykedtem az egyik társkereső oldalon. Látszatra laza munkám volt, tiszta „hepi” az egész, naphosszat csak olvastam, és moderáltam. Egy csomó ember életébe beleláttam, ismertem a vágyaikat, szokásaikat, többet tudtam a legtöbbjükről, mint bárki más. Időnként csodálkoztam kicsit, szörnyülködtem is, de a legtöbbször nevettem. Aztán szégyellni kezdtem magam, elgondolkodtam, és rájöttem, milyen szerencsés vagyok.
Szerencsés, mert egészségesen, békében születtem, van fedél a fejem felett, van ennivalóm, vannak akik szeretnek, és akiket szerethetek, eldönthetem, hogy mit akarok tenni, és azt is, hogy mikor teszem meg, megteszem-e egyáltalán. Gondolkodhatok mások életén, még bírálhatom is őket semmit sem tudva az életükről, vágyaikról, az okokról, ami miatt valamit megtesznek, vagy nem tesznek meg. Örülhetek, mert elég idős vagyok ahhoz, hogy tapasztalataim legyenek, amiket felhasználhatok arra, hogy megfontoltabban, bölcsebben éljem az életem, és különbséget tudjak tenni fontos, és kevésbé fontos dolgok között. És elég idős ahhoz is, hogy egy vállrándítással elintézzem azokat a problémákat, amik valójában nem is azok, csak fiatalabb korban annak látszanak.
A társkeresőkre regisztrálók egy része (természetesen itt is tisztelet a kivételnek), hogy finoman fogalmazzak, nem üti meg a mércét az íráskészséget tekintve, sőt vannak olyanok (sajnos egyre többen), akiknek a bemutatkozó szövege gyakorlatilag olvashatatlan és értelmezhetetlen. Arra képtelenek, hogy megfogalmazzák, kik ők, és mit szeretnének, a helyesírásról pedig ne is beszéljünk, mert számukra nem létezik.
Elgondolkodtató, amikor a szokásaikról, példaképeikről próbálnak írni. Most nem akarok társadalomtudományi fejtegetésekbe bonyolódni, tudjuk, milyen romboló a hatása a „reality show”, „kibeszélőshow” és egyéb „celebekkel” és „egyszerű emberekkel” készült műsoroknak, milyen értékvesztés zajlik a világban, és egyáltalán milyen furcsa és rémisztő irányba halad a világ.
Abban a korban, ahol egy társkeresőben valaki képes leírni, hogy diplomás, de nem ismeri a különbséget a kis és nagy betűk között, ahol minden szavában legalább nyolc hibát vét, olvasási és szövegértési gondjai vannak (a saját írását sem olvasta vissza, mert akkor észreveszi a hibákat, és javítja, vagy nem), ahol képtelen értelmezni a moderátor levelét, egyáltalán az egész alkalmazást, amibe belépett, és használni akarja, és ahol a saját nemére vonatkozó kérdést is rosszul tölti ki…
…nos, abban a korban úgy vélem, igazán tiszteletreméltó az a törekvés, hogy valaki novellát akar írni. Tiszteletreméltó, hogy gondolkodik, gondolatait megpróbálja szavakba foglalni, hogy létre akar hozni egy történetet, a saját képzeletét életre kelteni.
Azt gondolom, mivel nem vagyunk egyformák, és mivel egyikünknek több jutott észből, mint a másikunknak, senkinek sincs joga a másikat ezért bírálni, sőt ítélkezni felette, mert nem tudhatjuk, hogy az a másik honnan indult, hova akar eljutni, és ezért mi mindent hajlandó/képes megtenni, egyáltalán mire van lehetősége.
Egyszerűbb lehuppanni a tv elé egy tál pattogatott kukoricával, csipsszel, sörrel és bámulni kifelé a fejünkből bambán, vagy ücsörögni a számítógép előtt, esetleg az okostelcsin játszani naphosszat. Egyszerűbb ábrándozni a jobb életről, de semmit sem tenni érte, irigyelni másokat az elért eredményeikért, de utána csinálni már smafu, ítélkezni mások fölött, megmondani a tutit, osztani az észt anélkül, hogy egy percre megállnánk, és elgondolkodnánk, hogyan segíthetnénk azoknak, akik le vannak maradva tőlünk, mert mi erősebbek, kitartóbbak vagyunk, szerencsésebbnek, okosabbnak, jobb körülmények közé születtünk. Egyszerűbb megmondani, hogy mi hogyan csináltuk volna jobban, és miért szar az egész úgy, ahogy van.
Nem tudhatom, hogy az a másik, hogyan éli az életét, hogyan gondolkodik a világról, egyáltalán mit érzékel belőle. Mik a késztetései, vágyai, mennyire fáj neki, ha fel kell állnia a foteljából, és tenni végre valamit önmagáért. Csak azt tudom róla, hogy írt valamit, amiről ő úgy gondolta, jó és értékes, és amiről én úgy vélem, hogy nem az.
Azért vélem úgy, mert nekem esetleg nagyobb a tapasztalatom, mert többet olvastam és írtam, esetleg olyan a környezetem, családi hátterem, indíttatásom, génjeim, amik megkönnyítik a tapasztalást, tanulást, fejlődést.
Hogy elkövetek-e hibákat?
Persze hogy elkövetek, minden nap csinálok valami hülyeséget, ami miatt szégyenkezem, vagy kiröhögöm magam, esetleg más röhög ki engem. Nem ez a fontos, hanem az, hogy észrevegyük a hibáinkat, és próbáljunk meg javítani rajtuk.
Ha másoktól kapjuk a figyelmeztetést, gondolkodjunk el rajta, mert nem tudhatjuk, hogy ő milyen szinten áll a tapasztalásban, és akár még segíthet is nekünk. De ész nélkül se fogadjunk el bármit, mert azt sem tudhatjuk, hogy annak a másiknak mik a céljai, motivációja, háttere és persze a tapasztalata.
Hogy ez túl bonyolult?
Talán az, de van rá megoldás.
Figyelj, és gondolkodj!
Mielőtt készpénznek veszed a kritikát, vagy megsértődsz rajta, értelmezd.
Te pedig, aki kritizálsz, mielőtt leírod, ami a zsigereidből jön, adj hálát azért, amiért azon a szinten állsz, ahol már képes vagy kritizálni.
.
Igen, rendkívül fontos, hogy mi motiválja az írót.
Jó dolog, sőt kívánatos, hogy szinte feszítse a vágy írni őt. De ihletettség, önmagánál nagyobb és mélyebb felismerések, törekvések legyenek a mozgatórugói. Ne sikervágy, hiúság és így tovább – vagyis az egoizmusa.
Ha az írónak alkotás közben sikerül meghaladnia önmagát, olyan műveket adhat közre, melyek ugyanehhez segíthetik hozzá az olvasóit is.
Kedves Márk,
Egyik hozzászólásodban azt kérted, hogy vágják az arcodba a véleményüket, mert abból tanulsz. Azt is mondtad, hogy ultrabrutál módon tegyék, mert nem vagy sértõdõs. Sõt, azt is írtad, hogy nem érted miért dislike-olják a hozzászólásaidat. Én engedelmeddel most válaszolnék erre:
Azért mert stréber vagy.
Így hívtuk azt az iskolában annak idején, aki önként ugrik fel becsukni az ajtót, ha odakintrõl hangzavar jön be. Aki ugrik, ha be kell csukni az ablakot, ha huzat van. Aki mindig mindenre jelentkezik olyan erõszakosan, hogy már ezzel másoktól veszi el a lehetõséget. Azt, akinek mindenrõl van véleménye, még akkor is, ha sokszor butaságokat, közhelyeket mond, amit már amúgy is tudott mindenki.
A strébereket a tanárok szeretik, mert legalább valaki figyel az órán, talán majd õ jobbra inspirálja a tanulókat, mert tanulni akar és nem rosszalkodni.
Csakhogy ez nem így van. A stréber nem inspirál senkit, csak elveszi másoktól a lehetõséget erõszakos szereplési vágyával, nyomulásával, pedálozásával.
A strébert csak a tanár szereti, a diáktársai viszont utálják.
Ne csodálkozz tehát a dislike-ok miatt. Itt ezen a weboldalon mindenhez hozzászólsz, akkor is ha fogalmad sincs az egészrõl, akkor is, ha semmi építõt vagy érdekeset nem tudsz mondani. Ha válaszol neked valaki, te kétszer válaszolsz rá. Ha nem kérdeznek, te akkor is kifejted a véleményedet, van, hogy többször is.
Ezzel a rengeteg hozzászólással nem színvonalassá teszed ezt az oldalt, hanem nehezen olvashatóvá. Elmondom engem ez miért zavar.
Én a Cherubion miatt kezdtem keresni, mert szerettem azokat a kiadványokat. Kíváncsi voltam rá, hogy Eve Rigel és Gabriel Wraith miket ír manapság. Megörültem ennek az oldalnak, hogy itt olvashatok tõlük. Az is érdekelni kezdett, hogy itt még olyat is olvashatok, hogy egymás írását hogyan véleményezik.
De ilyesmit nem találtam végül, csak a te hozzászólásaidat, de tonna számra!
Engem zavar, számomra nehezen olvashatóvá teszi a weboldal tartalmát és csodálkozom rajta, hogy az adminok megengedik egyáltalán ezt a fajta részvételt az oldalon.
Igen, így van, rákerestem, rosszul emlékeztem. Köszi! 🙂 elnézést, rosszul idézni gáz. Még ha a lényeg érintetlen marad, akkor is. Üdv! 🙂
A mindenséggel mérd magad.
Megoszthatom én is a gondolataim a kritikáról?
Logikailag a kritika 4 féle lehet szerintem, ha az Író számára kedvező-ség és pozitív-ság, illetve a Kritikus szemszögéből őszinte-ség vonatkozásából nézzük:
1. Pozítív, őszinte kritika: ezzel általában senkinek sincs gondja.
2. Negatív (összességében), őszinte kritika: ekkor dől el, mennyire intelligens az Író, mert minden őszinte kritika jogos! Egyszerűen azért, mert a másik ember úgy látja. Ezen sincs mit agyalni szerintem.
És most jönnek a további variációk, melyeket úgy gondolom, meg kell említeni, hiszen emberek vagyunk és tökéletlenek. (Tökéletes ember még nem született, szó szerint hála a Jóistennek. Illetve talán Jézus volt tökéletes. 🙂 Elnézést, mellékszál.)
Szóval:
3. Pozitív, de őszintétlen, hazug kritika: amikor a Kritikus nem akarja megbántani az Írót: KERÜLENDŐ! Ugyanolyan káros, mint a:
4. Negatív, őszintétlen kritika: na, mivel gyarló emberek vagyunk és létezik olyan, hogy „irigység”, ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkhoz és mindenkihez, ez is benne van a pakliban. Úgy gondolom, ezen az oldalon ilyet sosem kaphat senki!!! Ezt viszont (más oldalakon 🙂 ) nem lehet kiszűrni. Mindegy is, hiszen ezzel majd a KRITIKUSNAK kell elszámolnia, ez már nem az Íróról és művéről szól, túlmutat annak illetékességén.
Természetesen a kritika sosem sorolható fenti 4 valamelyikébe, mindig kevert bizonyos százalékokban.
Én ezt gondolom a kritikáról.
És Éva olyan jól leírta: hálásak lehetünk, ha kritizálhatunk, ha vagyunk olyan pozícióban. A Ti jóvoltotokból ez egy „mezei” bárkinek is megadathatik az oldalon!
Ez elég jó dolog, köszönjük!!! 🙂
„istenséggel mérd magad” Ki mondta József Attila talán? 🙂 Csak olyat kérek, amit Magadhoz viszonyítasz, Éva! 🙂 Az tuti hiper ultra mega awesome brutal magas szintű lesz! 😉
Hiper ultrabrutál kritikát fogsz kapni. 🙂
Szia Éva!
Minden soroddal egyet értek, rendkívül jól megfogalmaztad.
Sokan hálásak lehetünk és csak köszönhetjük, hogy ilyen kritikusaink vannak, mint Te,
mint Ti a Triviumnál.
Én, mint új tag, a legnagyobb erővel azon leszek, hogy ez a dolog menjen, minél több emberhez eljusson, úgy érzem, ez tényleg egy valódi érték a -szerintem is az értékek szintjén- „süllyedő árnyékvilágban”. 🙂
Én szubjektíve azt szeretném, ha ultrabrutál kritikát kapjak Tőletek! 😉 Nem vagyok sértődős.
Üdv!