Ajánló

Nehéz örökség

Nehéz örökségCím: Nehéz örökség
Műfaj: Romantikus, misztikus krimi
Típus: Ekönyv
Szerző: Melissa Mercouri
Kiadó: KIMTE/Publio (szerzői kiadás)
Oldalszám: 188
Borítókép: Czinkos Éva

Információ és vásárlás

.

.

Lina McClair csinos, fiatal nő nemrég költözött Los Angelesbe a barátjával, aki sikeres színészi karrierről álmodott. A kapcsolatuk hamar elromlik, szakításra kerül sor köztük, Lina váratlanul egyedül találja magát a nyugati nagyvárosban munka és barátok nélkül. Eleinte statisztaként dolgozik, filmforgatásokra jár, de amit ezzel keres, nem elég a megélhetésére. Egyik nap eltéveszti a címet – a taxisofőr a Paramount városnegyed helyett Lakewoodba, a Paramount Boulevard-ra viszi –, statisztaválogatás helyett egy jósdába kerül. A jósdában megismerkedik Elvira Wanggal, a középkorú jósnővel. Az asszony kártyát vet neki, kristálygömbből jósol, és nagyon rácsodálkozik a lány sorsára. Azonban Lina hiába faggatja, nem hajlandó elárulni, hogy mit látott a jövőjében. Helyette állást ajánl, maradjon vele, legyen az asszisztense, és viselje gondját Maudnak, az értelmi fogyatékos húgának. Lina nemet mond, de a kezdeti ellenérzéseket leküzdve végül elfogadja az állásajánlatot, és még aznap beköltözik a Wang házba. Az események magukkal ragadják egy titokzatos, sötét világba, ahol az élete is veszélybe kerül.

Részlet a regényből
.
(…)

Lina a saját sikoltására riadt fel a látomásából. Teste verejtékben fürdött, torka viszont kiszáradt, ezért az első pillanatban képtelen volt megszólalni. Jim Duncan meredten figyelte. A pupillája hatalmasra tágult, arca döbbenetet és nem kevés iszonyt fejezett ki.
– Még soha… soha életemben nem láttam ehhez hasonlót – suttogta elhalón. – Maga… annyira megváltozott, ahogy… nem is tudom mit láttam – rázta meg a fejét végül a férfi.
– Sajnálom, ha megijesztettem – jelentette ki Lina, miközben egy zsebkendővel letörölgette verejtékben úszó arcát. – Higgye el, nekem sem volt könnyű!
– Ez mindig ilyen?
– Milyen?
– Döbbenetes és drámai.
– Nem tudom, kívülről milyen – mosolygott Lina. – De belülről nézve, meglehetősen félelmetes volt.
– Meséljen, mit látott?
Lina pár szóval elmesélte a látomást, ügyelve, hogy ne vigyen bele több drámai hatást. Jim Duncant már így is sokkolta az ő látványa. S miközben beszélt, magában próbálta értelmezni a látottakat. Nem tudta, mit gondoljon a képekről, amelyek most nem tűntek tiszta szimbólumoknak. Mintha a férfi tudatalattija közölni akart volna valamit, de nem volt meg rá a megfelelő eszköze.
– Nagyon különösen hangzik – jegyezte meg Jim. – De semmit sem értek belőle. Mit jelent a vízesés meg a sötét alak a csuklyával?
– Még nem tudom – vallotta be Lina. – Valóban különös képek, és… egyelőre még nem tudom megfelelően értelmezni őket.
– Valamit csak gondol róluk!
– Keveset tudok arról, ami foglalkoztatja ön. Ha most magyarázni kezdeném a képeket, talán téves következtetéseket vonnék le.
Jim Duncan elgondolkodva dörzsölte meg az állát. Most kiszolgáltatottnak és sérülékenynek látszott.
– Nem titok – jelentette ki. – Egy ideje nehezen alszom el, az éjszakákat többnyire átvirrasztom. De… ha mégis sikerül elaludni, akkor szörnyű rémálmaim vannak.
– Vagyis nálam a rémálmaira keresi a megoldást?
– A megoldást Dr. Connornál keresem… öntől a miértekre szeretném megkapni a válaszokat.
– Dr. Connor?
– A pszichiáterem.
– Ő egy hölgy? – kérdezte Lina.
– Dehogy! Miért kérdezi?
– Csak mert… ismerős volt a neve. Mintha hallottam volna ilyen nevű orvosnőről…
– Matt Connor régi barátom, illetve apám régi barátja volt. Tudja, az apám… tavaly halt meg.
– Ó, részvétem!
– Nem nagyon tartottam vele a kapcsolatot. Az igazat megvallva Matt mindig is közelebb állt hozzám, mint az apám.
– Azóta tart?
– Mi?
– Az alvási nehézség. Az apja halála óta vannak rémálmai?
– Nagyjából két hónappal ezelőtt kezdődött.
– Történt valami fontos akkoriban?
– Mire gondol?
– Ami megváltoztatta az életét… a szokásait. Lényegtelennek tűnő dolgok vagy épp sorsfordító események…
Jim Duncan elmosolyodott.
– Miss McClaire! Maga épp olyan kérdéseket tesz fel, mint a Matt. És ugyanúgy nem tudom most sem a választ, mint ahogy két hónapja nem tudom. Ezért jöttem el magához. Matt azzal a célzattal turkál az agyamban, hogy megállapítsa, bolond vagyok-e vagy sem. Maga szintén ezt teszi, de remélhetőleg nem ugyanaz a cél vezeti!
Lina érezte, ahogy elpirul. Kellemetlenül érezte magát a férfi átható tekintetétől, és olyan sokféle érzés járta át a lelkét, amelyeket nem tudott kezelni.
Jim Duncan egyre jobban tetszett neki, és már nem volt elérhetetlen a számára. Sőt! Olyan dolgokat tudott meg róla, amelyekre álmában sem gondolt. Ugyanakkor sajnálta a férfit, mert szenved, gyötrődik. És fokozódó féltékenységet érzett az ismeretlen, gyönyörű nő iránt, akivel a parkban látta, és aki nyilvánvalóan sokat jelent a számára.
– Bocsásson meg! – kérte Lina. – Nem akartam megbántani. Szeretnék segíteni, de most még a legjobb szándékom ellenére sem megy.
– Mit javasol, mit tegyek?
– Úgy gondolom, nagyon bonyolult problémával állunk szemben. Annyi kiderült a látomásból, hogy önt valamiféle béklyó tartja fogva, de hogy ennek van-e köze a rémálmokhoz, vagy teljesen más összefüggésben kell értelmeznünk, még nem tudom. Annyi bizonyos, hogy kihatással van az életére, és mindenképpen tennünk kell ellene valamit.
– Tehát?
– Véleményem szerint szüksége lesz további jövendölésekre, vagy „kezelésekre”… ahogy tetszik. Ha megengedi, hogy időről időre belépjek a gondolatai közé, talán kibogozhatom a rejtélyt.
– Ez azt jelenti, hogy minden nap el kell jönnöm ide?
– Szó sincs róla! Legalább két napnak el kell telnie két „ülés” között. És ha gondolja, nem kell fizetnie minden alkalommal…
Jim Duncan türelmetlenül legyintett.
– A pénz nem gond. Van belőle elég. De mondja, mennyi esélyt lát arra, hogy sikerül megtalálni az alvászavarok és a rémálmok okát?
– Most pontos számadatot vár vagy becslést?
– Becslést.
Lina elgondolkodott. Annyira kívánta ezt a férfit, hogy szinte már fájt. Meg akarta szerezni, de nem mindenáron. Becsapni pedig egyáltalán nem állt szándékában.
– Nos… rossz hírem van. Sem pontos számadattal, sem becsléssel nem szolgálhatok. Még csak nem is ígérhetek semmit. Előfordulhat, hogy napok, hetek telnek el, és semmire sem jutunk. De az is épp úgy előfordulhat, hogy egyszer csak megtaláljuk a megfelelő kulcsot a megfelelő ajtóhoz. Ha ezek után úgy gondolja, nincs szüksége a segítségemre, vagy nem bízik bennem, megértem. De ha három nap múlva visszatér, mindent megteszek, hogy legalább kárt ne okozzak önnek.
Jim Duncan felegyenesedett a székről, egy darabig elgondolkodva ácsorgott, majd az ajtóhoz sétált. Mielőtt azonban kilépett volna, még hátrafordult:
– Köszönök mindent. Három nap múlva találkozunk.
Amikor eltűnt a kinti sötétségben, Lina még ücsörgött egy darabig, mert úgy érezte, ha megmozdult, minden semmivé foszlik, ami az elmúlt másfél órában történt.
Azután felugrott és izgatottan járkálni kezdett a lakásban, miközben azt hajtogatta, hogy ez nem lehet igaz… nem lehet igaz…
Amikor később felvitte Maud vacsoráját, és figyelte, ahogy az asszony lassan, kényelmesen elfogyasztja, olyannyira belemerült a gondolataiba, hogy Maudnak háromszor is rá kellett szólnia, mire felfogta, mit akar tőle.
– Beteg vagy? – kérdezte Maud.
– Csak fáradt – magyarázta Lina.
– Vagy szerelmes…
Lina meglepetten pillantott Maudra, de az asszony tekintetében nem volt sem gúny, sem kíváncsiság.
Mindössze egy tényt közölt.
(…)
.