Pályázat

Támpontok és tanácsok pályázóknak

Mivel még elég sok idő van a novellapályázataink és a felolvasó pályázatunk beküldési határidejéig (2017. november 30.), a grafikai pályázatunk pedig csak most indult, néhány észrevétellel és tanáccsal szeretnénk segíteni jelenlegi és leendő pályázóinkat.

A mostani és múltbéli tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy sajnos a pályázók egy része


vagy nem értelmezi a pályázati kiírásainkat (feltételezhetjük, hogy a másét sem),
vagy egyszerűen nem veszi komolyan.


Előbbi jobb esetben figyelmetlenségből, rosszabb esetben szövegértelmezési nehézségből adódhat, ami azért is meglepő, mert irodalmi alkotások létrehozásáról van szó, ami köztudottan szövegírást és így szövegértelmezést is jelent.
Utóbbi pedig olyan hiba, ami tapasztalanságra és/vagy felelőtlenségre utal(hat).
Melyik a rosszabb?

A végeredmény tekintetében mindegy, mi az oka,


a következménye a pályázatról való kizárást vonja maga után.


Pedig annyira egyszerű!
A pályázati kiírásokban rögzített szabályok és feltételek célja nem a pályázók életének megkeserítése és a pályázás megnehezítése, hanem


az egyenlő esély biztosítása, támogatás és útmutatás minden pályázó részére.


Így értelemszerűen mindenki, aki betartja azokat, joggal várhat egyenlő elbírálást.
Tudjuk, hogy szájbarágós, amit írunk, de a tájékozatlanabbak kedvéért hadd pontosítsunk!

Amikor az a cél, hogy egy történetet minél kevesebb szöveggel a végén meglepő, megdöbbentő, megmosolyogtató vagy épp katartikus csattanóval kell megírni,


kizárólag akkor valósul meg az egyenlő esély, ha mindenkinek ugyanazokat a feltételeket kell betartania.


Ezért amikor az a feltétel, hogy az írásmű nem lehet 2500 leütésnél (szóközökkel együtt) több, akkor a történetet legfeljebb 2500 leütéssel (szóközökkel együtt) kell megírni. Ha valaki erre nem képes, gondolja át, hogy vajon ő a tehetségtelen író, vagy a történet túl hosszú a terjedelemhez! Előbbi esetben olvasson és írjon sokat, képezze magát, mielőtt részt vesz egy novellapályázaton, utóbbi esetben válasszon másik történetet!

Tudjuk, hogy szavainkat némelyek sértésnek vehetik, és felháborodnak, de legyünk racionálisak!


Hogyan akar valaki író lenni, írásműveket létrehozni, ha olyan alapvető szabályokat nem tud betartani, mint egy írásmű terjedelmi korlátja, vagy nem tud értelmezni egy szöveget?


Tudjuk azt is, hogy némelyeknek nehézséget okoz(hat) a szövegszerkesztő használata, de a XXI. században ez már nem lehet mentség, sőt még magyarázat sem.


Aki író akar lenni, tanulja meg a szövegszerkesztő használatát!


Aki pályázaton akar részt venni, értelmezze a szöveget, és tartsa be a feltételeket!
Amikor pedig kizárják a pályázatról (mert nem tartotta be a feltételeket), ne sértődjön meg, ne azon agyaljon, hogy milyen módon állhat bosszút a pályázatkiírókon, hanem lépjen egy szintet előre, javítson, és induljon újra.
Már ha író akar lenni.

Amikor egy pályázat beküldési feltételei között le van írva a beküldés módja, hogy mit kérünk az e-mail tárgy mezőjébe írni, minek kell szerepelnie az e-mail szövegében, és minek a csatolt dokumentumban (ami a novellát tartalmazza), továbbá, hogy a pályázat jeligés,


nem a pályázók életét akarjuk megnehezíteni, hanem az adatkezelők munkáját megkönnyíteni, az esélyegyenlőséget, a pályázat lebonyolítását törvényileg biztosítani.


Ha az adatkezelőnek sorozatosan arra kell az idejét fecsérelnie, hogy a beküldési feltételeknek nem megfelelő műveket „gatyába rázza”, törölje a dokumentumok tulajdonságaiban, a fájlok címeiben benne hagyott neveket, az írásművek elején-végén-közben megtalálható, oda nem illő szöveget, karaktert, képet, cirádát, cikornyát és társait, lassabban fog menni az adatkezelés, a pályázók tájékoztatása, a pályázat lebonyolítása akadozik.

Jelenleg négy pályázatunk fut, jövőre újabbak lesznek különböző témákkal és terjedelmi megkötésekkel, és ha beérkezik egy novella úgy, hogy semmilyen adatot nem tartalmaz, sem nevet, sem jeligét, sem az e-mail tárgy mezőjében nincs információ a pályázatra vonatkozóan, a leütések száma pedig például 6-8 ezer, vajon az adatkezelő minek alapján sorolja be, és rögzíti a pályaművet? Nem az ő feladata eldönteni, hogy egy túlírt „100 minis” vagy egy alulírt „szamurájos” novellát kapott-e.


Az adatkezelő nem zsűritag, ő nem olvassa a novellát, csak adatokat kezel, ahogy a zsűritagok nem kezelnek adatokat, hanem olvasnak és értékelnek.


A jeligék arra szolgálnak, hogy a zsűritagok előtt helyettesítsék a szerzőt.
A célja az, hogy biztosítsa az esélyegyenlőséget, a zsűritagokat még véletlenül se befolyásolja semmilyen irányban a szerző személye.


A jelige lehet bármilyen szó. Azonban a terjedelmes mondatokat, a pályázat megnevezését, a „jelige” megnevezést, a novella címét, esetleg a szerző személyére vonatkozó kifejezéseket nem árt kerülni.


Több azonos jeligét kaptunk, aminek egyszerű az oka: a pályázó vélhetően azt hiszi, egyedüliként feltalálta a meleg vizet, amikor a pályázat címét adja meg jeligének (és rajta kívül még vagy hatan), ahogy a „jelige” szóból is érkezett legalább három. Ilyenkor az adatkezelő új jeligét kér, ami megnehezít, lassít, bonyolít stb.


Minden jeligés pályázatunknak van jeligés oldala a honlapon, ahol a pályázók tájékozódhatnak a beküldött műveik beérkezéséről, érvényességéről a jeligéik alapján.

http://triviumnet.hu/palyazat


De ahhoz, hogy tájékozódhassanak erről, előtte tájékozódniuk kell, vagyis körül kell nézni a honlapon. Igyekszünk kommunikálni, felületet biztosítani az információknak, de senki ne várja a sült galambot a foteljében hátradőlve, egyszerűen nincs kapacitásunk arra, hogy a több száz pályázónak egyenként írjunk e-mailt.


Minden információ megtalálható a honlapon, csak rá kell keresni.


Végezetül az érvénytelennek minősített „Publikált mű” megnevezésről ejtsünk néhány szót!

A pályázatkiírók (nem csak mi) nem szeretik, ha egy beküldött írásmű már megjelent valahol egy kiadványban, az interneten, e-könyvben, blogokon stb.
Ennek egyszerű oka van.
Egyrészt senki sem szeretne olyan művet megjelentetni, ami már máshol megjelent, másrészt jogi aggályokat vet(het) fel egy esetleges szerződésszegés a pályázó részéről, ami a pályázatkiírót is érint(het)i. Ugyanis egy nyomtatott formátumú és/vagy e-könyves megjelenés esetében feltételezhetően készült szerződés a kiadó és a szerző között, ami rögzít bizonyos kitételeket a „megvásárolt” mű kiadásával és felhasználásával kapcsolatban, aminek megszegése törvénysértő.

Ugyanez a helyzet a szerződéssel nem biztosított, „csak” szerzői kiadásban, e-könyvben vagy blogokon megjelentetett művek esetében is.
A szerzői jogi törvény nem csak a szerzőt védi, hanem a kiadót (és a pályázatkiírót) is.
Másrészt ha már máshol olvasható az adott mű, az már nem „új”, hanem a sokadik bőr lenyúzása egy „befutott” ötletről.


Harmadrészt, minek akar valaki ismét megjelentetni egy olyan művet, ami már megjelent?!


Az adatkezelő minden esetben ellenőrzi a megjelenést, tehát a pályázó semmire sem megy azzal, ha a beküldés előtt gyorsan leveszi az internetről a művét, mert az internet nem felejt. Ami egyszer felkerül oda, ott is marad.


Reméljük, sikerült támpontokat nyújtanunk, magyarázatot adnunk néhány homályos kérdésre, és megkönnyítenünk a pályázást!

Továbbra is szeretettel és érdeklődéssel várjuk a pályaműveket!

.