Hallasd a hangod!, Hangoskönyv, Interjú

Hallasd a hangod! – Szoó Virág

A Trivium Egyesület szerkesztői a Hallasd a hangod! felolvasó pályázat nyerteseivel interjút készítettek, hogy bemutassák őket a közönségnek. Mindenkinek azonos kérdéseket tettek fel.

Szoó Virág Hölgyek kategóriában 3. helyezést ért el.


SZERKESZTŐ: – Mivel foglalkozol a hétköznapokban? Mit tudhat rólad a nagyérdemű?
.
VIRÁG: – Magyar-angol szakos középiskolai tanár vagyok, egy vidéki gépipari és informatikai szakgimnáziumban tanítok. Három gyermekem van, 20, 18 és 11 évesek.
.
– Mit szeretsz csinálni szabadidődben, mi a hobbid?
.
– A tanításba fektetett kreativitás mellett kevés időm van a hobbijaimra: az éneklés, amit régen kórusban, pár éve egy bárzongoristával szólóban tudtam gyakorolni, mostanában kissé háttérbe szorult. 2009-ben kezdtem konfliktuskezelésként írogatni (bár ez nem igaz, előtte is próbálkoztam már), akkor találtam rá olyan műfajokra, amelyek, szerintem különlegesek, azóta elhiszem, hogy ebben a tevékenységben is van keresnivalóm. 2014-ben jelent meg első kötetem Pár-Beszéd címmel. Szintén hobbiból készítettem el a Magyar irodalmi születésnaptárt, amit 2014-15-ben a facebook oldalamon posztoltam, most pedig az Életreolvasó blogon publikálom.
.
– Mi a véleményed a hangoskönyvekről?
.
– Én magam jobban szeretek olvasni, mint egy könyvet meghallgatni. Tanítás közben azonban szembesülök azzal, hogy a fiatalabb generáció tagjai nehezebben olvasnak, viszont egy szóbeli interpretáció során könnyebben megértenek egy-egy szöveget. És tudom, hogy sok, olvasási nehézséggel küzdő embernek is ez segítség lehet. Helyettesíthetjük a régi felolvasókat.
.
– Mióta foglalkozol felolvasással, és mit szeretnél elérni vele?
.
– Általános és középiskolás koromban sokszor indultam vers- és prózamondó versenyeken. Színjátszással is foglalkoztam, egyetemista koromban angol nyelven is. Amióta tanítok és gyermekeim vannak, rendszeresen olvasok fel irodalmi szövegeket. Az esti mesék és a kötelező versek bemutatása során törekszem az életszerű előadásmódra, és ez, a visszajelzések szerint gyakran sikerül is. Azt szeretném elérni, hogy a gyermekem könnyebben el tudjon aludni, és hogy a diákjaim közelebb kerüljenek a számukra dohszagú művekhez is.
.
– Honnan értesültél a pályázatról?
.
– Irodalmi pályázatokat kerestem (be is küldtem két novellát a 100 Mini Történet kiírásra), és a Trivium Egyesület honlapján rátaláltam erre a lehetőségre. Úgy éreztem, ezt nekem találták ki, hiszen lassan a legkisebb gyermekem is kinövi az esti mese műfaját, de így lenne alkalmam tovább is, és mások számára is interpretálni történeteket.
.
– Mit jelent számodra, hogy bekerültél a tíz legjobb felolvasó közé?
.
– Izgatottan vártam az eredményhirdetést, és a szombat déli megjelenéskor akkora volt az örömöm, hogy az ebédfőzés hátralévő, számomra legkellemetlenebb részét, a galuskaszaggatást végigmosolyogtam, és szinte észre sem vettem, hogy hogyan jutottam a nagy adag végére. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy másoknak is tetszik az, ahogy egy szöveget igyekszem életre olvasni. Várom, hogy milyen lehetőséget jelent ez a bekerülés, és remélem, hogy sikeresen tudok közreműködni a hangoskönyvek elkészítésében.
.
– A szerkesztők a próbaszövegek összeállításakor igyekeztek többféle műfajú, témájú, hangulatú és nehézségű részletet kiválasztani, hogy a pályázók megtalálhassák a számukra megfelelő szöveget. Te mi alapján választottál a próbaszövegek közül?
.
– Mindegyikbe belenéztem, és az első pár bekezdés alapján döntöttem a két kiválasztott szöveg mellett. Leginkább megérzésemre hallgattam, és nem bántam meg, mert mindkét szöveg felkeltette az érdeklődésemet.
.
– Milyen módszerrel olvastad fel a próbaszöveget? Előbb sokat gyakoroltál, és a legjobb felvételt küldted be, vagy egyszeri felolvasással elsőre sikerült a felvétel?
.
– Egyszer olvastam fel magamnak a szövegeket, aztán az iskola stúdiójában ülve, egy ottani berendezés segítségével készítettem egy lyukasórában a felvételeket. Nem volt alkalmam többször próbálkozni.
.
– Mennyire tartod fontosnak a színészi előadást egy irodalmi szöveg felolvasásnál?
.
– Fontosnak tartom, hogy a szereplők megelevenedjenek egy prózai szövegben. Ehhez, szerintem előnyös a színészi képesség. Versek esetében is a beleélés, a természetes hangnem, és nem az „elszavalás” az, amit szem előtt szoktam tartani.
.
 – Ha nyilvánosan kell szerepelned, van-e lámpalázad? Ha van, hogyan győzöd le?
.
 – A mindennapi kiállás 30 kamaszfiú elé segít, hogy megtanuljam legyőzni a lámpalázat. Ennek ellenére egy-egy fellépés (énekesi), vagy tartalmasabb felolvasás-versmondás előtt veszek néhány nagy levegőt, és csak aztán vágok bele. A felolvasás egy stúdióban számomra új volt, és meglepett, hogy mennyire izgultam. Előadás közben azonban a beleélés segít, hogy magamat, és a lámpalázamat elfeledjem.
.
– A családtagjaid, barátaid hogyan vélekednek a tehetségedről?
.
– Ezzel kapcsolatban velük kellene interjút készíteni. Nem túl szerencsés mások véleményéről közvetetten nyilatkozni.
.
– Milyen műveket szeretsz olvasni a hétköznapokban, szabadidődben? Van kedvenc íród, regényed?
.
– A klasszikus irodalom mindennapjaim része a tanítás miatt, és sajnos kevés időm marad a kortársakkal való ismerkedésre. Alapvetően minden érdekel, és szeretek hagyatkozni barátok ajánlásaira. Kedvencem nagyon sok van. Henry Fielding Tom Jones-át két-három évente újraolvasom (csakúgy, mint a kötelezőket), de nagy hatással volt rám az Apák könyve Vámos Miklós tollából, és legújabban Alessandro Baricco Mr Gwyn című regénye. Ennek kapcsán egy novella is született a laptopomon.
.
– Köszönjük az interjút! Sok sikert kívánunk!
.
 
.

xx