KÜZDŐTÉR

Véres szilánkok

Szerző: Willow West

A fürdő padlóján ülök, körülöttem törött tükörszilánkok. Az egyik darabot az ujjaim között forgatom. Felsérti a bőröm, és én felszisszenek. Figyelem, ahogy kibuggyan egyetlen csepp vér. Apró vörös gyöngy az ujjam hegyén.
Nem rezzenek, mégis lefolyik, pirosra festve a hófehér csempét mellettem.
Lenyűgöz a padlóra került minta. Lenyűgöz, hogy belőlem van. A részem.
A kezemben lévő tükördarab mintha magától mozdulna. Mintha nem én csinálnám. Vércseppek gyűlnek csészeként összeszorított tenyeremben. Nem mozdul a kezem, csak a fejem forgatom, figyelve a fények játékát.
Hirtelen nyitom szét az ujjaimat. A vérem patakként csorog lefelé. Gyönyörű, ahogy lecsepeg. Ahogy a csempére ér, hogy ott folytassa az útját.
Fémes illat csiklandozza az orrom.
Égni kezd a kezem.
A szilánkra nézek, véres a széle. Megtörik rajta a fény. Fehér-karmazsin ragyogás. A másik felét is be akarom festeni.
A tükördarab nyomán már az egész karom vörös. Csöpp. Csöpp. A vérem lassan gyűlik a csempén, körbeölelve a padlón szétszóródott tükörszilánkokat. Csillog a vérem, szikrázik az üveg.
Varázslatos.
Lassan becsukódik a szemem.
Nem lehet. Még nézni akarom.
Én vagyok a tükör körül.
Általam egésszé lesz.
Én is egésszé válok.
.