Hallasd a hangod!, Hangoskönyv, Interjú

Hallasd a hangod! – Engler József

A Trivium Egyesület szerkesztői a Hallasd a hangod! felolvasó pályázat nyerteseivel interjút készítettek, hogy bemutassák őket a közönségnek. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tették fel.

Engler József Máder Edittel Páros felolvasás kategóriában 1. helyezést ért el, és kiemelkedő teljesítményéért a szerző dicséretében részesült.


Szerkesztő: – Mivel foglalkozol a hétköznapokban? Mit tudhat rólad a nagyérdemű?
.
József: – Bő két évtizeden át szervezetfejlesztéssel és üzleti tanácsadással foglalkoztam. Mivel a politika totálisan tud nem érdekelni, már ez a dolog sem érdekel különösebben. Ebből kifolyólag kiérdemesült ifjú titánból szellemi szabadfoglalkozású lettem (úgy hiszem, ez kellően elegáns kifejezés). Jó ideje időnként projectek, nemzetközi ügyletek elősegítésén dolgozom, egyúttal kitartóan próbálok regenerálódni a primitív butaság-cunami áldásos hatásaitól.
.
Röviden: csendes naivitással küszködök az ostobasággal. Amolyan elfuserált Sziszifusz.
.
– Mit szeretsz csinálni szabadidődben, mi a hobbid?
.
– A sztereotip válaszok – szeretem a természetet, a zenét, a művészeteket, sokat olvasok, igyekszem nyitott lenni a világ felé, szeretek kertészkedni, stb, stb. – végső sorban igazak. (Ámbár… kellene lassanként egy olvasószemüveg. Fiatalodok, mit tehetek… Az imádott könyv-könyveket nehezen bírom mostanában szem- és fejfájás nélkül olvasgatni. Marad az e-book és a laptop. Azon rengeteget olvasok és írok ugyan, viszont amiatt lassanként még jobban kellene egy olvasószemüveg, mert az imádott… Jó, ez van. )
Azután egyszerűen szeretek játszani, azt viszont mindenfélét. Néha pedig, ha időm-kedvem engedi, rajzolgatok, vagy írok. Többnyire vidám, vagy abszurd dolgokat. Elég dráma és szenvedés van önmagában is ahhoz, hogy még én is tetézzem. Írói tevékenységemről környezetem ütemesen megpróbál lebeszélni, ám én hősiesen ellenállok. Ezeken felül szeretek beszélgetni, valamint nézem a szépet. (Utóbbi igen elvont elfoglaltság, de akár akarom, akár nem, valahogy mindig szembe jön valamiben. Ha meg már amúgy is ott van, akkor nézzük.)
.
– Mi a véleményed a hangoskönyvekről?
.
– Én még egy másik világban nőttem fel. Ott nem a kép és a virtuális kütyű-életmód volt a középpontban, hanem az ember és a hang. A barátok, a zene és a rádió. Sokszor vacakoltam egész nap kint a kertben, mindig szólt a háttérben a rádió. Egészen kicsi koromtól szeretem a mesejátékokat és rádiójátékokat, színházi közvetítéseket. Bár már én is tévézek és netezek, de a hang szeretete a mai napig rajtam ragadt. Ebben egészen biztosan nagy szerepe volt azoknak a kiváló színészek is, akik akkoriban a hangjukat adták mindehhez. Szerették is, amit csináltak, és nagy gonddal óvták és tisztelték a gyönyörű magyar nyelvet.
.
Hangoskönyvet bő 15 éve hallgatok. Szinte véletlenül került a kezembe Bodor Tibor (Bástya elvtárs) egy-két felolvasása illetve Kern Andrástól a Harry Potter. Talán szerencsém is volt, hogy nem valami rossz anyagba futottam bele elsőként – bár elég sok esélyt szoktam hagyni mindenütt.
.
A hangoskönyveket a rászorultakon felül is mindenkinek csak javasolni tudom. Minden szempontból megéri – főleg, mert már hatalmas a közvetlen hozzáférhetősége is. Ám éppúgy, mint a könyv-könyveknél – itt is érdemes szelektálni. Igen vegyes a minőség, akár a felolvasásokban is – ám sok és sokféle létezik, akár ingyenesen is. Lehet válogatni bőven kinek-kinek ízlése szerint.
.
– Mióta foglalkozol felolvasással, és mit szeretnél elérni vele?
.
– 2008 körül hallgattam meg Az általam nagyon nagyra becsült Bodor Tibortól Gárdonyi egyik Göre Gábor könyvét. Orvosi ló volt, szegény Bodor komolyan szenvedett a szöveggel. (Utóbb kiderült, miért. A korábbi hanganyagok jelentős része a Vakok Szövetsége megbízásából készült. Ott a mai napig is tartja magát egy tökéletesen értelmetlen szabály: a felolvasó a lehető legneutrálisabb hangon olvasson fel, kötelezően betű szerint. Majd a nemlátó hallgató maga fog képet kialakítani – nem szabad befolyásolni. Nos, én igen sok vakkal beszélgettem, adtam is a saját, tökéletesen másféle anyagaimat – komoly örömmel fogadták. Nem tudom, az elnökségük mit akar, de a tagság eléggé lelombozott a semmilyen monotonitástól. )
.
Visszatérve: akkor elképedtem. Nagyon szeretem Gárdonyit, Göre pedig a lelkem egyik csücske. Nem létezik, hogy ne lehessen ezt tisztességgel elmondani. Nekifogtam, elmondtam. Utána mind a tízet a sorozatból. Nem zavartak el vele, sőt bíztattak a folytatásra. Cca egyetlen dramatizált anyagként mai napig elérhetőek mindenütt a Neten.
.
Ennek örömére készítettem egy kvázi hangjátékot egyik, azóta elhunyt amatőr felolvasó barátunk írásából. Akkor sem zavartak ki. Gondoltam egy merészet és megkerestem a Merengőt, akkoriban a HarryPotter fanfiction magyar zászlóshajóját. Rengeteg fiatal írta át és tovább a történeteket – én betrappoltam azzal, hogy akkor meg lehetne hangosítani. Annyira meglepődtek, hogy a végén még örültek is neki. Elég sok készült el.
.
Mindezek alapján évek óta foglalkozom tehát hanganyagok készítésével. Teddyted nickkel igen széles körben ismernek. Én elmondom, nem felolvasom, a saját stílusom szerint. Sokszor több hangon is. Van, ami jól sikerült, van, ami kevésbé, az idők során sokat tanul az ember. (És a hangom is kopik, hála férfiági örökségenek, a cigarettának, amitől búcsúzni lenne illő és üdvös végre.) A vakok számára készült megbízási anyagok mellett jó 10 éve kezdett kialakulni egy amatőr felolvasói kör, aminek egyik régi motorosa vagyok. Nem vagyunk sokan, ám sokfélék vagyunk. Néha együtt dolgozunk, amellett mindenki egymaga is teszi a dolgát. Nem vagyunk képzett színészek – de szeretjük csinálni és szeretettel adjuk át az anyagainkat.
.
– Honnan értesültél a pályázatról?
.
– Egyik kedves ismerősöm szólt, hogy nocsak… pályázat van hangoskodáshoz. Majdnem beadtam egyedi anyagot is, de egyszerűen időben elkutyulódtam más dolgok miatt. Edit is szeretett volna beadni anyagot, de ő is igen elfoglalt volt év végére, így lett belőle páros felolvasás.
.
– Mit jelent számodra, hogy bekerültél a tíz legjobb felolvasó közé?
.
– Komolyan meglepődtem – és ezúton is tisztelettel köszönöm az író külön dicséretét. Attól még, hogy igen sok anyag áll a hátam mögött, épp a saját, makacsul alkalmazott stílusom miatt időről időre a húdejó – miezmár pártok csatározására kerül sor. Ezzel néha sikerül engem is elbizonytalanítani az egész koncepció helyességében. A mostani eredmény és visszajelzés örömmel töltött el és megerősít benne, hogy mások számára is élvezhető, amit készítek, nem csak én élvezem a játékot felmondás közben. Utóbbi pedig fontos, mert anélkül nem lehet tisztességes anyagot átadni.
.
– A szerkesztők a próbaszövegek összeállításakor igyekeztek többféle műfajú, témájú, hangulatú és nehézségű részletet kiválasztani, hogy a pályázók megtalálhassák a számukra megfelelő szöveget. Te mi alapján választottál a próbaszövegek közül?
.
– Mint fentebb jeleztem, ezt most nem én választottam – becsatlakoztam a kiválasztottba. Egyébként épp a korábbi tapasztalatok miatt ez így számomra nem volt szempont, legfeljebb kihívás.
.
– Milyen módszerrel olvastad fel a próbaszöveget? Előbb sokat gyakoroltál, és a legjobb felvételt küldted be, vagy egyszeri felolvasással elsőre sikerült a felvétel?
.
– Általában idő függvénye, hogyan készülnek. Rengetegszer kell blattolni, azaz két sorral előre olvasva mondani az aktuális szöveget. Ám előfordul, hogy nem tetszik – akkor újra az egészet. (Egyébként a sokféle hangot, amit korábban írtam, régebben egy beüléssel egy felmondással megcsináltam mindig. Van, ahol megoldható, de a hangom is másabb már, mint korábban és gyakori a hosszú szöveg. Na, ott a JóIsten az, aki visszaemlékszik a hatvanadik oldalnál, milyen volt az aktuális szereplő hangja a tizenegyediken. Ennek örömére mostanában igen gyakran vágok és szerkesztek. Vagyis: egy szereplő – összes szövege egyszerre, és a végén ütemre, mindenre összerakva az egész anyag. Pepecs dolog, ezt szeretni kell csinálni – ám amennyire tőlem telik, vackot nem adok ki a kezemből. Mondjuk az azért már előfordult, hogy egy-két évvel később nem tetszett – inkább újramondtam az egészet, ha épp fontos volt.)
.
Magára a kérdésre a rövid válasz: ennél az anyagnál kerestem a hangokat, párszor neki is futottam. A legtöbbet a legrövidebb egy sorral vacakoltam, amikor Rivert elengedi az ápoló a kapuban. Nincs nagy jelentősége ugyan, de nekem mégis van.
.
– Mennyire tartod fontosnak a színészi előadást egy irodalmi szöveg felolvasásnál?
.
– Úgy hiszem, ezt elég részletesen leírtam. Én a magam részéről végtelenül nem szeretem a monoton, egysíkú dolgokat. Annak is van ugyan haszna, mert kiválóan meg lehet utáni az egészet miatta, vagy pillanat alatt el lehet rajta aludni, de egy hangoskönyv talán mégsem erre való. Persze, nem mindenki akar és tud „előadni” – léteznek egy hangon kiválóan elmesélt történetek is. Mindenkinek vannak kiváló adottságai, meg kell találni azokat a kereteket, amin belül játszani akar és tud a hangjával. A hallgató azzal csak gazdagodni fog. Az egész lényege annyi, hogy ne a felolvasóra kelljen figyelni, hanem a történet ragadja magával a hallgatóját, azzal foglalkozzon. Hogy ezt ki hogyan képes elérni – azt a kész munka mutatja.
.
– Ha nyilvánosan kell szerepelned, van-e lámpalázad? Ha van, hogyan győzöd le?
.
– Régebben volt. Manapság inkább játéknak tartom ezt is. Van egy egészséges feszültség az emberben – ezt fel lehet arra használni, hogy oldottá tegye a hangulatot. Ha ez sikerül, onnantól már nincs több kérdés.
.
– A családtagjaid, barátaid hogyan vélekednek a tehetségedről?
.
– Természetesen ismerik, elismerik. Ám (sajnos, vagy szerencsére, nézőpont kérdése) nem sokat foglalkoznak ezzel. Ez az én csodabogárságom, elvan vele, ha játszik alapon. Baráti körben időnként kérnek, hogy segítsek egy-egy hanganyaggal, ennyi előnye (is) van a dolognak.
.
– Milyen műveket szeretsz olvasni a hétköznapokban, szabadidődben? Van kedvenc íród, regényed?
.
Rengeteg. Mostanában már az oldottabb írásokat kedvelem, de éppúgy, mint a zenében, itt is érvényesül: ami tetszik, az nekem jó. Más pedig mond, amit akar – neki más tetszik, olvassa azt.
Kedvenc könyvem, íróm? Nagyon sokat olvastam nagyon sokaktól, erre szinte lehetetlen válaszolni. Épp, csak említve pár írót – Kurt Vonnegut, Mereskovszkíj, Bólya Péter, Tacitus, Richard Marcinko, Rejtő, Homeros, Nagy Károly, Mrozek, a klasszikuVavyan Fable (régebbi könyvei, mert már rég túlírta magát), Kastner, Chandler, Flavius Josephus, Gogol, a magyar klasszikus elbeszélők ( Gárdonyi, Mikszáth, Tamási, Lipták, Móra, Tömörkény, Krúdy és társaik), Lázár Ervin, Csukás István (félelmetesen leleményes írók) … és ezt lehetne még nagyon-nagyon sokáig sorolni.
.
– Köszönjük az interjút! Sok sikert!

.

 

xx