KÜZDŐTÉR

Gyertyaviasz

Szerző: Willow West

A kezemben tartott gyertya lángját figyelem. Ahogy táncol a sötétben. Ahogy a leheletem fuvallatára meginog. Ahogy a fekete viasz cseppfolyóssá válik általa. Moccan a kezem, apró fekete viaszgyöngyök gördülnek le a gyertya oldalán. Figyelem a szabálytalan kis cseppek útját, ahogy barázdákat vésve a gyertya oldalára megszilárdulnak.
Az egyik nagyon közel áll meg a kezemhez. Milyen lenne, ha elérne?
Újabb billentés. Figyelem, ahogy egyre közelebb ér a bőrömhöz, ahogy túlcsordul a gyertya testén.
Apró fájdalom. Már nem is érzem. Ennyi lenne hát? Csak egy múló pillanat, mintha meg sem történt volna.
A lángot nem is figyelem. Csak a viaszt. Mozdulnom sem kell, túlcsordul a gyertya peremén, lassan, cseppenként borítja be a kezem. Már a csukómnál jár az olvadt patak. A fájdalom is kúszik, pillanatokra érzem csupán.
Felemelem a másik kezem. Az egyik körmöm a megszilárdult viasz alá illesztem. Megbűvölve figyelem, ahogy könnyedén lepattan rólam – másfajta fájdalom. Mintha megszabadulnék a saját bőrömtől.
Hiányzik.
Újra érezni akarom. Pillanatnyi kín és élvezet.
Felszabadulok. Aztán vége lesz.
A gyertyára nézek. A hibátlan testére, a hibátlan bőrömre. Nem történt semmi.
A cseppek most a valóságban is útjukra indulnak, és én nem állítom meg őket.
Mert érezni akarom.
.