KÜZDŐTÉR

Milyen érzés magadat látni?

Szerző: Galambos Tamás

– Milyen érzés magadat látni? – kérdezte, miután vért köpött.
– Csak véletlenül nézel ki úgy, mint én! – kiáltottam. A kezemben megremegett a még füstölgő pisztoly.
– Mi egyek vagyunk! Az a különbség, hogy én valóra váltottam az elfojtott vágyaid! – emelte fel a tekintetét. Akárha a tükörképem bámultam volna, a pillantása valósággal hipnotizált.
– Nem igaz! – üvöltöttem teljes hangerővel.
– Nézz magadba! – Megemelte a hangját, mire újabb adag vért köhögött fel. – Untad a léha, hedonista életed. Ezért jelentkeztél a teleportációs kísérletre, ami megduplázott. – Minden szava késként döfött. – Mivel én hivatalosan nem létezem, meg mertem tenni, amire te csak gondoltál.
– Egy gyilkos selejt vagy, nem több! – Kétségbeesetten beleeresztettem még három golyót, mire elcsendesült. A sikátor falához rogytam, egész testemmel rázkódtam, a gyomrom felkavarodott az undortól. Újra és újra végigpörgött bennem a gyilkos pillanat, tudtam, hogy soha többé nem felejthetem el. Azon kaptam magam, hogy egyre szívesebben idézem fel az érzést, hogy elpusztíthattam őt, hatalmat kaptam egy élet felett. Szembe kellett néznem a szomorú ténnyel, hiába próbáltam görcsösen tagadni. A másolatom igazat mondott! Azzal, hogy elkövettem az első gyilkosságot, magam is átléptem egy határvonalat. Előbb-utóbb olyan leszek, mint ő. Meg kell ölnöm magam másodjára is! A fejemhez emeltem a fegyvert…
.
Megosztás
Facebook
Facebook
RSS
Email
Google+
http://triviumnet.hu/2018/01/11/milyen-erzes-magadat-latni/
SHARE