KÜZDŐTÉR

Hosszabbítás

Szerző: Kereder Márk

Azt hiszem, készen állok a nagy útra. Megbékéltem magammal. Az összes bűnömmel, az egész kib.szott jó-keresztényi életemmel. Amiből már alig van vissza. A legnagyobb bűnöm zsoldját is megkaptam, rendesen megfizetek! A fizetség a rák. Már nincs erőm. Elmúltam hetven, mire várjak még? Ez a kórház… Ellenségemnek sem kívánom… Ellenség…
A legnagyobb bűnöm újra eszembe jut. Az a dzsungel ’67-ben, Ho-Si Minh városától vagy 50 mérföldre délre, valahol a Mekong-deltában. Jóisten tudja hol, de olyan délen már nem bombáztunk. Csak szűk egységekben kerestük őket. Ha találtunk egy sárgát, nem volt kegyelem. Istenem, háború volt! Mit mondjak?
Csak egyszer kellett megtennem. Alig tizennyolc évesen. Most is látom.
Az a hajnali köd. Párával telitett levegő. Fullaszt. Erőltetett menet a bozótban. Nyirkos, burjánzó növényzet. Jajgatás balról a levelek közül. McFly őrnagy leguggol. Némán int Joe-nak, s a nagydarab néger oson, mint a macska. Puskájával elhajtja a leveleket. A ferdeszemű partizán ott nyöszörög repeszdarabbal a térdében.
Csak mondja azon az érthetetlen halandzsa nyelvén. Valószínű könyörög. Nagyon fél. Reszket, amíg a fához kötözzük.
McFly odafordul hozzám:
– Na, Bobby, most a te beavatásod lesz.
Erősen rászív a dohányra, miközben a kezembe adja az M16-ost.
Tudom, mit kell tennem. Szememhez emelem a célzót.
Várok. A köd nem mozdul. A Vietkong remeg. Kurvára remeg. Már nem beszél. Nem gondolok semmire. Csak túl akarok lenni rajta.
McFly újra, hangosan:
– Bobby-fiú! Ez a sárga patkány megerőszakolná húgodat, anyád után! Tedd meg! Ő, vagy te! Ő, vagy mi! Dönts! – ordít már.
Látom a remegő pupillákat.
Megtettem. Krisztusom, azt sem tudtam, mit csinálok! Háború volt! Mind megtettük! A golyó olyan szerencsétlenül talált, hogy nem halt meg rögtön. A szeme alatti kráterből csak szivárgott a vér, talán nagyobb eret nem ért a lövedék. Utána még vagy négy órán át vergődött a szerencsétlen. Újabb golyót McFly nem engedélyezett rá. A beszédközpont valószínű sérült, mert addig egy szó sem jött ki a száján, míg hatalmas kínok között kiszenvedett szegény ördög.
.

Bob erre gondolt, mikor utoljára elaludt. A halál csendben jött és hangtalan dolgozott a kórházban.
Bob legelőször a fojtó párát érezte. Kinyitotta szemét. Nem látott semmit, csak foltokat. Lassan kitisztult minden. Újra az a köd. Az az átkozott dzsungel ’67-ben. Nem tudta mozgatni testét a kötelektől. Felnézett. A dörrenés előtt még látta az M16-os ráirányított csövét és saját, alig 18 éves arcát, ahogy rácéloz.
.
Megosztás
Facebook
Facebook
RSS
Email
Google+
http://triviumnet.hu/2018/04/10/hosszabbitas/
SHARE