Ismeretterjesztő

Halloweenkor támadnak a marslakók!

Szerző: T. Takács Zsuzsa

A marslakók megtámadták a Földet! Bemondták a rádióban! Az egyik csillagvizsgálóból jelentették és a híres Princeton egyetemről is megerősítette egy csillagász professzor!
Így hangzott a rádióműsort megszakító közlemény: „Hölgyeim és uraim, tánczene műsorunkat félbeszakítjuk és felolvassuk önöknek az Intercontinental Rádió News különleges közleményét. Központi zónaidő szerint húsz perccel nyolc óra előtt a Mount Jenninge-i obszervatóriumból (Chicago, Illinois) Parell professzor jelentette, hogy a Mars bolygón rendszeres időközökben megjelenő, izzó gázkitöréseket észlelt.
A spektroszkóp azt jelzi, hogy a gáz hidrogén, és óriási sebességgel közeledik a Föld felé. Pierson professzor a Princeton obszervatóriumból megerősíti Parell megfigyelését és a következőképpen írja le a jelenséget, idézem: „Mint egy puskából kilőtt kék lángsugár”.”
Így kezdődött az egyik leghíresebb átverés, amely Orson Welles nevéhez kötődik.
Vasárnap este volt, 20 óra, 1938. október 30., éppen a halloween előtti nap.
Talán lélekben már készültek az emberek az ijedezésre, amit halloween fog elhozni.
A háborús készülődés is már szinte érezhető volt, hiszen 1938. márciusában a német hadsereg elfoglalta Ausztriát, aztán szeptember végén döntés született a Szudéta-vidék Németországhoz csatolásáról. Küszöbön állt a második világháború kitörése.
S azt se felejtsük el, hogy az Amerikai Egyesült Államokban történt, Hollywood és az álmok földjén, ahol talán fogékonyabbak voltak az emberek az ilyen hírekre.
A rádióadások népszerűsége komoly konkurenciát jelentett az újságoknak. A legendássá lett rádiójáték pánikkeltő hatása a marslakók támadása miatt eléggé fel lett fújva az újságok által. Jó ürügynek tartották ahhoz, hogy felhasználják a rádióadókkal szemben a közvélemény előtt.
Aki a CBS (C.B.S. ‒ Columbia Broadcasting System) adására kapcsolt, élőben hallgathatta, ahogy a marslakók inváziója elindul, hogy megszállják a Földet, elpusztítsák az emberiséget. Vagyis sokan ezt hihették. Hogy pontosan hány ember hitte el, azt nem tudni, de valóban pánik tört ki országszerte, menekülni kezdtek emberek, telefonon hívták a rádióadót, újságokat, a rendőrséget.
Emberek bezárkóztak a házaikba és rettegve várták a fejleményeket a rádió mellé kuporodva. A földönkívüli invázió központjában, a valóban létező Grovers Millben történt meg, hogy valaki szétlőtte a fémesen csillogó víztornyot abban a hitben, hogy a marslakók ellen harcol, s volt, aki menekülés közben a saját garázsajtaját a kocsijával áttörve hajtott el otthonról, hogy mielőbb biztonságos távolságra érjen.
A rádióstúdióban a mikrofon mögött az egész történet levezénylője, a színészek, a zenekar és a hangeffektek irányítója, s a rádiójáték egyik szereplője Orson Welles volt, egy tüzes tekintetű, szenvedélyes 23 éves fiatalember, aki színész, író és rendező is volt. Ő és színésztársai olyan hitelesen, izgatottan és félelemmel telve játszották el, hogy egy valódi rádióműsort szakítanak meg hírek, helyszíni tudósítások, hogy sokan elhitték azt, hogy a valóságot hallják, pedig csak egy rádiójáték volt.
Az is hozzájárult a hatáshoz, hogy munkatársuk bejelentkezett az obszervatóriumból, riportot készített csillagásszal, aki hivatalos emberként, tudósként alátámasztotta az események valódiságát, aztán a támadás kezdete után is kapcsolták őket a helyszínről.
Mindez a CBS New York-i stúdiójában játszódott, színészek közreműködésével, akik között olyanok is voltak, akiknek a hangja ismerős lehetett volna korábbról. Még hangeffektekkel is alátámasztották az eseményeket. Az obszervatóriumban a távcső óraművének ketyegése, az űrhajó tetejének fémes hangot adó kinyílása, zúgás, halálsikolyok, pánik hangjai.
Mentségükként hozták fel később, hogy az elején elmondták, hogy a H. G. Wells „Világok harca” című sci-fi regényéből készült rádiójátékot hallják.
Mindenki Orson Wellesre emlékezik, ha a marslakók eme támadásáról van szó. Az ő jelentősége valóban vitathatatlan, azonban emlékezzünk meg arról az emberről is, aki társ-szerzője volt a rádiójáték forgatókönyvének. A neve Howard Koch, aki később a „Casablanca” című Oscar-díjas film társ-forgatókönyvírója volt. A rádiójáték idején a CBS-nél dolgozott, ő írta át H. G. Wells „Világok harca” című sci-fijét rádiójátékká, Welles-szel együtt. Az eredeti regény Angliában játszódott az 1910-es években, de Koch jobbnak látta az akkori Amerikai Egyesült Államokba áthelyezni a történetet, New York közelébe. A marslakók egy létező kisvárosban, Grovers Millben szálltak le, amely csupán 1 órányi autóútra volt New Yorktól, a New Jersey-ben lévő egyetemi város, Princeton közelében. Ezt a helyet is Koch választotta ki. Az ő érdeme vagy bűne az is, hogy a jelenszerűség és a valódiság elhitetéséért úgy írta át a történetet, mintha egy élő rádióközvetítés lenne, híradásokkal, bejelentkezésekkel.
A Mercury Színház rádiójátékokat csinált, nem ez volt az első, amivel szerepeltek a CBS műsorán, azonban nem voltak sikeresek, szóba került a megszüntetésük is.
A rádiójáték elején be is mondták, hogy mit fognak hallani. Csakhogy sokan más rádióállomásokat hallgattak és csak később kapcsolódtak be az 1 órás műsorba. A rádiójáték kezdése után ért csak véget népszerű zenei műsor az egyik adón, egy másikon pedig egy közkedvelt beszélő bábú vicceit élvezték a hallgatók.
A felkonferálás után Orson Welles mondott felvezető szöveget arról, hogy földönkívüliek figyeltek meg minket. Utána időjárásjelentés jött, majd úgy tettek, mintha kapcsolnák New York-ból a nem létező Park Plaza Hotel Meridiant, ahonnan Ramon Raquello és zenekara játékát közvetítették. Ezt szakították meg a bejelentéssel, hogy obszervatóriumok a Marsról induló izzó gázfelhő közeledését észlelték. Még visszakapcsoltak a zenei közvetítésre, aztán ismét megszakították az adást és kapcsolták a princetoni obszervatóriumból a csillagász Pierson professzort, akivel interjút készített a munkatársuk.
Itt közbevetném egyrészt, hogy számos nem létező hely bukkant fel már eddig is a rádiójátékban, de ugyan kinek tűnne fel, hacsak nem a helyben lakóknak. Másrészt egy hihető nevű szállodából zenekari közvetítés, időjárásjelentés, obszervatóriumok, csillagászok, professzor, kiküldött tudósító, izgatott hangú bemondók, ezek mind-mind rafináltan megpróbálták alátámasztani, hogy valódi események fültanúi a hallgatók.
A csillagász professzorral folytatott interjú közben érkezett számára egy üzenet, hogy vizsgálja meg, mitől észleltek földrengésszerűséget Princeton közelében. Így kerültek a Földbe csapódó űrhajó közelébe, a riporter és a professzor.
Ismét kapcsolták a stúdiót, ahol beszámoltak arról, hogy Grovers Mill mellett egy farmnál valószínűleg meteorit csapódott be. A helyszínre odaért tudósítót kapcsolták, aki megszólaltatta a farm tulajdonosát. A professzor megállapította a cilinderszerű fémes tárgyról, hogy ilyen fém nem létezik a Földön.
A tárgy teteje kinyílt és elkezdődött a marslakók támadása. Perzselő hősugarakkal égették el az embereket, köztük a rádió tudósítóját is. A professzor viszont elbújt egy közeli farmon, ezért később még tudott helyszíni beszámolókat mondani egyenes adásban.
Hivatalosan is bejelentették, hogy marslakók támadták meg a Földet. Megsérültek vasúti sínek, az országutakat elárasztották a menekülők autói, megrongálódtak telefonvonalak is. A belügyminiszter is megszólalt és kihirdették a szükségállapotot.
A hadsereg nyolc bombázó repülőgépe lezuhant a marslakók hősugárfegyvere miatt. A környéket gyilkos fekete füst borította be, ami ellen a gázálarc sem nyújtott védelmet.
A marslakók a támadó gépezeteikkel megindultak New York ellen. A rádió egyik bemondója a rádióadó épületének tetejéről folytatta a tudósítást, elmondva, hogy a katonaság tehetetlen, az emberek menekülnek, már látja a marslakókat átkelni a Hudson folyón. Értesítést kapott, hogy országszerte támadnak a marslakók. New Yorkot elkezdte elárasztani a gyilkos fekete füst. Az emberek holtan esnek össze. Az idegenek elérték a Times Square-t is. Egyre közelednek a rádiós épülethez is… s megszakadt a kapcsolat a tudósítóval.
S ekkor megkegyelmeztek azoknak a hallgatóknak, akik talán tényleg elhitték, amit hallottak és ismét bemondták, hogy H. G. Wells „Világok harcá”-t hallották a CBS-en, Orson Welles és a Mercury Rádiószínház előadásában és a szünet után folytatják. Közel fél perc után ismét bemondták, hogy rádiójátékot hallanak, s elkezdett beszélni a menekülő Pierson professzor a világa pusztulásáról. Közben összetalálkozott egy nemzetőrrel is, akivel arról beszélgetett, hogy a marslakók által megszállt Földön milyen lehet majd az élet. Végül New York-ba érve már csak az idegenek holttesteit és lezuhant járműveit látta. Nem emberek végeztek velük, hanem parányi, gyakran az embert is legyőző mikroorganizmusok: a baktériumok.
Zárásként Pierson professzor még röviden befejezte a visszaemlékezéseit, későbbi békeidőben azzal, hogy immár múzeumi tárgyak lettek az űrhajókból a turisták számára.
Legvégül pedig Orson Welles beszélt a rádiójátékról és közleményt is beolvastak, hogy valóban csupán rádiójátékot hallottak. Az adást átvevő rádióadók jórésze a műsort megszakítva korábban is beolvasta, hogy ez csak rádiójáték, mivel szembesültek a pánikkal, azzal, hogy sokan valóságnak hitték a marslakók támadását.
A hangjáték befejezésére már megérkeztek rendőrök is a stúdióhoz, nekik kellett magyarázkodniuk a pánikkeltés miatt, aztán másnap sajtótájékoztatón is faggatták Orson Wellest, aki úgy tett, mint aki ártatlan, nem gondolta volna, hogy ilyen hatása lesz a műsorának. Arra hivatkozott, hogy H. G. Wells „Világok harca” című sci-fi regénye viszonylag közismert.
Azt azonban ne felejtsük el, hogy Orson Welles kitűnő színész volt. Vajon tényleg nem számított rá, hogy lesz, aki elhiszi? Ekkora hatásra biztos nem számított.
A felháborodottság új törvényt eredményezett, amiben szigorúbban szabályozták a rádiós közvetítéseket.
A történet vége pozitív fordulatokat is hozott. A Mercury Színház nem ment ment csődbe, a híres Campbell’s leveskonzervet gyártó cég lett a fő hirdető, Orson Welles pedig hollywoodi szerződést kapott.
Grovers Millben meg a marslakók leszállásának elképzelt helyén emlékművet emeltek, amelyen látható egy ufó egy marslakó kinyúló csápjaival, Orson Welles a rádióstúdióban állva, valamint egy család, akik izgatottan hallgatják a rádiójukat.
Életük végéig emlékezetes halloweeni élmény maradt mindazok számára a „Világok harcá”-nak eme változata, akik átélték a marslakók vélt támadását a rádión keresztül.
De mit is ünneplünk Halloweenkor?
Október utolsó napjának, 31.-ének az éjszakáján tartják a Halloweent. Ez a Mindenszentek, november 1. előestéje. A Mindenszentek után következő nap, november 2.-a a halottak napja.
A halloween és a tökfaragás szokása az angolszász országokból terjedt el a világ számos területére. Míg nálunk csendesen, gyertyát gyújtva, szomorúan szokás emlékezni a halottakra, addig a halloweent ünneplő országokban beöltöznek jelmezekbe, főleg ijesztőkbe. Olyan szokás is van, hogy feldíszítik a kertkaput vagy a kerítést Halloweenre, sőt külön kis temetői kerítéses kertrészt csinálnak. Bulikat tartanak. A beöltözött gyerekek becsöngetnek házakhoz édességet kérve, s ha nem kapnak, csínyt, vagyis valamiféle bosszúállást ígérve (Trick or treat!). Előfordul, hogy tojást dobnak házakra, leginkább az ablakokra vagy szappannal kenik össze az ablakokat.
A Halloween az All Hallows’ Eve, vagyis a minden szentek estéjéből alakult ki. Másnap ünneplik a Mindenszenteket. Kelta ősi, druida hagyományok továbbélése, keveredve római pogány szokásokkal. A kísérteteket és a gonosz lelkeket akarták elűzni ezen a napon.
A kelták számára az év utolsó napjának számított október 31.-e. Ezen a napon keltek át a túlvilágra az adott évben elhunytak lelkei. Ez volt a kelta napisten ünnepe is. Köszönetet mondtak a melegért, a termésért, aztán a fény átadta helyét a télnek, mert a halál és a sötétség istenének fogságába esett.
A rómaiak a gyümölcsfák és a kertek istennőjét ünnepelték november 1-jén.
Miután a rómaiak megszállták a kelták területeit Britanniában, hatottak egymás hitvilágára is.
A kereszténység is megtartotta ezeket az ünnepnapokat, hasonló értelmezéssel. November 1. a Mindenszentek napja, az összes katolikus szentté, azoké is, akiknek nincs naptárban megadott napja és a mennyországba jutott, üdvözült lelkeké is ez a nap. Az elhunytakra pedig, akik még a tisztítótűzben szenvednek és bebocsátásra várnak a mennyországba, november 2.-án, Halottak napján emlékezünk.
A túlvilágról jöttek elűzésére azért volt szükség, mert október 31.-én jönnek látogatóba az élőkhöz. Ezen az éjszakán egyes hiedelmek szerint átjáró nyílik meg a két világ között. Azért volt szokás gyertyát gyújtani a sírokon, hogy mutassa az utat a kiszabadult lelkeknek visszatérni a túlvilágra.
A világító töknek neve is van: Jack O’Lantern (Lámpás Jack). Több változata is van a legendának, a legelterjedtebb szerint egy részeges ír kovácsról kapta a nevét, akiért eljött az ördög, hogy magával vigye a pokolba. Ám Jack furfangos volt és megkérte az ördögöt, hogy másszon fel egy almafára és válasszon egy almát számára, ez az utolsó kívánsága. Az ördög meg is tette, azonban lejönni már nem tudott Jackért, mert ő egy keresztet vésett a fa oldalába, tudván, hogy az ördög fél ettől a jeltől. Csak akkor segített az ördögnek lejutni a fáról, miután megígérte neki, hogy nem viszi magával a pokolba. Aztán amikor Jack meghalt, a lelke a menny és a pokol között rekedt, mert bűnös életet élt, iszákos is volt, így a mennybe nem nyert bebocsátást. Próbálkozott az ördögnél is, de nem juthatott be a pokolba, az ördög haragudott rá. Jack kérlelte az ördögöt, hogy adjon neki valamit világítani. Az ördög megsajnálta és örökké izzó fadarabot adott neki a pokolból. Ezt a parazsat Jack beletette egy kivájt takarmányrépába és ezzel bolyongott tovább, keresve a helyet, ahol lelke végső nyugalmat lelhet.
Az ír legenda narancssárga takarmányrépából készült lámpását az Egyesült Államokban felváltotta a szintén narancssárga, mutatósabb, könnyebben hozzáférhető és jobban faragható tök.
Végezetül hadd idézzem Orson Welles szavait, amivel lezárta a rádiójátékot:
„Orson Welles vagyok, hölgyeim és uraim, a szerepemből kilépve mutatkozom be, hogy elmondhassam önöknek: a „Világok harcá”-nak csak az volt a célja, hogy vasárnapi szórakoztató műsor legyen. A Mercury Színház ezzel a rádiójátékkal tudott hozzájárulni az ünnephez, mivel nem tudjuk megtenni, hogy kísértetnek öltözve, lepelbe burkolva kiugorjunk önök elé egy bokor mögül azt mondva, hogy: Húúú! Nem fogjuk összekenni az ablakukat vagy holnap estére ellopni a kertjük bejárati kapuját. Tehát ma azt tettük, amihez mi a legjobban értünk. A fülük hallatára megsemmisítettük a világot, és teljesen elpusztítottuk a rádióadónkat is. Remélem megkönnyebbültek, hogy megtudták: minden épségben maradt és úgy folytatódhat tovább az életük, mint ahogy eddig. Így hát búcsúzom önöktől! Emlékezzenek majd a ma bemutatott szörnyűségek tanulságára! A nappalijukba betolakodó vigyorgó, világító, faragott arcú tökfej és az, ha becsengetnek önökhöz, de nincs senki az ajtó előtt, nos, ezeket nem a marslakók csinálják… hanem Halloween van!”.
.