KÜZDŐTÉR

Testem földi

Szerző: Kovács Hanga

Sietve elrántotta a lábát, mielőtt még az alatta elsétáló csapat egyik tagja meg tudta volna érinteni, majd összenevetett velük. Nem akarták bántani, csak játszani próbáltak.
A lány mosolyogva nézett utánuk. Hátát újra a villanyoszlopnak döntötte, lábát pedig továbbra is az alsórakpart felett lóbálta. Fülében felcsendülő dallamra dobolt az ujjával, miközben a Parlamentet nézte, és próbált kiigazodni gondolatain.
Az egyik talpa alatt ott gyűlt halomban a magas sarkú cipője, ballonkabátja és táskája. Nadrágján a por rajzolt mintát. Haja kócossá vált a széltől.
Egy kis időre nem foglalkozott a külsőjét ért reakciókkal. Nem szerepelt e fajta szükség a listáján, viszont a szabadság, amit ezáltal nyert, többé tette mindössze egy testnél. Felemelte. Az összes negatív érzést, amit kiválthatott belőle az, ahogyan kinézett, eltüntette.
Egyik pillanatról a másikra egy nála jóval idősebb férfi állt meg mellette. Szavakba öntötte, hogy mennyire inspirálónak találja, ahogyan ott ül a lány a Duna partján, és nézelődik, majd minden elvárás nélkül elbiciklizett.
A férfi szavai bókok voltak, dicséretek, ám zsibbadtságot tettek a lány vállára. Nem tudott örülni. Mindenki inspiráló szeretne lenni, ám úgy érezte, a belőle áradó ihlet nem is tőle származik, pusztán egy testtől. A férfi nem tudta, min gondolkodik, csak azt vette észre, hogy kellemes látványt nyújt.
Olyannak hatott ez az eset, mintha egy idegen képes lenne „hasznot húzni” valamiből, ami a lányé, de a tulajdonos maga képtelen lenne ugyanerre. Úgy érezte, őt szégyenné, bánattá formálja át, másnak mégis ad valamit. Gyűlölte ezért.
Haragudott a férfira, mert dicsérő szavai lélekből újra testté varázsolták. Átalakították őt valami átlagossá. Földivé tették.
.