TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Testem földi

Szerző: Kovács Hanga

Sietve elrántotta a lábát, mielőtt még az alatta elsétáló csapat egyik tagja meg tudta volna érinteni, majd összenevetett velük. Nem akarták bántani, csak játszani próbáltak.
A lány mosolyogva nézett utánuk. Hátát újra a villanyoszlopnak döntötte, lábát pedig továbbra is az alsórakpart felett lóbálta. Fülében felcsendülő dallamra dobolt az ujjával, miközben a Parlamentet nézte, és próbált kiigazodni gondolatain.
Az egyik talpa alatt ott gyűlt halomban a magas sarkú cipője, ballonkabátja és táskája. Nadrágján a por rajzolt mintát. Haja kócossá vált a széltől.
Egy kis időre nem foglalkozott a külsőjét ért reakciókkal. Nem szerepelt e fajta szükség a listáján, viszont a szabadság, amit ezáltal nyert, többé tette mindössze egy testnél. Felemelte. Az összes negatív érzést, amit kiválthatott belőle az, ahogyan kinézett, eltüntette.
Egyik pillanatról a másikra egy nála jóval idősebb férfi állt meg mellette. Szavakba öntötte, hogy mennyire inspirálónak találja, ahogyan ott ül a lány a Duna partján, és nézelődik, majd minden elvárás nélkül elbiciklizett.
A férfi szavai bókok voltak, dicséretek, ám zsibbadtságot tettek a lány vállára. Nem tudott örülni. Mindenki inspiráló szeretne lenni, ám úgy érezte, a belőle áradó ihlet nem is tőle származik, pusztán egy testtől. A férfi nem tudta, min gondolkodik, csak azt vette észre, hogy kellemes látványt nyújt.
Olyannak hatott ez az eset, mintha egy idegen képes lenne „hasznot húzni” valamiből, ami a lányé, de a tulajdonos maga képtelen lenne ugyanerre. Úgy érezte, őt szégyenné, bánattá formálja át, másnak mégis ad valamit. Gyűlölte ezért.
Haragudott a férfira, mert dicsérő szavai lélekből újra testté varázsolták. Átalakították őt valami átlagossá. Földivé tették.
.

Facebook hozzászólások

  1. A bitang

    Majdnem végig azt hittem, ez a novella csupán egy képet, egy hangulatot ragad meg – ülünk a parton, arcunkba fúj a szél, a szabadság érzése -, aztán mégiscsak kapunk egy csattanót, méghozzá egy olyan csattanót, amire – én legalábbis – nem számítottam. Ez dramaturgiailag mindenképpen dicséretes, mert a fordulat egyszerre váratlan is, meg ideillő is, a szöveg íve így nem törik meg, mindössze olyan irányba kanyarodik, hogy az olvasó, ha elbámészkodott volna, a szemközti ház falán koppan.
    Néhol körülményesebben fogalmazol annál, amit én ideálisnak tartok, és mintha egy-két hangulatidegen kifejezés is akadna benne, a végeredmény mégis az, hogy az olvasó hökkenten dörzsölgeti a homlokán keletkezett véraláfutást. Ami jó.

  2. Galambos Tamás

    Én nem tudom értékelni az ilyen pszichokat, akik minden dicséretet vagy egyebet képesek a visszájára fordítani.

  3. Fer-Kai

    Nagyon körülményes a megfogalmazás, sokkal tisztábban, tömörebben, lényegre törőbben kellene. Nem baj, ha rövidebb lesz az írás – a felesleges szavak, kifejezések kihullásával magvasabb, velősebb lehet.
    Az első két bekezdés szerintem ilyen, amit abban leírsz, az hatásos és jó. Sőt kifejezetten kedves.
    Az a rész viszont, amelyben megtudjuk, hogy (csak most, vagy mostanában?) nemigen foglalkozik azzal, hogy mit szólnak mások a külsejéhez, rettentő körülményes. És aztán ilyen végig. Nem tesz jót neki a “lelkizés”, pszichologizálás, mert amit az első két bekezdésben láttatni tudsz, itt csak magyarázni, magyarázkodni.
    Számomra nem világos, hogy a lány miért ilyen rosszhiszemű a biciklis férfival – nekem úgy tűnik, hogy az nem szolgált rá. Miért gondolja, hogy a férfira nem hatott az ő lelke, csak a teste?
    Az írásból szerintem nem derül ki, hogy a férfi dicsérő szavai lélekből miért varázsolták a lányt újra testté, átlagossá és földivé. Ez a hiányosság árt az írás hitelességének. Nem kellene túlmagyarázni, csak egy-két támpont hiányzik, hiszen csak ennyit tudhatunk a férfi szavairól (talán jobb lett volna párbeszédként):
    “…mennyire inspirálónak találja, ahogyan ott ül a lány a Duna partján, és nézelődik…”
    Mi ebben a rossz, mi ebben a kizökkentő? Tolakodó volt, vagy cinikus, vagy…?

  4. Kereder Márk

    Újraolvastam: a “reakció” szó az emberek reakcióira is utalhat. Így gondoltad? Akkor az előző bekezdés szerencsétlen, mert valahogy átkötöttem én a szélre, stb… fogalmakra.
    Ha az emberek reakcióiról van szó, jó lehetett volna egy félmondattal, odabiggyeszteni:
    “Nadrágján a por rajzolt mintát. Haja kócossá vált a széltől.
    (Az emberek megnézték), de egy kis időre nem foglalkozott a külsőjét ért reakciókkal. Nem szerepelt e fajta szükség a listáján, viszont a szabadsá…”
    Vagy rosszul gondolom? 🙂

  5. Kereder Márk

    Szia,

    kitűnőt nyomtam, de nem azért, mert hibátlannak gondolom, hanem azért, mert úgy gondolom ötlet van benne,
    kitűnik azok közül, amiket mostanában olvasok, szó szerint “kitűnő”.

    Az üzenet nagyon jó, azonosulok a szellemiségével. A történetbe ágyazása is alapvetően jó. A hangulat el van találva.

    A formával van egy pici gond. Szerintem kiforratlan, botladozó, néhol eléggé mellé lőttél különböző kifejezésekkel.
    Szubjektíve például ez a bekezdés:
    “Egy kis időre nem foglalkozott a külsőjét (külsejét) ért reakciókkal. (A “reakció” szó nagyon nem jó ide. Akkor inkább “akció”. A “re”-előtag mindig valami akcióra, behatásra válasz. Magyarul is helytelen szerintem a “válaszreakció” kifejezés. Tehát a szél, stb… az akció, nem reakció. De magának a szónak a tudományos hangulata sem illik ide. Én így írtam volna: Egy kis időre nem foglalkozott a külsejét ért hatásokkal.)
    Tovább:
    “Nem szerepelt e fajta szükség a listáján, viszont a szabadság, amit ezáltal nyert, többé tette mindössze egy testnél. Felemelte. Az összes negatív érzést, amit kiválthatott belőle az, ahogyan kinézett, eltüntette.” (Értem mit akarsz mondani, de kusza. Az utolsó mondatban ebben a bekezdésben az “eltüntette” a “negatív érzés”-re vonatkozik. Közé ékelődik ami közé ékelődik, így az ember – legalább is én – nehezen érti, nehezen hozza kapcsolatba az elejét a végével, túl messze vannak egymástól.)”
    Továbbiakban is: “majd minden elvárás nélkül elbiciklizett”. Ez azt jelenti, hogy a férfinek nem voltak elvárásai a lány iránt. Kicsit szerencsétlen a megfogalmazás, mert én arra gondoltam, hogy a lánynak voltak esetleg elvárásai a férfi iránt, hogy máshogy is lássa őt, ne csak mint egy szép testet > csak éppen elrontottad a mondatot. De lehet, hogy valóban úgy akartad írni, ahogy elvileg értelmes a mondat, viszont valamiért mégis megfogalmazódott bennem ez a dilemma. Szerintem ezt valahogy jobban meg kell rágni. Nem hiszem, hogy ez a legjobb mondat/szórend, stb… ide, ennek a kifejezésére.
    Szóval a technika – mintha én tudnám ám, milyen a tökéletes technika! 🙂 – szóval a technika szerintem (nekem) kiforratlan.
    Az üzenet viszont nagyon jó! A miliő is egészen szuper.
    Ennyit tudok róla mondani. 🙂

Hozzászólás

*

Solve : *
9 + 28 =