Karácsonyi vásár, Könyvajánló

Könyvajánló – Norstraden csillaga

Szerző: Dávid Attila

Eve Rigel „Norstraden csillaga” című fantasy regénye először 2010-ben jelent meg (nyomtatott formában, a Cherubion Kiadó gondozásában, a regénnyel azonos című fantasy antológiában), majd 2018 végén e-book-ban, de akkor már a Trivium Egyesület kiadásában.
A kötet megrendelhető az egyesület webshop-jában.
.
Ha 2018-ban nem jelenik meg e-book-ként is, lehet, hogy soha nem kerül a szemem elé. Így viszont epub formátumban elolvastam ezt a regényt, és meg kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam benne! Bár fantasy történet (amely Worlukon, a Káosz világán játszódik), szinte történelmi regénynek is elmenne: simán el tudom képzelni, hogy pár ezer évvel ezelőtt a hófödte hegyek között az északi népek így éltek, ilyen dolgok estek meg velük (egy-két kivételtől eltekintve), mint amilyeneket a történet bemutat. A krimikedvelők számára is van egy jó hírem: a „Norstraden csillaga” középpontjában egy gyilkosság (khm, nem túl szokványos módszerekkel való) felderítése áll, tehát aki irtózik a fantasy-tól vagy a történelmi regényektől, az is megtalálhatja a számítását ebben a könyvben, mint krimiben – amellett, hogy természetesen a történetet megfűszerezi egy kis szerelem, árulás, illetve akciójelenetek sokasága.
.
(Mielőtt valaki megkérdezné: fogalmam sincs, hogy hasonlít-e a Trónok Harcára, mivel nem láttam annak a sorozatnak egyetlen részét sem, és nem is olvastam a sorozat alapjául szolgáló regényt – de ez legyen az én szegénységi bizonyítványom.)
.
A könyv első pár oldalát egy kicsit lassabban és nehezebben olvastam, ami részben amiatt volt, mert a történet kezdetekor viszonylag sok, idegenül hangzó személy- és tárgynevet kapunk az arcunkba (amelyek valójában az adott világba illeszkedést segítik), és kívülállóként elég megjegyezni, hogy ki kicsoda és mi micsoda – ez azonban pár oldal után erősen ritkul, és később már kényelmesen meg tudjuk jegyezni a főbb szereplők nevét, és a pár megmaradt idegen kifejezést. (A könyv elején az is rontotta az olvasásélményt, hogy öregszem, és már nem nagyon tudok egyhuzamban sokáig, nagy sebességgel és olyan élvezettel valamint olyan erős figyelemmel olvasni, mint régen, de ez nem a regény hibája. Sőt, a történet végére én is úgy újra belejöttem az olvasásba, hogy egyre kevesebb és rövidebb szünetet tartottam olvasás közben – ez viszont egyértelműen a regény erénye.)
.
A „Norstraden csillaga” akár utazástörténet is lehetne, mert a cselekmény 90%-ában egy maroknyi főszereplő igyekszik eljutni egy meghatározott helyre – de útjuk olyan plasztikusan van leírva, hogy amikor például szakadó hóesésben, félig átfagyva vándorolnak a hegyek között, én (a regényt ugyan december elején, de egy meleg szobában, egy forró cserépkályha mellett olvasva, de mégis) szabályosan fáztam…
.
A „Norstraden csillagá”-val kapcsolatban csak egyet sajnálok: hogy nem évekkel ezelőtt olvastam el, amikor még könnyebben ment nekem az olvasás. Önök ne kövessék el ugyanazt a hibát, mint én: ne évek múlva olvassák el ezt a regényt, és akkor sajnálkozzanak azon, hogy nem évekkel korábban került a kezükbe.
.
Olvassák el most.
.