Ismeretterjesztő

A Mikulás bennünk lakik!

Szerző: T. Takács Zsuzsa

Nem akart hinni a szemének! Ő egy komoly csillagász! Ilyesmi nem történhet meg vele! Ráadásul biztos, hogy nem hallucinál!
Ismét belenézett a csillagvizsgáló nagy teleszkópjába és ismét meglátta a Mikulást, ahogy a rénszarvasok húzta szánkóján ül, ajándékcsomagokkal körbevéve.
Valóság lenne? Tényleg létezik?
Ott siklik a csillagos égbolton! A saját szemével látja!
Ezért kitüntetést fog kapni. Világhírű lesz!
Újra és újra belenézett a teleszkópba, míg végül meghallotta a mögötte vihogó unokaöccsét, aki bevallotta, hogy felmászott a teleszkópra és a lencsére ráragasztott egy Mikulásos matricát.
Ezt a viccet régen olvastam valahol, rajzzal illusztrálva. De mi van, ha tényleg létezik a Mikulás? Ha nem csak három dimenzióban gondolkodunk, hanem elfogadjuk több dimenzió létezést, vagy esetleg párhuzamos világokét, akkor miért ne lehetne valóság?
(Khm, kéretik eme Mikulásos írás egyes állításait a megfelelő komolytalansággal olvasni!)
Ha elrugaszkodunk a földhözragadtságunktól, vagyis az elismert fizikai törvényszerűségektől, máris megvan a magyarázat arra, hogy hogyan tudja körbejárni a Földet egyetlen éjszaka alatt, hogyan tud átbújni kéményeken, bejutni bezárt lakásokba, hogy elhelyezze az ajándékokat. Nem az általunk ismert tér-idő szabályokban kell gondolkodnunk. Számára az idő legyőzhető karácsony éjszakáján, és ha akarja, akkor átlép falakon, mintha ott sem lennének és átbújik szűk kéményeken, mert mindezt megteheti, ha úgy hajlítja a teret, időt, dimenziókat, ahogyan csak akarja.
Még arra is képes, hogy egyes kultúrkörökbe december 6.-án reggelre érkezzen, angolszász országokba meg december 24.-én éjszaka.
A létezése valódiságának eshetőségével kapcsolatban csupán egyetlen nagy baj van. Az, hogy még senki sem kapott tőle semmit! A Mikulástól érkező ajándékok mögött szülők, testvérek, barátok, jólelkű adományozók bújnak meg.
A Mikulás/Santa Claus piros ruhában jár, ajándékokat oszt és tud világszerte mindenről, hogy ki volt jó és rossz a gyerekek közül. Mindez sokféle népszokás, hagyomány, monda keveredéséből alakult ki.
Szent Miklós (Nicolaus) létező személy volt, a 3-4. században élt.
A legenda egyik, részletesebb változata több oldalon is megtalálható a neten, én a mikulasbirodalom.hu alapján írom le.
A Mikulás története a mai Törökország területén található Myrából, a mostani Demre-ből származik, ahol az ókorban élt egy kolostorban Miklós püspök. A kolostor közelében lakott egy elszegényedett nemes ember, akinek három lánya volt. Mivel nem volt pénze hozományra, sőt a megélhetésükre sem, a lányok azon vitatkoztak, hogy melyikükből legyen prostituált, hogy így segíteni tudjon a testvérein. Miklós a nyitott ablakuk előtt elhaladva meghallotta, amikor erről beszéltek a lányok és elhatározta, hogy titokban segít rajtuk. Éjszaka kis kendőbe csomagolt aranyat dobott be nekik az ablakukon át. Csodának hitték. Abból az első lányt férjhez tudták adni.
Következő évben szintén bedobott valaki hozzájuk egy ilyen csomagot, s még láttak egy távozóban lévő piros ruhás idős férfit. Az adománynak köszönhetően a második lány is férjhez tudott menni. A püspök a harmadik lányon is segíteni akart.
A harmadik évben zárva találta az ablakot a hideg miatt, ezért a sziklás hegyoldalhoz épült ház tetejére felmászva a kéményen át dobta be az újabb pénzzel teli csomagocskát. A harmadik lány a tűzhelynél szárította a harisnyáját, ebbe esett bele az ajándék.
A Tél apó elnevezés származhat innen is, mert eleinte azt hitték, hogy a közelben lévő hófödte Toros(Taurus)-hegységből jár le hozzájuk az ismeretlen jótevő.
A harmadik csomag aranyban azonban felismerték egy helybeli aranykereskedő adományát Miklós püspök számára, amivel egy szerencsés üzletért mondott hálát.
Ráadásul Miklós püspök szokása volt, hogy december 5.-én, a névnapját megelőző este megajándékozta édességgel a gyerekeket. Emiatt „Noel Baba”-nak is, vagyis „Ajándékozó Apá”-nak is hívták.
Ebből alakult ki a Mikulás-ünnep. December 6.-án reggelre kerülnek a csomagok az ablakhoz kitett cipőkbe a hagyomány szerint. Ez a nap Miklós napja a naptárban.
A myrai Miklós püspökből szent lett. A legenda elterjedt a világon és kialakult az ajándékozás szokása is.
A Mikulás első képi megjelenését Moritz von Schwind osztrák festő egy 1847-es Télapó nevű meseillusztrációjához kötik. Ezen szakállas, köpenyes, idős férfi, fenyőfát cipelve. Akkoriban még zöldes színű kabátot viselt, később alakult ki a jellegzetes piros ruhaszín.
Hollandiában is népszerű volt Szent Miklós legendája és a Mikulás-nap ünneplése. Valószínűleg hollandok vihették be Amerikába, az Egyesült Államokba, ahol keveredett több népcsoport szokásaival, hitvilágával, míg végül a mai formájának alapját egy Szent Miklósról szóló vers illusztrált kiadványa jelentette, „A Mikulás látogatása” című.
A vers először a szerző megnevezése nélkül, 1823. december 23.-án jelent meg a New York állambeli Troy városában, a „Sentinel” című újságban, „A Visit from St. Nicholas”, népszerű elnevezésével „The Night Before Christmas” címmel.
Clement Clarke Moore-t tartják számon a szerzőjeként, mert 1837-ben az ő neve alatt jelent meg abban a formájában, ahogy közismertté vált. Ez a vers teremtette meg Santa Claus (Saint Nicholas) amerikai legendáját, miszerint karácsony napja előtti éjszaka 8, névvel rendelkező, repülő rénszarvas húzta szánon érkezik meg az ajándékokkal és a tetőnél megállva, a kéményen keresztül jut be a házba, ahol a kandallóra felakasztott karácsonyi zoknikba teszi az ajándékokat. Végül így köszön el: „Boldog karácsonyt mindenkinek és jó éjszakát!”.
Később szokássá vált, hogy tejet és süteményt készítenek be neki, hogy ha megéhezne a hosszú útja során, megvendégeljék.
December 24.-én éjszaka érkezik, ezért 25.-én reggel bonthatják ki az ajándékokat a gyerekek az Egyesült Államokban.
Eredetileg nyolc rénszarvas volt: Comet (Üstökös), Cupid (Íjas), Vixen (Csillag), Dancer (Táncos), Prancer (Pompás), Blitzen (Villám), Dasher (Táltos) és Donder (Ágas). A 9., leghíresebb rénszarvas később került be a történetbe. Ő Rudolf, aki a vezér-rénszarvas, ő irányítja elől a szánt. Piros, világító orra hóesésben, ködben is mutatja az utat Santa Clausnak, hogy merre tartanak az égi országúton.
Rudolfot egy áruházlánc karácsonyi akciójának köszönhetjük. A chicagói székhelyű Montgomery Ward áruházláncnak volt cégen belüli reklámosztálya. Ott dolgozott Robert L. May, aki azt a feladatot kapta 1939-ben, hogy a minden évben ajándékként vásárlóknak adott kiszínezhető füzetbe találjon ki valami vidám, állatos történetet. Addig vették az ajándékba adandó füzeteket, de úgy gondolták, hogy sokkal olcsóbb lesz, ha cégen belül készítik el.
Ehhez a színezőhöz alkotta meg Rudolfot, a piros, világító orrú rénszarvast, akin a társai gúnyolódtak az orra miatt. Ám ez az orr nagy segítséget jelentett a Mikulásnak, aki ködös, szeles, hóeséses időre ébredt karácsony napján és félt, hogy eltéved a köd miatt, nem tudja megfelelően navigálni a repülő szánkót a háztetők és kémények között, s a gyerekek ajándék nélkül maradnak. Rudolf orrának köszönhetően megoldották a feladatot és ő lett a Mikulás legfontosabb rénszarvasa.
A mai Mikulás-ábrázolásokhoz hasonlít Thomas Nast 1881-es, Clement Clarke Moore verséhez készített illusztrációja. Az ő Szent Miklósa az egyik képen mosolygós, pipázó, sapkáján fagyöngyöt viselő, idős, szakállas, pocakos férfi, hátán zsákkal, kezében ajándékokkal. Thomas Nast német származású amerikai rajzoló, karikaturista volt. Magazinokban megjelenő politikai témájú rajzai miatt a műfaj amerikai megteremtőjének tartják. Leginkább a New York városában megjelenő Harper’s magazinban publikálta a rajzait.
Egy kis érdekes kitérő a Harper’s-ről: publikált benne Dickens, a Brontë nővérek, ebben jelent meg először a Moby Dick és írt bele kommentárt Churchill is. De térjünk vissza Saint Nicholashoz, vagyis Santa Claushoz, vagyis a Mikuláshoz.
Jónéhányszor megörökítette Santa Claus alakját a rajzaiban. Tőle származik az első utalás arra, hogy az Északi-sarkon él.
Ideális hely volt, titokzatos, távoli, az örök hó birodalma. Jól el lehet rejtőzni a kíváncsi emberek szeme elől. Persze a rengeteg ajándék elkészítéséhez segítőkre is szüksége volt, ők lettek a manók.
A legáltalánosabb ábrázolásának elterjedésében nagy szerepe lehetett a Coca Colának is. Már korábban is szerepeltette a cég reklámokban, de egy 1931-es karácsonyi reklámkampányukhoz használták először a mostanihoz hasonló alakjával, s azóta is visszatérő karácsonyi figurájuk.
A karácsonyi ajándékozásba a reformáció hozta be a katolikus Szent Miklós helyébe a kisded Jézust (Jézuskának is mondják), akit angyalok kísérnek.
A Mikulást egyes országokban, nálunk is krampuszok kísérik, akik ördögi figurák, feketék, szőrösek, karmos kezük, szarvuk és farkuk van. Ők büntetik meg a rossz gyerekeket, akik ajándék helyett virgácsot és szenet kapnak a csomagjukban.
A krampuszok, mint a Mikulás kísérői Ausztriából és Németországból származnak. Ijesztgetik a gyerekeket láncot csörgetve és virgáccsal verést ígérve, ha rosszak voltak.
Télapónak is szokták hívni a Mikulást. Ez az elnevezés hozzánk valószínűleg Oroszországból került be, az ottani Fagy apó (Gyed Maroz) nevének Télapóvá fordítása alapján. Fagy apó újévkor érkezik, kucsmát visel, trojkán, vagyis a hagyományos orosz szánkón jár és Hópelyhecskének hívják a kísérőjét.
A legismertebb, Szent Miklóshoz kötődő legenda elterjedése előtt is szokás volt a télhez kötődő ajándékozás. Az északi germán főisten Odin a skandináv mitológiában tölt be jelentős szerepet. Ajándékot is osztott és büntetett is a segédei közreműködésével, ha valaki azt érdemelte. A lovának nyolc lába volt, egyes régi német hagyományok szerint a lovának kitettek szalmát és répát, cserébe ajándékot kaptak. Odinnak volt két hollója is. Körberepülték a Földet és tájékoztatták mindenről.
A skandináv mondákban szerepelnek manók is, akik az angolszász vélekedés szerint is a Mikulás munkatársai.
Hosszú, hideg tél jellemzi Finnországot. Ideális hely lehetne a Mikulás otthonának.
A finn, lappföldi Mikulás figurája először a finn rádióban, egy gyerekműsorban bukkant fel, ahol 1927-ben a műsorvezető mesélt róla.
A Fül-hegy mélyén található a titkos játékgyára, ahol manók dolgoznak és a nyúlfülre hasonlító hegynek köszönhetően hallják, hogy világszerte milyenek a gyerekek, megérdemlik-e az ajándékot. Oda azonban senki sem mehet el.
Óriási marketinges fogás volt a turizmus fellendítéséhez Joulupukki, a finn, lappföldi Mikulás.
A Fül-hegy (Korvatunturin) 300 kilométerre van az egyébként is messzi, sarkköri, lappföldi fővárostól, Rovaniemitől.
Elég odáig, a fővárosig elutazni repülőgépen, hogy találkozhassunk vele, télen-nyáron, ugyanis ott van Mikulásfalva, ahol az ajándékosztási utazás előtt-után él Joulupukki (Karácsonyapó). Van felesége is, Joulumuori (Karácsonyanyó).
Mikulásfalván van a Mikulás háza, hotel, üzletek, vidámpark.
A Santapark földalatti, hegybe vájt létesítmény. Felülhetünk a varázsvonatra (Magic Train) felfedezni ezt a csodás világot, a manóiskolában (Elf School) oklevelet szerezhetünk, showműsorral is szórakoztatnak manók és a Jéghercegnővel (Ice Princess) is fényképezkedhetünk jégszobrok mellett, a postán feladhatunk üdvözletet erről a különleges helyről, mézeskalácsokat dekorálhatunk Mézeskalács asszonnyal (Mrs. Gingerbread) és természetesen magával a Mikulással is találkozhatunk.
De ha ott van és egész évben fogadja a látogatókat, akkor ki az a Joulupukki, aki finn repülőgépen járja a világot? Nemrégen ismét ellátogatott hozzánk is. Ez nem lehet kérdés! Egy Mikulás erre is képes!
Az sem titok, hogy az Északi-sarkról mikor indul Joulupukki/Santa Claus/Mikulás az ajándékosztó útjára. Valószínűleg idén is követhetjük az útját az interneten a https://www.noradsanta.org-on. Komolyan! Tényleg!
Történt ugyanis 1955-ben, hogy a Colorado Springs-beli The Gazette nevű újságban a Sears üzletlánc feladott egy hirdetést. A Sears Toyland játékkatalógusukat akarták népszerűsíteni úgy, hogy megadtak egy telefonszámot a Mikuláshoz, akivel éjjel-nappal, bármikor lehetett volna beszélni. Csakhogy elírták a számot, és a szintén Colorado Springs-beli Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokságnál (NORAD) csengett a telefon. Milyen csodás véletlen! Vagy nem is volt véletlen? Lehet, hogy egy felsőbb hatalom intézte így?
Az akkor ott dolgozók úgy döntöttek, hogy válaszolnak a gyerekeknek és elmondják, hogy éppen hol jár a Mikulás égi útján. Azóta minden évben tájékoztatják a médiát, önkéntesek fogadják a hívásokat, s már az interneten is követhető, ahol a Santa Tracker azt is megmutatja, hogy mennyi ajándékot kézbesített már. A honlapon vannak kis filmek, játékok és válaszolnak számos érdekes, a gyerekek által feltett kérdésre, miszerint például: Mi a Mikulás kedvenc sütije? Jól főz-e Mikulásné? Mennyire kicsik a manók? Miért hegyes a manók füle? Allergiás-e a Mikulás a macskákra? A testvérem a rossz-gyerekek listáján van-e? Kaphatok-e valódi tűzoltóautót?
Egyszer itt jártak amerikai ismerősök, 30-as felnőttek. Éppen december 6.-án érkeztek meg. Vettem nekik csokimikulást és elmagyaráztam, hogy ma milyen nap van, a Mikulás napja. Erre megdöbbenve, kétségbeesetten kérdezték meg, hogy: „De akkor ki hozza karácsonykor az ajándékokat?”.
Felnőtt emberek voltak, de az önkéntelen kérdésben benne volt a gyermeki csodavárás, a hit a Mikulás létezésében.
Karácsonyra ajándékok adományozása, szegények számára egy kis ünnepi meglepetés. A Mikulás, meg a karácsony szellemisége felébreszti a szívekben a jóságot.
Ha csak pillanatokig, percekig, de talán azt érezhetjük, hogy lehet béke, biztonság és szeretet mindenhol a Földön.
Hozzon hát az ünnep melegséget a szívekbe! Ha majd karácsonyi filmeken elérzékenyülünk a tévé előtt ülve, felfedezhetjük a lelkünk mélyén megbúvó vágyakozást a csodákra, hinni a természetfelettiben, a jóságban, az emberben, a szeretetben.
Mert a Mikulás eszmeisége ott rejtőzik bennünk. Úgy hívják, hogy együttérzés, segítőkészség és szeretet.
Ho-ho-ho-ho! Legyen boldog, békés karácsonya mindenkinek!
.