Április bolondja – Korrektúra

Szép napsütéses idővel köszöntött be április elseje. Móri Iván harmadéves színiiskolás a Duna part lépcsőjén ült, az ölében egy szövegkönyvvel, de nem tudott a feladatára koncentrálni. Unalmában inkább egy színházi kellékkéssel játszadozott, miközben a Dunán méltósággal úszó nagy hajókat bámulta szórakozottan. Ezeknek a késeknek az a tulajdonsága, hogy szúráskor a penge visszacsúszik a kés nyelébe!

Felesleges vessző.

Egy évfolyamtársával itt beszélt meg találkozót, hogy együtt készüljenek fel a vizsgaelőadásra. Az előadás az eredeti Rómeó és Júliának volt a mai korban játszódó átdolgozása. Ebben a darabban is a két család fiai csapnak össze egymással, és ebbe az egyikük belehal! Ezt a nagyon hatásos drámai jelenetet kellékkésekkel akarják bemutatni. A lényeg azonban főleg az, hogy véletlenül se legyen a párbaj jelenetnél sérülés!

Az alsó rakparton folyamatosan haladtak az autók mindkét irányba, amikor hirtelen fékcsikorgás törte meg a közlekedés addigi monoton zaját. Egy ismerős Toyota pickup fékezett, majd beállt a rakpart parkolónak felfestett részébe. Iván falszomszédja, a maszek zöldséges fia, Béla szállt ki belőle.

– Szia, more! De jó, hogy megtaláltalak! Az apám ideadta ezt a drága kocsiját, hogy megkeresselek vele, és utána mosassam le! Tudod, semmit sem ad ingyen! Tedd el azt a kést, mielőtt megmondom, hogy miért kereslek! Ugyanis mindig a rossz hír hozóját éri valamilyen atrocitás, és én nagyon rossz hírt hoztam!

Felesleges mutatószó.

– Nyögd már ki, hogy mi az a rossz hír!

– Tudod, nemcsak én kereslek, hanem a rendőrség is! A lakásod kigyulladt, és a tűzoltók betörték miatta az ajtódat! Azt keresték, hátha meghaltál füstmérgezésben! Mivel a lakásban nem voltál, azt találgatták a közben megérkezett rendőri helyszínelőkkel, hogy vajon a tűz gondatlanság volt-e, vagy biztosítási csalást akartál-e elkövetni? Az öreg Szabó bácsi a földszintről meg még adta is alájuk a lovat!

– A Rettegett Ivánt keresik? Mi csak így hívjuk! Jó is, hogy jöttek, mert mi nem merünk panaszkodni rá! Vigyázzanak vele! Reggel kilenckor ment el itthonról, egy nagy késsel a kezében! Ekkorával, ni!- mutatott a rendőrök felé a két tenyere között kb.: negyven centit. Hát ezt mondta a rendőröknek az öreg Szabó bácsi!- mesélte el egy szuszra Béla.

A narancssárgával jelzett dialógus rosszul tagolt, és emiatt zavaros, ugyanis „A Rettegett Ivánt keresik?” mondattal kezdődő részt Szabó bácsi mondja, tehát kettőspont után vagy kurzívval kellett volna jelölni a szöveget, vagy kurzív nélkül, de mindenképpen gondolatjel nélkül.

Továbbá probléma még az is, hogy túl hosszan beszél Béla, amikor el akarja hitetni Ivánnal, hogy ég a lakása. Képzeld e a jelenetet! Ha találkozol egy ismerősöddel az utcán, aki választékos magyarsággal, szép komótosan elregéli, hogy ég a lakásod, te addig türelmesen várakozol? Nincs semmi reakciód, csak a végén kedvesen megkéred, hogy vigyen haza?!

A párbeszéd túl modoros.

– Akkor Béla, légy szíves gyorsan vigyél haza! Vajon mi lehetett? Rövidzárlat? Vagy úgy felejtettem valamit bekapcsolva?- kérdezte töprengve, és segélykérően nézett Bélára.

Iván reakciója rossz, és így Béla nem éri el a kívánt hatást.

Ekkor Béla már nem bírta tovább, és elröhögte magát.

– Április elseje van, a bolondok napja! Ezt rendesen megszívtad, more! Ne aggódj, semmi baj sincs!- mondta Béla Ivánnak, és a szemébe röhögött.

Ebben a részben redundáns komment van. Elég lett volna csak az egyik.

Nem kell kötőjel „a bolondok napja” elé.

Ügyelj a szóközökre is, a gondolatjel elé és mögé is kell, bár a szövegben most kötőjeleket használsz gondolatjelek helyett.

Ezt bőven visszakapod tőlem! Azért meg pláne, hogy lemoréztál!- füstölgött magában Iván. Elővette a kellékkést, és mellbe szúrta vele Bélát!

Béla elsápadt, a földre rogyott, és elkezdte tapogatni magát szúrt seb után kutatva.

Miért kutatott szúrt seb után? Egyértelmű volt, hogy a mellkasán kellene lennie.

Erre Iván röhögte el magát.

– Akkor most ki az április bolondja?- kérdezte Bélát, aki most ijedtében csak hebegni tudott. Eltelt egy pár perc, mire ismét normális hangon meg tudott szólalni.

Szóismétlés.

Felesleges határozatlan névelő.

– Te, Iván! Ezzel a késes trükkel be kéne csapnunk valakit! Arra gondoltam, hogy te megtámadsz engem, én meg ki akarom csavarni a kést a kezedből! Ahogy birkózunk, te szép látványosan beledőlsz a késedbe! Mit szólsz hozzá? Jó tréfa lesz?

Iván elgondolkodott. Mindjárt itt lesz az évfolyamtársam, aki elég éles eszű ahhoz, hogy levágja, – vicc az egész! Talán még rögtönöz is hozzá valami jó kis jelenetet, azért, hogy fordítva süljön el ez a tréfa! A plusz jelenettel ráhozhatnák a frászt Bélára!

– Jól van, Bélám! Legyen, ahogy akarod! Úgyis egy régi ismerősömmel beszéltünk meg ide egy találkát! Remélem, hogy sikerül becsapnunk őt! Nemsokára itt kell lennie!

Még tíz perc sem telt el, amikor Iván észrevette a közelgő barátját, Nádasdy Jánost.

– Ott jön a régi barátom, és osztálytársam! Akkor most kezdjük el, Béla!

Hiányzó vesszők.

Nem kell kötőjel a „vicc az egész” elé.

Elkezdtek látványosan birkózni! Iván a kést marokra fogta a feje felett, mintha döfni akarna vele. Béla megragadta a csuklóját, és megpróbálta kivenni kezéből a kést. A birkózás közben Iván alá csavarta a kezét, és Iván ráomlott. Mire János futva odaért, addigra már csak nyöszörgött a barátja. Nagyon hatásos jelenet volt! Aztán János hirtelen felismerte a kellékkést, mert nála is volt egy ugyanolyan kés a vizsgaelőadás párbaj jelenetének gyakorlásához.

– Mit csináltál, te, szerencsétlen?- kérdezte Bélát nagy komolyan János.

– Ki akart engem rabolni! Én csak védekeztem! De ő beleesett a saját késébe!- mondta látszólag riadt arccal Béla.

Hiányzó vessző. Megszólításkor a nevek és a személyes névmások elé és mögé is kell vessző.

– Gyorsan kórházba kell vinni! Kocsival vagy?- kérdezte Bélát, aki erre bólintott.

– Állj ide a kocsival, és tegyük be Ivánt a hátsó ülésre! Majd én mellé ülök!

Amíg Béla odaállt melléjük, addig halkan megbeszélték egymás közt a teendőket.

– Ivánka! Majd a kocsiban menet közben az én kellékkésemmel foglak halálra szúrni! Itt egy művér kapszula, vedd a szádba, és majd harapd el, hogy bugyogjon a szádból a vér! Én meg egy másikkal bekenem a pólódat a mellkasod magasságában, és még a kocsinak az üléshuzatát is! Legyen teljesen meggyőző ez a jelenet! Fogadom, ezt az egész tréfát ez a kis genya találta ki! Megérdemli, hogy ráhozzuk a frászt!

Felesleges komment.

Hiányzó rag.

– Oké, de vigyázz, már jön!

– Figyelj, haver! Segíts behúzni a kocsiba ezt a sérültet! Aztán irány az ügyeletes kórház!

Nagy nehezen berántgatták a hátsó ülésre Ivánt, aki kellőképpen nyöszörgött ez idő alatt, ahogy ezt a jelenet megkívánta.

Elindultak az ügyeletes kórház felé. János is elővette a kellékkését, és többször mellbe szúrta vele Ivánt, aki erre egyre hangosabban nyöszörgött, aztán hirtelen abbahagyta, és elkezdett látványosan haldokolni! Béla csak annyit látott a tükörből, hogy leszúrta Ivánt a barátja.

Hiányzó vessző.

Felesleges betű.

– Mit csináltál?- kérdezte rekedt hangon, és mélyen megrendülve.

– Tudod, a kórházban lejelentik a rendőrségnek a szúrt, vagy lőtt sebeket, és Iván biztosan rád vallott volna, – mint elkövetőre! Még az a szerencséd, hogy én gondolkoztam helyetted is! Menjünk valami lakatlan helyre, és tegyük ki a hulláját! Te meg mosasd le kívül-belül a kocsit, mert tiszta vér! De szerintem az lenne a legjobb, ha inkább felgyújtanád a kocsit! A nyomokat el kell tüntetni!

Felesleges kommentrész.

A „vagy” helyett és a helyes.

A „volna, – mint” közé nem kell kötőjel.

– Az apám megöl, ha kocsi nélkül megyek haza! Ráadásul cascónk sincs!

– Most már mindegy! Tegyük ki gyorsan valahol, és te meg intézd a kocsit!

Egy ligetes résznél megálltak, és kicibálták Ivánt a kocsiból, aki teljesen merevnek tetette magát. Amíg János egy bokor tövébe húzta Ivánt, addig Béla villámgyorsan visszaugrott a kocsiba, és kipörgő kerekekkel elindult.

Miért lett volna merev? A hullamerevség 48-72 órán belül áll be. Inkább „élettelennek” tetette magát.

Alig szűnt meg a kocsi hangja, Iván röhögve felült, és Jánossal összenevetve felváltva adták elő ennek a jól sikerült tréfájuknak az apró részleteit. mikor kimulatták magukat, elindultak Iván otthona felé.

A „szűnt meg” helyett inkább halkult el a helyes.

A „mikor” helytelen, mert kérdőszó. Az amikor a helyes.

– Mondd csak, Iván, szerinted lesz még kedve a kis szomszédodnak szívatni másokat?

– Nem tudom! …. Szerintem nem! Az én szövegkönyvemet is magaddal hoztad? Ne feledd, – egy hét múlva vizsgaelőadás!

Hiányzó vessző.

A hármaspont felesleges, és egyébként is helytelenül képzett (nem kell térköz az elejére).

Nem kell kötőjel az „egy” elé.

Béla ez alatt a lemosatott Toyota Hilux pickuppal az apja zöldséges üzlete elé leparkolt, és a kocsi kulcsát bevitte az apjának a boltba, majd elindult hazafelé gyalog.

A házuk előtt összefutott a két színinövendékkel, akik röhögve kiáltották felé, hogy:

Miért fontos a kocsi márkája? A történetben nincs jelentősége.

– Április bolondja!

Hát, – ezt most igazán jól megszívtam! Ügyesek voltatok! Gratulálok nektek! Azért a kocsit mégsem kellett volna felgyújtanom, mert mégis csak nyolcmillióba került!

Nem kell kötőjel. Nem értem, miért teszel ki random kötőjeleket bizonyos szavak közé.

János és Iván hitetlenkedve néztek össze. Mégsem kellett volna azt mondani Bélának, hogy a nyomokat úgy lehet a legjobban eltüntetni, ha felgyújtja az autót! Sajnálkozva két oldalról átölelték Bélát, és vigasztalni próbálták a szomorú fiút. Ekkor kanyarodott a ház elé a csillogó Toyotával Béla apja, és már messziről üvöltött a fiával:

Miért sajnálkoztak? Végül nem gyújtotta fel az autót Béla. Így hiteltelenné vált az egész átverés.

Ismét kérdés, hogy miért fontosak a kocsik márkái.

– Mit csináltatok a kocsimban fiam? Véres a hátsó ülés huzata! Most látom csak, hogy az Iván pólója is véres!

– Megöltük az Ivánt április elseje, – a bolondok napja miatt!- röhögtek fel hangosan a fiatalok, és megpróbálták elmagyarázni a történteket, amit az öreg zöldséges erősen kétkedve fogadott csak el!

Nem kell kötőjel.

Összegzés:

Az ötlet nem rossz, de a kivitelezése erős hiányosságokat mutat ebben a formájában.

Ez valójában a deus ex machina (isten a gépből), ami csak azért oldhat meg egy problémát, azért létezhet, mert bizonyos elemei léteznek, mint jelen helyzetben az, hogy színinövendékeknél van egy-egy kellékkés. A teljes sztori erre épül fel.

Maga a szituáció életszerűtlen (két ismerős találkozik, és megtréfálják egymást), mivel egyetlen szó sem jelzi, hogy ez régebben is szokásuk lett volna. Valamiképp be kellett volna vezetni a történetbe ezt, hogy Iván számított rá, Bélának mégis sikerült átvernie az égő lakással.

A dialógusok túl modorosak, körülményesek, finomkodók. Ha valaki „moré”-nak nevez valakit, az apja drága kocsijával furikázik, egyfajta embertípust sugall, nem fog utána szép választékos magyarsággal beszélni.

A történetben nincs dramaturgiai ív, nincs feszültségkeltés, mert lelövöd a poént az olvasó előtt, amikor leírod, ahogy Iván és János megbeszélik az átverés részleteit.

Logikailag hibás az a jelenet, amikor Béla elviszi az autót lemosatni (kívül-belül), az apja mégis vért talál az ülésen.

Valóban túl szőrözős vagyok, mivel szerkesztői szemmel vizsgálom a szöveget, de nekem ez az egész sztori olyan, mint egy utópisztikus társadalom, amiben még az átveréseket is kedvesen, finoman, igazi jófiús bájjal követik el.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Solve : *
18 + 5 =