Az árulás oltárán – Korrektúra

Csodálatos tájakon vonult végig maréknyi csapatom. Dicső harcosokat vezettem tán a legrettegettebbnek vélt csatába, ám egy bátor katonám se hátrált, egyetlen egy sem. Büszkén, felemelt állal haladtak előre baktató, izmos lovaikon. Némely hegyek közt nótára zendültek. Rajtuk tartottam a szemem, és hagytam, hogy átjárjon dallamaik különös hangulata. A mély hangok zengése visszaverődött a szorosban, eltöltött megannyi kép, perzselő múltam emlékei kísértetként vadásztak rám, és ott a szorosban megadtam magam annak a sok képnek, annak a tengernyi érzésnek, és hagytam mindezt átszáguldani magamon.

Az első mondatot én a bekezdés végére tenném mintegy a bemutatás összegzéseként.

A „bátor katonám” itt felesleges túlzás, mert ha bátor, nyilvánvalóan nem fog hátrálni.

A „büszkén” után vessző kell.

A „baktató” felesleges jelző.

A „némely” névmás itt értelmetlen megkülönböztetés. Mi dönti el, hogy mely hegyek között, és ely hegyek között nem?

Javaslat: időnként

A „nótára zendültek” mesterkélt, álpátoszos.

A „rajtuk tartottam a szemem” helytelen.

(elképzeltem, amint a szemét=szemgolyóit rajtuk tartotta)

Javaslat: „szemmel tartottam őket”, vagy „rajtuk tartottam a tekintetem”, esetleg „tekintetetemmel követtem” őket.

Két vessző hiányzik.

A „mindezt” felesleges. Túl sok a névmás.



Keserves bánat ült meg a szívemen, ahogy kiértünk a pusztára, melynek sivár látványa se riasztotta a katonákat. Távolban látszott a Csodák Hegye, mely mostanra már nem is emlékeztetett arra a gyönyörűségre, ami miatt egykor nevét is kapta. Mikor aljába értünk a hegynek felpillantva leégett fák sorait láttuk.

Hiányzik egy névelő.

Túl sok a névmás. Itt tobzódnak a vonatkozók, mutatók és időhatározók.

Miért riasztaná a bátor katonákat (épp csatába mennek) egy táj sivár látványa?!

Ha leégtek a fák, akkor már csak hamu van, nincsenek „soraik”.

Javaslat: Keserves bánat ült a szívemre, amikor kiértünk a pusztára. Távolban a Csodák hegye már nem emlékeztetett a gyönyörűségre, amiről a nevét kapta. Odafent megperzselődött fák sorakoztak…



A lovaink megriadtak a tájtól, idegesen fújtatva lépdeltek hátrébb, de keményen fogta ki-ki a maga kantárját, és engedelmességre parancsoltuk hátasainkat. A lidércek hangja hallatszott már a fák közt. Gonosz árnyak húzódtak meg a koromfekete fák mögött.

Honnan tudjuk, hogy a lovak mitől riadtak meg?

A „de keményen fogta ki-ki a maga kantárját” azt jelenti, hogy a lovak fogták a saját kantárjaikat (előző tagmondatban a lovak az alany).

Hiányzik egy vessző.

A „hátasainkat” szép szó, de csak azért, hogy ne legyen szóismétlés (lovak) felesleges használni itt.

A „már” ebben a kontextusban azt jelenti, hogy mire odaérkeztek a katonák, már hallattszott a lidércek hangja, de ők (a katonák) csak most hallották meg. Mintha a lidércek hangja időszakosan hallatszik – néha igen, néha nem. Abban az időszakban, amikor a katonák odaértek, már hallatszott. Feltételezem, hogy mindig hallatszik a hangjuk, csak amikor nincs ott senki, nem hallja.

(tudom, ez szőrözésnek látszik, de szemantikailag fontos részlet)

A „húzódtak meg” logikailag hibás, mert ha meghúzódtak, nem lehet őket látni. A katonák csak feltételezhetik, hogy ott vannak a gonosz árnyak, esetleg nem húzódtak meg, hanem látszanak.

Javaslat: A lovak riadtan fújtatva hátrahőköltek, de erősen tartottuk a kantárjaikat, engedelmességre parancsolva őket. A koromfekete fák közül lidércek hangja hallatszott, gonosz lelkek árnyai sejlettek elő.



Éles, sikolyszerű hangok süvítettek el mellettünk újra és újra. A lidércek nem háborgattak minket fizikálisan, csak lelkünk tépázták, ahogy tudták. Alaktalan füst testükön csak két izzó vörös láng jelezte szemüket, melybe hosszan meredni vétek. Egyetlen katona se követte el ezt a hibát, már rég ismerték a lidérceket. Gyerekkoruk óta hallották a rémmeséket, csatáinkban meg annyiszor találkoztak velük szemtől szemben.

Hiányzik egy vessző.

Milyen a sikolyszerű hang? Vagy sikoly, vagy nem.

A „fizikálisan” stílusidegen kifejezés.

Az „ahogy tudták” csökkenti a dámai hatást. Mintha rokkantak lennének.

Az „Alaktalan füst testükön csak két izzó vörös láng jelezte szemüket, melybe hosszan meredni vétek.” egy igazi mondtaszörny. 🙂

A „rég” helyett „régóta” a javsolt.

Gerek koruk óta” vagy „gyerekkorukban”? Egyébként is egybeírandó, ahogy a „meg annyiszor” is.



Egy különleges harcos volt közöttünk, aki kezét felemelve fényt teremtett a zord tájon a tenyeréből sugárzott kifelé az a fénylő gömb és a lidércek a káprázatos varázs látványára hátrébb vonultak, oly messze tőlünk, hogy már hangjuk se háborgatta nyugalmunkat.

No, ez jól össze van gabalyítva. 🙂

Hiányzik egy vessző és a vonatkozó névmás helytelen.

Javaslat: Ekkor az egyik harcos kinyújtott kezével káprázatosan fénylő gömböt varázsolt a légbe, melytől a lidércek egyetlen szempillantás alatt eltűntek a közelünkből. Már hangjuk sem háborgatta nyugalmunkat.



A hegy tetején irdatlan nagy kráter keletkezett. A hegytetőn már százával gyűltek a lidércek, és egyre élesebb sikolyok hallatszottak, egyre jobban átjárt minket a hideg, miközben a kráter mélyén örvénylett a forró lavina. Még érdekes csuklyás kísérőnk se tarthatta vissza azt, ami a hegytetőn várt ránk. Aztán megjelent főellenségünk, Aodh. Sátáni szemeiben a tűz örvénylett, akárcsak a vulkán fenekén is. Meggyűlt benne a harag és gyűlölet, minden, ami az élet ellen van. Hatalmas volt, legtermetesebb katonámnál is, magasabb, lehetett úgy két és fél méter. Teste akár az embereké, csakhogy az erek vörösen hálózták be amúgy is piros árnyalatú bőrét. Fekete szakálla a hasáig leért, helyenként fémek fogták össze, hogy ne álljon szanaszét az a sok fekete szál. Fején egy sisak, mely részletesen ábrázolt egy vörös sárkányt, mely éppen támadni készült.

Itt is jó nagy a zűrzavar.

Sok a vesszőhiba. A számuk majdnem megfelelő, csak rossz elosztásban vannak 🙂

Az „irdatlan” eleve azt jelenti, hogy nagyon nagy, hatalmas, óriási. Az „irdatlan nagy” redundancia.

A „kráter keletkezett” azt jelenti, hogy épp akkor jött létre, amikor a katonák odaértek, pedig nyilvánvalóan ott volt már egy ideje.

Javaslat: kráter mélyült, vagy kráter sötétlett stb.

A „hegy tetején”, illetve a „hegytetőn” csúnya szóismétlés.

Az „és” felesleges kötőszó.

Az „egyre jobban” felesleges fokozás.

A „a kráter mélyén örvénylett a forró lavina” mondattanilag hibás. Azt jelenti, hogy bár máshol is lehetősége volt örvényleni, de ő épp a kráter mélyén örvénylett.

Javaslat: A kráter mélyén forró lavina örvénylett.

Ki az az „érdekes csuklyás kísérőnk” ?! Eddig nem volt szó róla. Az információ ezen a ponton megkésett.

Vonatkozó névmások tekintetében ajánlatosabb a teljes alakot használni. Attól, hogy régies formát használunk, nem fantasysabb a szöveg (pl. aki helyett ki, ami helyett mi, amikor helyett mikor stb.).

A piros áthúzásokat nem jelzem külön, azok feleslegesek a szintaktika szempontjából.

A zöldel jelzettek hiányzó nyelvi alakok (névelők, névmások részei, vesszők stb.)

A „Meggyűlt benne a harag és gyűlölet” nagyon csúnya.

Javaslat: harag gyűlt benne.

A „csakhogy az erek vörösen hálózták be” szintaktikailag hibás. Azt jelenti, hogy máshogy is behálózhatták volna, és ez jellemző az emberre („teste akár az emberé”), de az erek épp vörösen hálózták be.

Javaslat: csakhogy vörös erek hálózták be.

A „fémek fogták össze, hogy ne álljon szanaszét az a sok fekete szál” logikailag hibás. Honnan tudhatja a narrátor (E/1-es elbeszélő), hogy miért fogták össze a fémek a szakállt? Lát egy idegen lényt, leírja, hogy néz ki, és prejudikál. Lehet, hogy csak díszenk vannak ott a fémek (milyen fémek, gyűrűk, drótdarabok, anyacsavarok?).

Sok a vonatkozó névmás.



Aodh, hát eljött a leszámolás ideje. – Intéztem határozottan hozzá szavaim. Leszálltam fekete paripámról, úgy álltam meg pár lépésre tőle, a megtestesült gonosztól.

Hát, itt vagy és veled dicső sereged. – Nézett végig elégedetten a katonákon, majd szeme a csuklyás katonámon állapodott meg. Pokoli hangja a tűz erejével bugyogott ki sátáni száján.

Láthatod. – Emeltem rá tekintetem, belenéztem egyenesen a szemeibe és ő látta, látott mindent.

Wow, ahogy az angol mondja. 🙂

A központozás rossz (nem szépítem).

Javaslat: https://everigel.wordpress.com/2015/09/28/gyorstalpalo-a-kozpontozasrol/

Vesszőhibák.

Nem a szeme állapodott meg, a henem a tekintete.

A „Pokoli hangja a tűz erejével bugyogott ki sátáni száján.” mondat inkább megmosolyogtató, mintsem drámai. Kerülendő.

Ahogy ez a mondat is teljes zűrzavar:

„– Láthatod. – Emeltem rá tekintetem, belenéztem egyenesen a szemeibe és ő látta, látott mindent.”

Ennek a párbeszédnek nem sok értelme van.



Aodh más nyelven szólt fel ezután, a pokoli lények nyelvén, amelyet mi nem ismertünk. A katonák mind leugrottak a lovakról és teljes harci szerelésben álltak várva a parancsom, a parancsom, mely nem fog már elhangzani.

A varázsló lepattant a lováról, ő utoljára, és megérezte a közelgő vészt. Felharsant dallamos hangja, özönlött szájából az a sok varázsos szó, amelyet szintúgy nem ismertünk, ám késő volt, már mindehhez túl késő volt.

A „szólt fel” helyett vagy „szólalt fel”, vagy inkább „szólalt meg” a helyes.

A „teljes harci szerelés” emlegetése itt felesleges, azt jelenti, hogy eddig nem voltak teljes harci szerelésben, ott öltöztek fel, pedig sejthető, hogy eleve úgy mentek oda.

A „lepattant” olyan, mintha rugalmas lenne, mint egy labda, ami lepattan a falról. Inkább leugrott.

Az „özönlött” kissé pejoratív szóhsználat, nem illik a „dallamos hanghoz”.

Az „ám késő volt, már mindehhez túl késő volt„ számomra értelmezhetetlen. Mihez volt túl késő?



A lidércek füstszerű alakja átalakult, mintha testet öltöttek volna, és nekitámadtak tűzzel a katonáknak. Én a levegőben feszültem ki, átjárt a kín, az égető tűz, de nem vettem le a szemem a katonákról. A dühöm éreztem magaménak, a dühöm és gyászom. A katonák gyötrelmes halálát üres tekintettel néztem végig, figyeltem miképp borulnak lángba, égnek meg egytől egyig és nem éreztem semmit csak a sivár keserűséget.

Az ”és nekitámadtak tűzzel a katonáknak” szintaktikailag hibás. Azt jelenti, hogy mást is csinálattak volna a tűzzel, de ők nekitámadtak a katonáknak vele.

Javaslat: tűzzel támadtak a katonákra.

Az” Én a levegőben feszültem ki” ugyanaz pepitában. Azt jelenti, máshol is kifeszülhettem volna, de a levegőben feszültem ki. Egyébként nem tudom, hogy lehet ott kifeszülni.

Már megint a szem, amely a katonákon hever.



Összegzés: Ez a szöveg vélhetően egy hosszabb mű bevezetője. Bevezetésnek nem megfelelő, inkább in medias res.

A szerző gyakorlatlan író, de a látszólag sok hiba ellenére sem reménytelen. Megvan a lendülete, a képzelete, méltányolom a lelkesedését és a szorgalmát. Azt gondolom, a hibák többsége abból ered, hogy még nem volt senki, aki elmagyarázta volna neki, mi a hiba és miért. A bántás szándéka nélkül igyekeztem meg is magyarázni a jelöléseket (a szmájli jelek nem a gúny, hanem a figyelemfelkeltés eszközei), és szintés a bántás szándékának elkerülése volt az oka, hogy csak egy közepes korrektúrát írtam, csak a fontosabb hibákat jelöltem, nem kötöttem bele minden betűbe és írásjelbe. (pedig bele lehetett volna)

Tehát a teljesség igénye nélkül:

Figyelni kell a mondattanra, a túlírásra, a felesleges névmásokra (a vesszőhibák a legkönnyebben javírhatók), a cselekményvezetésre, a logikai hibákra stb. Tudom, hogy ismét hazabeszélek, de a központozási cikk linkje után mutatok egy másik linket is, itt is sok tanácsot kaphat a kezdő író:

http://triviumnet.hu/2017/10/02/palyazatok-tippek-trukkok-praktikak/

Ajánlom olvasásra a teljes cikket, de legalább a „Néhány típushiba” bekezdéstől.

.