Az elveszett korona nyomában – Korrektúra

1. Ébredés

Robert álmosan nézett szét. Maga se tudta, hogy ez már a valóság, vagy még álom. A feje sajgott a tegnapi buli után.

Eleinte azt hitte, hogy a barátai tréfálták meg és kivitték valahova a város szélére, de akárhogy fülelt, nem hallotta a megszokott zajokat. Egy fekete poló és egy farmernadrág volt rajta. Kissé fázott a csípős erdei reggelen. Ahogy végigkutatta a ruháját, rájött, hogy csak a mobiltelefonja és a pénztárcája van nála.

Vesszőhiba.

A „barátai tréfálták meg és kivitték” hibás szerkezet. A „barátai tréfálták meg” azt jelenti, hogy a barátai, és nem mások, tehát a hangsúly a „barátai”-n van. Ehhez szorosan hozzátartozik mint egy cselekmény része (folytatása) az, hogy kivitték (miután megtréfálták), azonban mivel a hangsúly itt még mindig a „barátai”-n van, helyesen „vitték ki” az igekötős ige.

poló” helyett póló

Vesszőhiba.

Na, szép kis helyzet”, gondolta magában, ahogy a még sajgó fejét tapogatta. Nem tudta eldöntetni, hogy ez most egy rossz vicc, vagy esetleg valami rablóknak lett elegük az olcsó cuccaiból és ezért vitték el valami elhagyatott helyre.

Robert csak 17 éves volt, egy magas, vékony srác, aki inkább a virtuális világban mozgott otthonosan, mint a pályán. Nem szeretett sportolni, számára a legnagyobb kirándulás a sarki üzletig tartott. Éppen ezért most azt sem tudta, merre induljon el.

Szóismétlés.

Életkort nem írunk ki számmal irodalmi műben.

Felesleges határozatlan névelő és egy hiányzó rag.

Ahogy körbenézett, csak éles sziklákat és szélben lengedező fenyőfákat látott maga körül. Ez a helyzet kicsit zavarta, de még túl kába volt ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon a problémán.

Most sajnálta, hogy nem lépett be a cserkészekhez, ahogy sok fiatal tette szerte az országban. Akkor legalább tudna tűzet gyújtani, meg tudná hogy miféle nyomokat keressen. Elhatározta, hogy kicsit körbenéz, hátha lát ismerős tájat, vagy legalább valamit, ami megmutatja az irányt a város felé.

A „meg” helyett inkább az „és” kötőszó a jobb, mert a „meg” igekötő is, és itt becsapja az olvasót.

Lassan elindult, felkapaszkodott egy nagyobb sziklára, remélve, hogy így kicsit távolabbra fog látni, de mindenhol ugyanaz az erdő látványa fogadta.

– Hahó, valaki! Srácok! – kiabálta néhányszor hangosan.

De a kiáltására csak a közeli hegy visszhangjai válaszoltak.

– Ez már nem vicces! Gyertek elő! – Robert még mindig reménykedett abban, hogy csak egy tréfa áldozata lett.

ugyanaz az erdő látványa” helytelen szerkezet. Vagy „ugyanaz a látvány”, vagy „ugyanannak az erdőnek a látványa” a helyes.

Mivel nem érkezett válasz a kiáltozásaira, elhatározta, hogy egy kisebb felfedezőútra indul.

Ezért elindult az ellenkező irányba, a lejtőn, remélve, hogy hamarosan ismerősebb vidék tárul a szemei elé. De semmi liyen nem volt: akármerre ment, csak fák és sziklák. Sehol egy emberi lény.

Messze, a távolban egy folyó vize csillant meg, a túlsó parton pedig egy hófödte hegygerinc takarta el a horizontot.

az ellenkező irányba, a lejtőn” melyik irány? Mivel fentebb azt írod, hogy „felkapaszkodott”, ennek az ellentéte a „leereszkedett a lejtőn”.

A „szemei” helytelen, mert a magyar nyelvben alapértelmezetten egyes számban használjuk a páros testrészeket, csak akkor többes számban, ha kifejezetten fontos, hogy abból kettő van. Jelen esetben „tárul a szeme elé” a helyes.

A „liyen” hibás, ami önmagában nem nagy hiba, csak épp jelzi, hogy a szerző nem olvasta át a művét elégszer.

Vesszőhiba.

Robert kezdett lassan pánikba esni, hiszen sosem szerette a természetet, és fogalma sem volt arról hogy hol van, és hogy hogyan fog hazatalálni.

Ha legalább egy emberrel találkozott volna, akitől megkérdezte volna az irányt a város felé! De ha voltak is emberek a környéken, semmi sem árulta el a jelenlétüket.

Elkezdett újból hahózni és segítségért kiabálni, de megint csak a visszhangja válaszolgatott neki. Egy hírtelen ötlettől vezérelve a zsebébe nyúlt, a telefonja után.

Az első mondatban két hiányzó vessző.

Felesleges szleng és gyakorítóképző.

A „hírtelen” rövid i-vel írandó. Ugyanis a „hírtelen” azt jelenti, hogy nincs hír, míg a „hirtelen” azt jelenti, hogy váratlanul, gyorsan.

De hamar lekopott a reményteli mosoly az arcáról, amikor látta, hogy a telefonnak nincs jele. Mérgesen hajította el a készüléket, ami nagyott reccsent az egyik sziklán. Csak most fogta fel, hogy milyen butaságot csinált. Gyorsan a telefonja után ment, remélve, hogy nem lett nagyobb baja.

Amikor a sziklához ért, elkezdett kutakodni körülötte. Az elején egy csomó ragadós pókhálón kívül nem talált semmit, de végül egy mohás részen megtalálta a telefont.

Nem óvodásoknak magyarázzuk a telefon működését, nyugodtan írhatjuk, hogy nem volt térerő.

A „nagyott” betűhibás.

A remélve, hogy nem lett nagyobb baja” (a telefonnak) megmosolyogtató, mert ha egy sziklához vágja, hogy csak úgy reccsen, eléggé valószínű, hogy annak annyi.

Ez a telefonos vacakolás tökéletesen felesleges. Egy mondattal le lehetett volna írni.

Az öröme azonnal elszállt, amikor látta a képernyőn tátongó hatalmas repedést. Az egész kijelző három darabra tört és úgy tünt, már menthetetlen az egész. Robert azért mégis megpróbálta bekapcsolni, bár tisztában volt vele, hogy ez teljesen felesleges.

Sajnos más semmi se volt nála, a Commodore-os póloján és a kopott farmerén kívül. Bulira készült, nem túlélőtúrára. Ha legalább egy kést hozott volna, gondolta álmodozva, akkor legalább meg tudná védeni magát. Ki tudja, miféle emberek rángatták el ide, és hogy mire készülhetnek.

tünt” helyett tűnt

Ha tisztában volt vele, hogy teljesen felesleges, minek próbálkozott?

póloján” helyett pólóján (valahogy nem akar összejönni ez a póló dolog.

Az „álmodozva hosszú cselekvést jelentő kifejezés, és a helyzethez túl erős is.

Az utolsó mondatból hiányzik két vessző.

Akárhogy gondolkozott, nem tudta felidézni magában a tegnap éjszaka eseményeit. Csak arra emlékezett halványan, hogy egy barátja házában volt, ahol rengeteg ingyen italt rejtett a minibár. Tudta, hogy John is ott volt, aki már pikkel rá egy ideje, amióta lenyúlta a barátnőjét.

De azért nem gondolta Johnról, hogy képes lenne arra, hogy az éjszaka leple alatt kivigye őt a hegyek közé és otthagyja teljesen egyedül. Abban mi lenne a bosszú? Max csak akkor volna értelme ennek, ha valahonnan biztos távolból figyelnék őt, ahogy ide-oda rohangál.

A „Max” szleng, itt tulajdonnévnek hat. Egyébként rövidítésként (maximum) ponttal kellene írni.

Ezért igyekezett minél nyugodtabb, lassabb mozdualtokat tenni, nehogy a figyelői azt gondolják róla, hogy kétségbe esett. Közben a szeme sarkából figyelte a környéket és erősen hallgatózott, remélve, hogy sikerül rátalálnia a többiekre.

Most már kezdte szégyelni az előbbi kiáltozását, hiszen ezzel elárulta a félelmét. „Biztosan jókat röhögnek magukban”, gondolta Robert ökölbe szorított kézzel. De azért is megmutatja nekik, hogy őt más fából faragták! Nem fog bepánikolni itt a természetben, nem lesz senki nevetségének a tárgya.

A „mozdualtokat” betűhibás.

A „kétségbe esett” egybeírandó.

A „szégyelni” helyesen szégyellni.

Ha legalább a környezetismereti órákon figyelt volna! Akkor legalább tudná hogy merre van észak és talán kitalálná, hogy merre kell továbbindulnia. De sokkal érdekesebb volt Susan osztálytársnőjét bámulni az órák alatt. Nem az ő hibája, miért kell olyan kihívó ruhákat viselni az iskolába, mentegetőzött magában.

Miben segítene neki, ha tudná, hogy merre van észak, ha fogalma sincs arról, hogy hol van éppen? Honnan tudhatná, hogy merrefelé kell mennie?

viselni az iskolába” helyett viselnie az iskolában a helyes.

Most viszont mindez teljesen lényegtelen volt, hiszen itt, a semmi közepén nincsenek se lányok, se divatos kivágott ruhák, csak fák, bokrok, sziklák és a folyó.

A feje most lassan kezdett kitisztulni, részben a kellemes szellő, részben az ijedtség miatt. Elhatározta, hogy először lemegy a vízhez, megmossa az arcát, utána majd végiggondolja a lehetőségeit.

Felesleges folyton leírni, hogy „most” Tudjuk, hogy akkor történik.

A lejtőn elég nehezen járt, mivel a tornacipőjét nem erre a terepre tervezték. Érezte a talpán keresztül az összes kavicsot és ez néha elég fájdalmas volt.

Amint közeledett a parthoz elámult azon, hogy milyen széles a folyó. A víz csendesen hömpölygött, viszont a hangok alapján, a közelben valahol egy vízesés is lehet.

A környék továbbra is nagyon csendes volt, csak a víz zúgása és a madarak éneklése hallatszott, akik úgy zajongtak, mintha sosem járt volna ember arrafele.

A fiú keresett a parton egy helyet ahol a víz közelébe kerülhet, de a harmatos fű nagyon csúszós volt itt. Nagy káromkodások közepette a jobb lába majdnem térdig a folyóba merült az egyik ügyetlenebb lépése után.

– Ó, hogy az a…de rögtön elhallgatott, hiszen ha figyelik őt, akkor pont ilyen viselkedésre számítanak.

Ehelyett csendesen kikászálódott a vízből, leült a partra és kirázta a cipőjéből a folyó aljáról összeszedett kavicsokat. Ezután újból megpróbált közelebb jutni a vízhez, de kétszer óvatosabban, mivel nem akarta megadni azt az örömöt a többieknek, hogy lássák újra a folyóba lépni.

Miután végzett a mosakodással, Robert újból szétnézett, hogy merre induljon tovább. Mivel ösvényt nem talált, elhatározta, hogy a part mentén fog elindulni, hátha talál valami települést a közelben.

Amennyire halványan emlékezett a földrajzórákról, a legtöbb város a vízek partján épült, így ha sokáig követi azt, biztosan eljut valami civilizált helyre.

Ha netalán Mexikóba került, akkor sem lenne gond, hiszen Juanita volt barátnőjétől eltanult néhány spanyol kifejezést, így meg tudna bírkózni ezzel is. Ha már eljut egy rendőrörshöz, ők majd biztosan útba igazítják. Bár nem volt túl sok pénze, remélte hogy a hatóságok majd felveszik a kapcsolatot a szüleivel, akik eljönnek érte.

Nem tudta, hogy milyen magyarázatal szolgálna nekik, ha valóban nagyon messzire került otthonától, de erről ráér majd akkor gondolkozni, a lényeg hogy innen kijusson.

2. Találkozás

Az út elég rögös volt, és a talpa gyakran megcsúszott a nedves köveken, de azért elég jó tempóban haladt. A gyors menetnek a fő oka az volt, hogy a gyomra már nagyokat korgott, hiszen már jó ideje nem evett.

Az elméjében már az anyja főztje keringet. Rántott hús krumplival! Majonézes tojás! A szemei előtt látta a jól megrakott asztalt, rajta az ínycsiklandozó illatú, gőzőlgő étellel. Az a neki való élet, nem itt kóbórolni céltalanul!

Hiányzó vessző.

„szemei” helyett szeme

Hiányzó rag.

„gőzőlgő” helyett gőzölgő (a második ö betű rövid)

„kóbórolni” helyett kóborolni (csak az első ó betű hosszú)

Mi lesz, ha nem talál időben segítséget? Mit fog akkor enni? Nem ismeri a gombákat, egy szál gyufája sincs (most előszőr átkozta magát, hogy leszokott a dohányzásról) és fogalma sem volt arról, hogy milyen vadontermő bogyókat szabad megenni.

„előszőr” helyett először (a második ö rövid)

Ez a gondolat még inkább félelemmel töltötte el, ezért meggyorsította az amúgy sem lassú lépteit. Egyszer csak valami mormogás hangja ütötte meg a fülét.

Eleinte úgy tünt, mintha egy kutya morogna, de később rájött, hogy ez a hang túlságosan mély egy ebhez. Talán medve lehet? Robert emlékezett rá, hogy a hegyekben sok barnamedve járkál, és nemigen ajánlatos őket zavarni.

A „mormogás hangja” redundancia. Elég a mormogás (az már eleve egy hang).

„tünt” helyett tűnt (hosszú ű)

Hiányzó vessző.

Amint óvatosan közeledett, a mormogásban mintha szavakat vélt volna felfedezni. „Ez nem lehet medve!”, gondolta, bár nem értett egy szót sem az állítólagos beszédből. Végül az éhsége felülkerekedett és elkiáltotta magát:

Ha a mondatban szerepel a „mintha” – a szövegkörnyezetből láthatóan feltételes módban –, akkor az igének is feltételes módban kell lennie, jelen esetben feltételes létige (volna) szükséges.

– Hé! Van ott valaki?

Senki sem válaszolt, de a mormogás valamivel erősebb lett. Robert nekiiramodott és futva közeledett a hang felé, remélve hogy végre valaki útba igazíthatja, vagy legalább megkínálhatja valami ennivalóval.

Ide nem kell feltételes mód.

Már csak egy nagyobb szikla választotta el a hangtól, amit gyorsan megkerült, viszont az elé tárulkozó látványtól földbe gyökerezett a lába.

A mormogás nem egy embertől jött, bár ez a lény is két lábon járt. Nagyjából másfélszer akkora volt, mint egy ember, csak sokkal izmosabb. Az egész teste szőrős volt, úgy nézett ki, mint egy gorilla, csak a szőre fehér volt, a pillantása pedig gonosz.

Nem kell kitenni a határozatlan névelőt, mert azt jelenti, mintha nem egy, hanem több ember lett volna ott.

A „volt” létige túl sok.

„szőrős” helyett szőrös (a második ö rövid)

A lény épp egy leterített szarvast húzott maga után. Egy hatalmas bot volt a vállán, amiből még mindig csepegett a vér. Amikor meglátta a szaladó fiút, rögtön felkapta a fejét.

Túl sok határozatlan névelőt használsz.

A „csepegett” modoros. Egyszerűen csak csöpögött az a vér.

A „meglátta a fiút”, és a „felkapta a fejét”, egyszerre történik, felesleges külön leírni. Képzeld el a jelenetet: a szörny megy, mendegél, húz egy szarvast maga után gyanútanul, amikor meglát egy idegent. Abban a pillanatban, ahogy meglátja, fel is kapja a fejét. Nem kell minden mozdulatot ilyen részletesen leírni.

Egy másodpercre meglepeten összenéztek. Talán ennek a pillanatnak köszönhette Robert az életét, mivel volt ideje elhajolni a szörny furkosbotja elől.

Azonnal felismerte támadóját, bár nehezésre esett elhinni, hogy ez a valóságban történik, hiszen a természetben sehol sem járkálnak trollok.

„meglepeten” helyett meglepetten

„furkosbotja” helyett furkósbotja

„nehezésre” helyett nehezére

A lény nem sokat teketóriázott, és esélyt sem adott a fiúnak arra, hogy megszólaljon. Úgy tünt, hogy csak egy dolog érdekli, méghozzá az, hogy a gyerek fejét szétzúzza.

Vesszőhibák, felesleges kötőszó.

„tünt” helyett tűnt

Ugyanazt a szereplőt egy bekezdésen belül először fiúnak, majd rögtön utána gyereknek nevezed, mintha két külön szereplőről lenne szó. Ez összezavarja az olvasót.

Robert eszement futásba kezdett, a szörnnyel a nyomában. Ahogy visszapillantott, látta, hogy a lény sokkal gyorsabb nála, ami rémülettel töltötte el szívét.

Mivel a távolság egyre csökkent közöttük, már csak egy járható út maradt számára: a folyó. A lépteit a víz irányába fordította és magában imádkozott azért, hogy az üldözője ne tudjon úszni.

Egy felesleges és egy hiányzó vessző.

„A lépteit a víz irányába fordította” modoros, mintha a léptei tőle különálló tárgyak lennének, amit meg lehet fordítani. A víz felé futott, és slussz.

A hideg víztől hírtelen a lélegzete is elakadt, de néhány pillanat múlva már a felszínre kapálózott. Az első dolga volt hátranézni a part felé, ahol a szörny mérgesen lóbálta botját felé, de úgy tünt, hogy nem akarja őt követni.

Elnézést kérek, de ebben a novellában olyan mennyiségű hiba van, amit nem lehet korrektúrával jelölni, ezért most befejezem. Arra kérem a szerzőt, hogy előbb javítsa ki a jelölt részeket, és természetesen a többi, az oldalra kitett részt is az eddigiek alapján.

Jól látható, hogy a szöveget nem ellenőrizte a szerző, talán egyszer sem olvasta át. Az olyan banális hibák, mint a rövid és hosszú magánhangzók tévesztése, betűhibák, hiányzó ragok, vesszőhibák, a rossz tagolás, a túlírás, a jelentőség nélküli, feleslegesen részletes leírások, nyelvtani, helyesírási, stilisztikai és logikai hibák nagy generál javítást tesznek szükségessé.

A szerző figyelmébe ajánlom, hogy a cselekményleírások nem elég feszesek a sok részletes mozdulat és gondolkodás leírása miatt. Nincs meg a dinamikai ív, a feszültség fokozása döcög, sok a redundancia.

A szöveg ebben a formájában alig olvasható.

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Solve : *
35 ⁄ 7 =