Beázás – Korrektúra

C.C. Brown: Beázás

Arra ébredek, hogy csepeg a víz az arcomra a plafonról. Lerúgom magamról a takarót, a súlyából érzem, hogy már egy ideje csepereghet. Káromkodva odabotorkálok a villanykapcsolóhoz, mert tök sötét van. Egy percre fény önti el a szobát, látom a lakktól lekopott parketta feketés szélét, ahogy a vizet szomjasan magába szívja, majd hirtelen nagyot durran a villanykörte, és szikrázva aláhullik alá a sötét szobában, akár egy apró tűzijáték. Az ágy mellett vannak a ruháim, így kénytelen vagyok visszamenni, és megkockáztatniom, hogy a meztelen talpamba üveg_szilánkok kerüljenek. Úgy lépkedek lábujjhegyen, mintha tudnám, hogy hol vannak az égő darabjai, de mielőtt az ágyhoz érnék, egy éles fájdalom fut át a talpamon, ahogy a szilánk felrepeszti a vékony bőrt.

A bevezető szakaszban sok a vesszőhiba, és a stilisztika is hagy némi kívánnivalót.

A „csepeg a víz” helyett a „víz csepeg” a javasolt, mert míg az előző azt jelenti, hogy megszokott, ha a víz a plafonról csepeg, a második verzió azt jelenti, hogy az a valami, ami csepeg, víz, vagyis egyáltalán nem természetes és megszokott.

Felesleges határozószók, névutó.

Hiányzó határozószó (hogy).

Az „üveg szilánk” egybeírandó.

Ha lábujjhegyen lépked, a talpa nem ér le a padlóra.

– Hogyazazúristenit! – Kiabálom felfelé, és nagyot csapok a vizes ágyra. Olyan, mintha valaki odapisilt volna. Az öngyújtót lekapom az éjjeliszekrényről, a pislákoló fénynél jóga pózban valahogy felfelé fordítom a lábam, hogy lássam, hol a szilánk. Persze semmit nsem látok, csak a vércsíkot, ahogy utat vág magának a talpam redői között. Végigsimítom a bőrt, most és az ujjam is elvágom, amikor megtalálom. Dühösen tépem ki. Papírzsebkendőt szorítok rá, majd ráhúzom a zoknim, úgy bújok a nadrágomba és a cipőmbe. Persze az is teljesen vizes. [Káromkodva rántom magamra az ingem, és már bátrabban vágok át a sötét szobán, egyenesen az előszoba ajtóig, amit felrántok, majd a halványan megvilágított lépcsőházban elindulok a fölöttem lévő emeletre, közben azon gondolkozom, hogy mit fog szólni a fekete fiú, ha amikor reggel hazaér, és meglátja, hogy minden csuromvíz a lakásában.]

A központozás helytelen. A második gondolatjel után, ha igével folytatódik a mondat, kisbetű következik.

Sok a vesszőhiba.

Az öngyújtót lekapom az éjjeliszekrényről” helyett „Lekapom az öngyújtót az éjjeliszekrényről”.

A „talpam redői között” számomra furcsa, nem láttam még redőzött talpat.

A „Végigsimítom a bőrt, most az ujjam is elvágom amikor megtalálom. Dühösen tépem ki.„ mondattanilag hibás. Hiányzik az alany. Így azt jelenti, hogy akkor vágja el az ujját, amikor a bőrt megtalálja, és azt rántja ki dühösen.

Javaslat: Végigsimítok a bőrön, de megvágom az ujjam, amikor beleakad az üvegszilánkba.

A szögletes zárójelbe tett mondat értelmetlenül hosszú.

Javaslat a darabolásra:

Káromkodva magamra rántom az ingem, és már bátrabban vágok át a sötét szobán egyenesen az előszoba ajtóig. Felrántom, és a halványan megvilágított lépcsőházban elindulok a fölöttem lévő emeletre. Közben azon gondolkozom, hogy mit fog szólni a fekete fiú, amikor reggel hazaér, és meglátja, hogy minden csuromvíz a lakásában.”

rántom magamra” helyett „magamra rántom” a jobb.

ha” helyett „amikor” a jobb.

Mondjuk, nem én tehetek róla, de akkor is úgy érzem, mintha az én hibám lenne,. mMár bánom, hogy bekéredzkedtem hozzá éjszakára. De egyetlen hostel sem volt már ilyen későn nyitva, ő meg öt sör után azt mondta, “hHaver, gyere hozzám, nem lesz semmi gond! Éjjeliőr vagyok egy építkezésen. Holnap keresel magadnak majd valamit.” Két dolcsit kért, nem rossz üzlet. Erre összevizezem az ágyát…

A „Mondjuk”-kal kezdődő mondat már új bekezdés.

Sok a vesszőhiba.

A „Már bánom…” új mondat.

A valaha kékre festett, kopott ajtó alól is folyik a víz. Mi az francot csinálnak ezek? Elmentek nyaralni, és nyitva felejtették a csapot? Dörömbölni kezdek. Jókora festék_darab hullik le az ajtóról, az öklömre is tapad belőle. Feketén virít az előző festés a foltban. Semmi válasz, de a mellette lévő ajtón kilép egy rózsaszín pongyolás öregasszony hajcsavarókkal megspékelve, és rám vakkant, hogy mit képzelek? Mutatom a vizet a lábam alatt, az meg vállat von, majd becsapja az ajtót. Persze, nem az ő arcára csordogál a nikotintól sárga plafonról a másik lakás mocskain átfolyó víz, hanem az enyémbe.

Vesszőhibák.

A „festék darab” egybeírandó.

Dörömbölök újra, majd próbaképpen elfordítom az ajtó gombját, s az enged. Beszólok, hátha valaki előbújik. Nem mennék be szívesen, ha valami kétszáz kilós izomagy lépne a szűk előszoba folyosóján elém, de mivel senki nem válaszol, tovább_megyek. Lábam alatt tocsog a víz, keresem a forrást, ahonnan előtör. A lakás elrendezése ugyanaz, mint a fekete srácé. Látom, hogy a fürdőszoba ajtó alatt vékony csíkban kiszüremlik a fény. Bekiabálok, hogy van-e ott valaki, de senki nem válaszol, azonban hallom, hogy a csapból folyamatosan csobog a víz, folyik tovább az ajtó alatt egészen az edzőcipőm fehér orráig.

A „Dörömbölök újra” már új bekezdés, és javasolt felcserélni a szórendet.

Vesszőhibák, hiányzó határozószó.

A „tovább megyek” egybeírandó.

Most veszem észre, hogy színe van a víznek, mégpedig enyhén rózsaszínes, vagy inkább piros. Nem gondolkozom tovább, hanem benyitok. Egy apró vézna lány fekszik ruhástul a kádban, körülötte minden csupa vér, ami lassan szivárog a víz alól a felmetszett csuklójából. A lány hulla_fehér, talán már nem is él, de azért odapattanok, kirántom a vízből az élettelen testet. A súlya akár egy gyereké, de látszik az arcán, hogy már közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz. Berohanok vele a szobába, lerugdosom a sörös_dobozokat az ágyról, ráfektetem, majd felkattintom a villanyt. A köntöse ott lóg az ágy egyik szélén, kirántom belőle a vékony övet, a csuklójára kötözöm, hogy megszűnjön a vérzés. Felemelem, hogy még véletlenül se folyjon több vér ki ebből a testből, végül az öv másik végét a falilámpa tartójára kötöm. Most úgy néz ki mint valami szexuális játékot játszottunk volna, ami rosszul sült el.

Ebben a szakaszban a „szokásos” vesszőhibákon kívül van némi gubanc.

A „lassan szivárog a víz alól a felmetszett csuklójából” mondatrészt nem tudom értelmezni. Ha valaki egy kád vízben felvágja az ereit, a kád teljes vize piros lesz. Nem lehet látni, hogy honnan szivárog a vér.

hulla fehér” egybeírandó.

Nem az „élettelen testet” rántja ki, hanem csak a „testet”, mivel nem tudhatja, hogy él-e még a lány.

Rendben, hogy a lány apró, de azért berohanni vele a szobába erős túlzás. 🙂

A „sörös dobozokat” egybeírandó.

A „Felemelem, hogy még véletlenül se folyjon több vér ki ebből a testből” azt jelenti, hogy a testet emeli fel, nem a kezét.

Ezt úgy lehet megoldani, hogy nem zárjuk le az előző mondatot.

Javaslat: „… a csuklójára kötözöm, hogy megszűnjön a vérzés, és felemelem, hogy még véletlenül se folyjon több vér ki ebből a testből,…”

Körülnézek, felfedezem a telefont az asztalon. Tárcsázom a 911-et, dadogva elmesélem, hogy mi történt, de amikor a pontos címet kérdezik, akkor elakadok, mert fogalmam sincs. Mondom a nőnek, hogy várjon egy percet, átrohanok az öregasszonyhoz. Az először nem nyit ajtót, de kitartó vagyok, úgyhogy résnyire nyitja, a biztonsági lánc mögül néz, mit akarok. Kérdezem a címet, az meg gyanúsan méreget, majd végül elmondja. Meg sem várom, hogy befejezze, már rohanok is vissza a telefonhoz. Szerencsére megvártak a vonal másik végén, és miután elhadarom a címet, azt mondják, nézzem meg, hogy él e még a hölgy. Ráteszem a nyakára az ujjam, ahogy a mentős mondja, de nem érzek semmit, bár ideges is vagyok, a saját vérem lüktetését inkább érzem az ujjamban, a karomban a fejemben. Aztán kifújom a levegőt, újra odateszem mindkét ujjam a nyaki ütőérre, vagyis ahol sejtem, és érzek valami enyhe lüktetést. Gyorsan mondom, hogy igen, úgy néz ki, hogy még él. Erre azt mondja, hogy igyekeznek, majd leteszi a kagylót.

Körülnézek…” új bekezdés.

Vesszőhibák.

A „Mondom a nőnek, hogy várjon egy percet, átrohanok az öregasszonyhoz.” kétértelmű. Ha a telefonba mondta, akkor jó, de ha a narráció része, kell egy „és” kötőszó az „átrohanok” elé.

A „Szerencsére megvártak” értelmetlen kitétel a szövegben. Segélyhíváskor sehol a világon nem teszik le a kagylót azelőtt, hogy ne intézkedtek volna.

Most eszmélek csak fel, hogy még csobog a víz a fürdőszobában,. bBerohanok, elzárom, majd visszamegyek a lányhoz. Körülnézek a szegényes kis szobában. Semmi extra,. vVasaló_deszka, magnó, tévé, néhány felbontatlan sör, sok üres doboz mellette. Üveghamutartóban csikkek bűzlenek. Egy fényképen akad meg a szemem az asztalon az egyik sörösdoboz alatt. Kiszedem, lefejtem róla a ráragadt dobozt. Fény alá tartom. A lány van rajta, kicsit élénkebb színben mint most, kezében apró karamell színű kislány, mellette fekete bőrű pasas pózol. Úgy néznek ki, mint egy család. Lehet, hogy elhagyta a nőt a pasas, de hol a gyerek?

A „Berohanok…” új mondat.

A „Vasaló deszka…” új mondat, és egybeírandó.

akad meg” helyett „megakad”

Vesszőhibák.

Átmegyek a másik szobába, tele van ruhákkal, bőröndökkel, egy összecsukható gyerekágy a szoba sarkában, egyik szélén hosszú fülű nyúl lóg le. Hol vannak már a mentősök? Idegesen járkálok felalá a szobában, végre meghallom a mentő hangját, a kék villogót a ház bejáratánál, ami bevilágítja az egész utcát. Felrántom az ajtót, mikor meghallom a liftet megállni, és hagyom, hogy a szobába vonuljon a három mentős a felszerelésével. Húsz perc sem telik bele, a lány már a hordágyon, bekötözve.

– Szerencséje van, hogy megtaláltad! – mondja az egyik pasas. – Alig maradt benne élet.

– Mi lesz vele? – kérdezem.

– Kap vért, hamarosan jobban lesz…testileg. – húzza el a száját. – A fiúja vagy? – néz végig rajtam.

– Nem, én csak a szomszédból izé…ismerős.

– Értem. Akkor nem tehetsz róla – veregeti meg a vállam, én meg hülyén vigyorgok.

Az „Átmegyek…” már új bekezdés.

Csak a mentő hangját hallhatta, a kék villogót legfeljebb látta.

Stilisztikai hibák, vesszőhibák.

Központozási hibák: nem kell pont a második gondolatjel után, ha igével folytatódik a mondat.

Hárompont után kell térköz.

Elmennek. Kilépek utánuk a lakásból. Az öregasszony kinéz, kérdezi, hogy meghalt-e a lány. Mondom, hogy nem. Azt mondja, pedig talán jobb lett volna neki. Két napja, hogy azonosítania kellett a barátját, és a kislányát, akik autó_balesetben meghaltak.

Az „Elmennek…” már új bekezdés.

Vesszőhibák.

autó balesetben” egybeírandó.

Összegzés:

A történet maga nem rossz, de nem sikerült jól megírni.

Nagyon sok a helyesírási és a mondattani hiba.

A bekezdések hiánya zavaró, összefolyik a szöveg.

Elmarad a feszültség, a drámaiság, olyan a sztori, mintha egy haver mesélné a másiknak.

Csak a végén jöttem rá, hogy a főhős fiú. Végig azt hittem, hogy lány.

.