Fazekas Beáta

Író, szerkesztő

A Trivium Egyesület alapítótagja, elnökhelyettese

TEKILA programok, rendezvényszervezés

kyrapotter@triviumnet.hu

Facebook

.

.

.
.
.

Önéletrajz

Budapesten születtem, jelenleg Üllőn élek. Az iskolakezdés számomra óriási élmény volt, mert amint elkezdtük az olvasást, a betűk varázsa magával ragadott. Első könyvtári élményem után azonnal beiratkoztam, és egymás után olvastam először a gyermek-, később a felnőtt könyveket.
Szüleim nem mindig nézték jó szemmel a mértéktelenné váló olvasást, számukra úgy tűnt, az év végére ki akarom olvasni a könyvtár teljes könyvállományát. A kötelező olvasmányokat már kötelezővé válásuk előtt elolvastam, valószínűleg ezért is élveztem őket annyira. De legjobban mindig a kaland- és történelmi regények tetszettek, amelyek messzi tájakra repítettek, és a hős mindig győzedelmeskedett a rossz felett.
Kilenc-tíz éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy én is megírom a magam történetét. Eleinte egy vastag kockás füzetet töltöttem meg a gondolataimmal. Szüleim közben rájöttek, hogy menthetetlen vagyok, és egyik karácsonyra kaptam egy Erika írógépet! Onnantól kezdve a billentyűket püföltem. (Püfölni is kellett, hogy a lenyomatuk megjelenjen a papíron.)
A szakközépiskolában döbbentem rá műszaki érzékemre, ahol sokkal jobban kedveltem a műszaki, mint az elméleti tantárgyakat. Ugyanakkor mivel az általános iskolát végigsportoltam, hiányzott a mozgás. Régi testneveléstanárom ajánlotta a karatét, melyet volt tanítványa oktatott. Egyedül nem mertem belevágni, barátnőmmel együtt jelentkeztem. Ő két hónap múlva abbahagyta, engem viszont magával ragadott a Távol-Kelet misztikus világa (a jóképű fiatal mesterről már nem is beszélve).
Miután programozóként végeztem, folytattam műszaki pályafutásomat – gépipari főiskolán informatika szakra jártam. Furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen egy műszaki iskolában szerettem meg a történelmet, és falni kezdtem a történelmi dokumentumregényeket. Ekkor kezdtem bele második regényembe, amelynek cselekménye a második világháborúban játszódik, és akciókban gazdag.
A karate jóvoltából az ezoterika irányába is érdeklődni kezdtem, de tudományos beállítottságom miatt a paratudományok felé is elkalandoztam. Ez a témakör elsősorban azért érdekelt, mert saját tapasztalatból ismert megmagyarázhatatlan dolgokra kerestem a választ. Ekkor ragadott magával az ír és skandináv kelta mitológia és történelem – és végül ebből fakadóan a boszorkányhit. Még egy boszorkánygyűlésre is ellátogattam, bár csak külső szemlélőként. Sosem voltam vallásos, és mivel ennek a gyűlésnek erősen vallásos felhangja volt, úgy döntöttem, ha egyszer boszorkányságra adom a fejem, magányosan űzöm az ipart.
Mindig is olvastam scifit, de az első munkahelyem tette lehetővé, hogy már ne csak a könyvtárból jussak hozzájuk. Szerencsémre (és a pénztárcám bánatára) ez éppen abban az időben történt, amikor gombamódra szaporodtak a pultos könyvárusok. Ekkor kezdtem olvasni a Cherubion scifi antológiákat, regényeket, és a szerzők kedvenceimmé váltak.
Továbbra is lelkesen írtam, miközben két cég is, ahol dolgoztam, tönkrement. Három hetet még az akkori filmgyárban is eltöltöttem, kerestem a helyemet. Az azonban eszembe sem jutott, hogy scifit is írhatnék, főleg nem novellát.
1997-ben az egyik antológiában láttam meg a Preyer Hugó-pályázati felhívást. Tüstént nekiláttam, és megszülettek az első scifi novelláim. Eredményt ugyan nem értem el, de már rákaptam a scifi-írás ízére. Új kihívást jelentett!
Továbbra is minden évben bombáztam műveimmel a Preyer Hugó-pályázat zsűrijét (a bizottság legnagyobb bánatára), de nem tört le, hogy nem értem el eredményt. Könnyed hozzáállásom abból fakadt, hogy közben sikereket értem el a sport terén, folyamatosan haladtam felfelé másik szenvedélyem, a karate rangsorában.
Az 1999-es év tavaszán elviselhetetlen főnököm összeférhetetlenség miatt (betelt a pohár, és jól beolvastam neki) úgy döntött, a továbbiakban nem tart igényt a munkámra. Néhány napi depresszió után azonban előbújt optimista jellemem – hiszen az élet nem áll meg, minden megoldódik. A dolog iróniája, hogy a főnököm addig húzta az utódom keresését, hogy végül októberben én hagytam ott a céget, mert az új helyemen már vártak. Tényleg minden megoldódott, az új hely bevált, 2012. nyaráig ennek a mérnökirodának dolgoztam segédtervezőként, műszaki asszisztensként.
Még 1999-ben, az álláskeresés keserű időszakában érkezett az értesítés a HungaroCon írótáboráról, és úgy éreztem, ott a helyem. Eddig a pályázati műveken kívül mindent a „fióknak írtam”, úgy éreztem, nem vagyok elég jó. Ekkor azonban végre megtudhattam, hogyan csináljam jól.
Az írótábor előadásait kedvenc magyar scifi-íróim tartották, akik az elején megpróbálták növelni az önbizalmunkat, ami a beküldött novella elemzésekor a Marianna-árok mélységébe zuhant. Érdekes és torokszorító élmény volt találkozni velük. Már a megérkezés jól indult, az első ember, akit Salgótarján tömegében kiszemeltem, útbaigazítást kérve, éppen a kedvenc íróm volt. Mivel még sosem láttam, ez csak a névtáblájából derült ki. Igaz, kinőttem már a bálványozás korából, mégis ledermedtem néhány pillanatra a találkozás sokkjától, pár pillanatig csak makogni tudtam. De később rájöttem, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint én – csak éppen jobban írnak, felkapottak, sikeresek, stb. Az írótábor pár napja alatt éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk, sokat nevettünk, és még ebben a kötetlen környezetben is tanultunk. Az írótáborban rengeteg embert ismertem meg, és sok hasznos tanácsot, ötletet kaptam, melyeket azóta tudatosan alkalmazok.
Még ez év szeptemberében felhívott Fonyódi Tibor, hogy látni szeretné néhány novellámat. Miután átolvasta őket, úgy döntött, érdemes foglalkozni velem. Akkor írtam meg a Borland-rejtély című novella első változatát. Fonyódi Tibi átolvasta, aztán az első tíz oldalt kihúzta, és azt mondta: „Innen kezdjük!”. Kicsit meghökkentett, hogy több napi teljesítményemet egy pillanat alatt elintézte. Ez volt az, amit mint írónak először meg kellett tanulnom: a „vastag ceruza” használatát. Nem könnyű, mert az író foggal-körömmel ragaszkodik a leírt gondolataihoz. Főleg, ha még jól is sikerülnek. A novella többszörös átdolgozás után végül 2000 tavaszára készült el.
Ez idő tájt olvastam egy regényt, amelyben a hős elhatározta, hogy harmincéves koráig kiadatja a regényét. Nekem ez sikerült!
Júniusban egyszer csak csengett a telefon; Nemes István hívott. Azt mondta, kicsit belejavított ugyan, de szeretné megjelentetni a novellám a Riválisok című antológiában. Szívem a torkomban dobogott, de nyugodt hangon válaszoltam a kérdéseire. Miután letettem a telefont, még percekig álltam felette. Szívesen üvöltöttem volna szét a világban: „Megjelenik a novellám!”. Nehéz volt elhinni, hogy gyermekkorom óta dédelgetett álmom valóra válik. Ez az érzés, igaz, kicsit enyhült, de még mindig előjön, amikor új írásom jelenik meg.
Azóta folyamatosan jelennek meg műveim scifi antológiákban Kyra Potter álnéven.
2002-ben szerencsétlenségből szerencse fakadt. Egy sportbaleset néhány hónapig ágyhoz kötött. De ezt az időt is kihasználtam; ekkor született meg a Jég birodalma című, első regényem. Az ötletet Nemes István adta, aki egy Marssal foglalkozó antológiát szeretett volna összeállítani. A regény megírását három hónapos adatgyűjtés előzte meg. Ekkor jöttem rá, hogy szinte jobban élvezem az adatgyűjtést, mint magát az írást. Rengeteg olyan könyvet, írást, tanulmányt, dokumentumot is elolvastam, amelyekre egyébként nem áldoztam volna időt, és kiderült, hogy érdekel a téma. Olyannyira, hogy azóta a könyvtárban nem kerülöm el ezeket a polcokat sem.
Erre a regényre máig büszke vagyok, mivel a közeljövőben játszódik, a benne szereplő műszaki eszközök, gépek, készülékek, felszerelési tárgyak kilencven százaléka valóságos, bár legtöbbjük még csak prototípus formájában létezik. A műszaki szempontok mellett pedig a regényben jelen van a hozzám nagyon közel álló ír és skandináv kelta történelem és mitológia misztikája is, amelyek más írásaimban is megjelentek, megjelennek.
Mivel vizuális alkat vagyok, amit olvasok és írok, képekben jelenik meg előttem. A jelenetek lejátszódnak a fejemben, ezeket vetem papírra. Ennek kihasználására még ugyanebben az évben elvégeztem egy forgatókönyvírói tanfolyamot, ahol az amerikai Speculative Script módszert tanultuk. A tanfolyam elvégzése után, az ottani tanárok segítségével belekezdtem első forgatókönyvembe is. Később rájöttem, hogy a tanfolyamon tanultak regények, kisregények esetében ugyanolyan jól alkalmazhatók, mint a forgatókönyvnél. A regény vázát, fordulópontjait sokkal könnyebb meghatározni, így az írás tudatosabbá vált, a gondolataim már nem csak sodródtak a cél, a végkifejlet felé.
Ezekben az években lelkes látogatója voltam a HungaroConnak, melyen minden évben érdeklődéssel hallgattam a scifi, tudomány, és mostanában egyre gyakoribb ezoterikus előadásokat. Még lehetőséget is kaptam, hogy tudásom megosszam másokkal, több előadást is tartottam csillagászati és ezoterikus témában.
2007-ben érdeklődni kezdtem a japán animék (rajzfilmek) és mangák (képregények) világa iránt, amely nemcsak hobby-szinten maradt meg, hanem gyakorlati szempontból is segített – rengeteg ötletet ad novellákhoz, regényekhez, és az angoltudásom is fejlődött. Mindig is érdekeltek a különös nyelvek, mint például az ír-gael nyelv, és óriási fába vágva a fejszémet, japánul kezdtem tanulni, amely az általam űzött sport szempontjából már nem volt ismeretlen. De nemcsak a rajzos világ érdekel, hanem a japán irodalom is, és legnagyobb szerencsémre egyre több japán író műve jelenik meg magyarul is. Nyelvtanulás közben pedig sokszor magával ragadott ez az európai ember számára oly különös kultúra.
Egyik vágyam, hogy kedvenceimet eredeti nyelven is elolvashassam, ma már nem jelent problémát. Egy nyelvképzési pályázat segítségével pedig egy másik álmom is teljesült, és már kétszer is kijutottam Japánba. A pályázat elbírálóinak tett ígéretem szerint élményeimről kétnyelvű beszámolót írok, melynek magyar változata hamarosan el is készül.
Ötletekből persze sosem fogyok ki, novellák és regények születnek belőle, amelyek megjelentek, vagy éppen kidolgozás alatt állnak.
A forgatókönyvírást is folytattam a vígjáték után, egy mesefilmet írok. Ezenkívül átdolgoztam a már említett második világháborús regényemet, valamint belekezdtem, magamat meg nem cáfolva, egy misztikus krimibe és egy kalandregénybe is.
.

Eddig megjelent műveim
.

BORLAND-REJTÉLY, novella, Riválisok antológia, Cherubion kiadó, 2000
AZ ÜZENET, novella, Az idő kalózai antológia, Cherubion kiadó, 2001
A KÜLDETÉS, novella, Hullócsillag antológia, Cherubion kiadó, 2001
A JÉG BIRODALMA, regény, A jég birodalma antológia, Cherubion kiadó, 2002
HALÁLTÁNC, novella, Én, a halhatatlan antológia, Cherubion kiadó, 2002
A PECSÉT, novella, Az öröklét nyomában antológia, Cherubion kiadó, 2003
A TÖKÉLETES BOLYGÓ, novella, Fényözön antológia, Cherubion kiadó, 2003
A KÜLÖNÖS BOLYGÓ, novella, Ezüstláng antológia, Cherubion kiadó, 2004
AZ ÖRDÖGI KÖR, novella, Csillagárnyék antológia, Cherubion kiadó, 2005
LELKEK HARCA, novella, Ellensúly antológia, Cherubion kiadó, 2006
A DIOGRENI SZÖVETSÉG, novella, Ellenérdek antológia, Cherubion kiadó, 2007
AMNÉZIA, regény, Amnézia antológia, Cherubion kiadó, 2008
A JÖVŐ ZENÉJE, novella, Új Galaxis Tudományos-fantasztikus antológia 12. szám, 2008
A SORS KEREKE, regény, A sors kereke antológia, Cherubion kiadó, 2009
A 18-AS TÁRNA, novella, Amíg világ a világ antológia, KIMTE Egyesület, 2009
FÉNY A HORIZONTON, kisregény, Fény a horizonton antológia, Cherubion kiadó, 2010
A FORDULAT, novella, Ragálykommandó antológia, Cherubion kiadó, 2010
AZ UGRÁS, novella, Az utolsó világ antológia, Cherubion kiadó, 2011
VÍZIÓK, novella Az Éden foglyai antológia, Cherubion kiadó, 2012
.