TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

A napokban egy régi barátomtól kaptam egy levelet. Melyben azt ecsetelte, hogy egy kedves író munkatársa eltűnt. Kért, hogy járjunk a dolgok végére és keressem meg vele. Mert ők ketten találtak valami érdekeset az írásaikhoz, mellyel nagyot kaszálhatnak a kiadójuktól. Ők tulajdonképpen egy újságnál dolgoznak, ami a régmúlt rejtélyeit és legendáit buktatja és oldja meg.

Már az első bekezdésben több a hibás szöveg, mint a hibátlan.

Lássuk!

Az első két mondat valójában egy, mivel a második vonatkozó névmással kezdődik, de amire visszautal (levelet), az első mondatban van, és vonatkozó névmással nem kezdünk mondatot.

A „kért, hogy járjunk a dolgok végére és keressem meg vele” több sebből vérzik. Hiányzik egy alany és egy vessző egyes-többes szám egyeztetési hiba.

A negyedik mondat valójában okhatározói mellékmondat (mert), ezért nem különálló, hanem a harmadik mondat része.

Kívánatos behelyezni a mondatba egy személyes névmást és egy névelő is.

kiadójuktól” helyett kiadójuknál a helyes.

Az „Ők tulajdonképpen” felesleges töltelék.

Az utolsó mondat második tagmondatából hiányzik egy névelő, amennyiben a mondat tárgya határozott, ha viszont nem teszek ki évelőt, mert a tárgy határozatlan, akkor változik a rag: „rejtélyeket és legendákat”.

A „buktatja és oldja meg” így furcsán hat. Megspóroltál egy igekötőt, de kár volt.

Javaslat a bekezdésre:

A napokban egy régi barátomtól kaptam egy levelet, melyben azt ecsetelte, hogy egy kedves író munkatársa eltűnt. Arra kért, hogy segítsek neki megkeresni, járjunk a dolgok végére, mert ők ketten találtak valami érdekeset az írásaikhoz, mellyel nagyot kaszálhatnak a kiadójuknál. Egy újságnál dolgoznak, ami a régmúlt rejtélyeit és legendáit kutatja és oldja meg.

Egy teljesen ismeretlen rejtéllyel állnak szemben, és ezért lesz szenzáció. A Munkatársa felkutatta a rejtély gyökereit, és eljutottak egy olyan pontra, ami ember által fel nem fogható. Levelet nem kapott a munkatársától már vagy 2 hónapja, kétségbe esett és rögtön engem keresett fel. Mivel engem érdekelnek az ilyenfajta rejtélyek, megoldásra való hajlamom miatt bele beleegyeztem.

Ez a bekezdés sem egyszerű.

Kérdésem: milyen a nem teljesen ismeretlen rejtély? Egyáltalán milyen az ismeretlen rejtély? A rejtély azért rejtély, mert ismeretlen. Ez a három szó így, leírva, tökéletes oximoron (egymásnak ellentmondó fogalmakat kapcsol össze).

Hiányzik egy vessző.

Hiányzik egy mondatkezdő névelő.

Váltogatod az igeidőket (kékkel jelszett szavak) és az egyes számot a többes számmal.

Még egy vessző hiányzik.

2” helyett két.

A pont az, ami ember által fel nem fogható? Csak mert az „ami” vonatkozó névmással rá utalsz vissza. Szerintem nem a pont, hanem az, amit azon a ponton találtak (azon a helyen, akkor stb.)

Hiányzik egy névelő.

A harmadik mondat zavaros. Hiányzik belőle egy alany, a szórend is homályos, és kapcsolódik az előtte lévő mondathoz (annak tagmondata valójában).

Nem rögtön kereste fel, mert eltelt két hónap közben.

A „megoldásra való hajlam” olyan, mintha egy tudományos szócikkből lenne idézve.

A „bele beleegyeztem” értelmezhetetlen. Mert ha gyakorítóképzőként akartad volna használni az igekötőt, akkor közéjük kellene egy kötőjel, viszont úgy nem lenne semmi értelme épp a gyakorítás miatt, hiszen csak egyszer egyezett bele. Így gondolom, az első „bele” elírás, és így felesleges.

Javaslat a bekezdésre:

Egy rejtéllyel álltak szemben, ezért úgy vélték, szenzáció lesz. A munkatársa kutatni kezdte a rejtély gyökereit, és felfedezett valamit, ami ember által fel nem fogható, de mivel levelet nem kapott tőle már vagy két hónapja, kétségbe esett és felkeresett engem. Mivel én kedvelem az ilyenfajta rejtélyeket, beleegyeztem.

Miután elmesélte a rejtély” legendáját, még jobban felkeltette az érdeklődésemet.

Nem tudom, hogy milyen szövegszerkesztővel írtad a szöveget, talán nem lehet normális idézőjelet előállítani vele, ezért csak megjegyzem, hogy az idézőjel első része mindig alul van: „rejtély”.

Így hát munkatársa nyomába indultunk, és elmentünk Romániába a „rejtély” színhelyére. Szállást béreltünk egy olcsó, de mégis színvonalas szállodában. Míg barátom elintézte idegenvezetésünket egy kastélyhoz, már nem tudom mi is a neve. (Mindig elfelejtem a nevét) Amíg barátom elvolt, én tovább tanulmányoztam a legendát. A legenda a 17. században a tulajt a kastély tömlöcében brutálismódon meghalt.

Hiányzik egy vessző.

A „mégis” felesleges.

A határozórag hibás. Nem szállodába béreltek, hanem szállodában. A „ba” irányt mutat, valami felé haladást, a „ban” pedig már bent tartózkodást.

Míg barátom elintézte idegenvezetésünket egy kastélyhoz,” mondatrész a levegőben lóg, nincs befejezve. Mi történt, míg a barát elintézte az idegenvezetést?

A „már nem tudom mi is a neve. (Mindig elfelejtem a nevét)” az ún. fehér szoba-szindróma, vagyis a szerző lusta kitalálni egy nevet, leírást, vagy lusta utánajárni egy létező helyszínnek.

Az „elvolt” nem irodalmi szöveg, hanem szleng.

Az utolsó mondat zavaros, és értelmezhetetlen.

Javaslat a bekezdésre:

Így hát munkatársa nyomába indultunk, és elmentünk Romániába a „rejtély” színhelyére. Szállást béreltünk egy olcsó, de színvonalas szállodában. Míg barátom elintézte idegenvezetésünket egy kastélyhoz, én tovább tanulmányoztam a legendát. A legenda szerint a 17. században a tulajdonost a kastély tömlöcében brutális módon megölték.

A 18-19. század óta emberek elmondása szerint a tömlöcben a pokol kapuja kinyílik, és rémes dolgok történnek a lakókkal. Az egyik például az 18…. években Henry a kastély főszakácsa egy marha sütés közben életét vesztette. Egy szerszámért ment le a tömlöc környékére. Holtestére a pincérek találtak rá, elvileg kiszúrta a két szemét, és elvágta a torkát. Hogy mi történt és mit láthatott, nem lehet tudni.

Az első két mondatban szórendi hibák vannak.

A második mondat zavaros, és a hiányzó dátum miatt hiteltelen is (években?!).

Nem a tömlöc környékére megy le valaki, hanem a tömlöcbe. Konkrétabb megnevezés szükséges.

Bár a „pincér” elnevezést a nyelvújítás korában képezték, hiteltelen egy 18. századi román (erdélyi?) helyszínre helyezni.

Az „elvileg” ebben a kontextusban értelmezhetetlen.

Hiányzó vesszők.

A „nem lehet tudni” személytelen, túl száraz.

Javaslat a bekezdésre:

Emberek elmondása szerint a 18-19. század óta a tömlöcben kinyílik a pokol kapuja, és rémes dolgok történnek a lakókkal. Például Henry, a kastély főszakácsa marhasütés közben életét vesztette. Egy szerszámért ment le a pincébe, de nem jött vissza. Holtestére az inasok találtak rá. Valaki kiszúrta a két szemét, és elvágta a torkát. Hogy valójában mi történt, senki sem tudta.

Hideg borzongás rázott meg, de még kíváncsibb lettem a legenda valóságár. Barátom belépett az ajtón, és azt mondta, a hall-ban találkozunk fél nyolckor az idegenvezetővel. Másnap reggel elindultunk Bagelle vezetésével, és vagy három órát kutyagoltunk a Kárpátok bércei között. Mikor már semmi kedvem és erőm nem volt már, megláttuk a kastélyt. Kinézete kopottas és boltíves ablakok elhagyatott formában.

A „rázott meg” helyett inkább a „futott végig rajtam” lenne a jobb.

A „valóságár”-t nem tudom értelmezni.

Két vessző hiányzik.

A „hall-ban” csak simán hallban. Nem kell oda kötőjel.

A „Bagelle” név késői információ, az előző mondatban kellett volna szerepelnie.

Hiányzik egy kötőszó.

Szóismétlés (kékkel jelzett).

A „kopottas” és a „boltíves” bár mindkettő jelző, de az egyik minőségjelző, a másik értelmező, nem lehet „és” kötőszót használni közöttük.

Javaslat a bekezdésre:

Hideg borzongás futott végig rajtam, de még kíváncsibb lettem. Barátom belépett az ajtón, és közölte, hogy holnap reggel fél nyolckor a hallban találkozunk Bagelle-lel, az idegenvezetővel. Másnap reggel a vezetésével elindultunk, és vagy három órát kutyagoltunk a Kárpátok bércei között. Mikor már sem kedvem, sem erőm nem volt, megláttuk a kastélyt. Kopottas volt, boltíves ablakai elhagyatottak.

Az ösvény, amin megközelítettük, televolt vadrózsával. Mire kikecmeregtünk a tüskés ágak sűrűjéből, sebek éktelenkedtek a kezemen és az arcomon. Megálltunk a kastély előtt, és nézelődni kezdtünk, én az egyik torony leomlott tetőét vettem szemügyre. Addig Bagelle otthagyott minket, de mielőtt elment, barátom fülébe súgott valamit.

Miután Bagelle elment, barátom beinvitált a kastély korhadt kapuján.

Hiányzó vessző.

televolt” két szó.

Hiányzó névelők.

Hiányzó vessző.

Mi az a „leomlott tetőét”? Inkább tetőjét, bár ha leomlott, mit nézett rajta?

Ismét hiányzik egy vessző.

A „beinvitált” itt helytelen, mert csak a tulajdonos invitálhat (hívhatbe), az, aki épp akkor érkezett, nem tehet ilyet.

Az ajtó hangosan megnyikordult, amikor beléptünk, sötét és poros volt minden.

– Nem járhattak itt olyan sokan – jegyezte meg a barátom. Nem féltünk egyáltalán, inkább izgatottak lettünk amikor a tömlöc lefele vezető lépcsői előtt barátom munkatársa táskáját megtaláltuk. Tartalma egy kulacs és egy penészes szendvics volt. A Barátom megjegyezte, hogy a jegyzetfüzetét magával vihette és hozzátette, ahol a jegyzetfüzet, ott a munkatársa. Elindultunk lefele a lépcsőn, megbotlottam és lecsúsztam, mert a hatodik lépcsőfok nedves volt. Lecsúsztam vagy három lépcsőfokot, barátom megijedt és utánam nyúlt és hozzátette – óvatosan.

Ebben a szakaszban is sok vessző hiányzik.

Gondolatjel helyett kötőjelet használsz dialógsban.

A szövegben végig helytelenül használod a „mikor” és az „amikor” szavakat. Jobban mondva, csak az egyiket használod, pedig a „mikor” valójában kérdőszó, az „amikor” a vonatkozó névmás. Az ajtó megnyikordult, amikor beléptünk. Izgatottak lettünk, amikor a táskát megtaláltuk.

lefele” helyett lefelé az elegánsabb.

A „lépcsői” több lépcsőt jelent, pedig ott csak egy volt (sok lépcsőfokkal).

Mostanra kifejezetten zavaró, hogy sem a barátot, sem a munkatársát nem nevezed meg. Csak a címben szerepel egy név, de azt az olvasó már régen elfelejtette, mire idáig eljutott.

Hiányzó mondatkezdő névelő.

A „magával vihette” itt értelmetlen, mert ha a táskában nem volt, nyilván elvitte (esetleg mások vitték el).

A „hol” és az „ahol” ugyanúgy értelmezhető pár, mint feljebb írtam. A „hol” kérdőszó, az „ahol” vonatkozó névmás.

Fontos, hogy épp a hatodik lépcsőfok volt nedves? Mert egyébként mindegy, írhatod, hogy az egyik.

Az utolsó mondat zavaros.

Javaslat a bekezdésre:

Az ajtó hangosan megnyikordult, amikor beléptünk. Odabent sötét és poros volt minden.

Nem járhattak itt olyan sokan – jegyezte meg a barátom. Nem féltünk egyáltalán, inkább izgatottak lettünk amikor a tömlöc lefelé vezető lépcsője előtt barátom munkatársa táskáját megtaláltuk. Tartalma egy kulacs és egy penészes szendvics volt. A barátom megjegyezte, hogy ha a jegyzetfüzetét magával vitte, ahol a jegyzetfüzet, ott a munkatársa. Elindultunk lefelé a lépcsőn, de én megbotlottam és megcsúsztam, mert az egyik lépcsőfok nedves volt.

Vigyázz! – kiáltott fel a barátom, és utánam kapott.

[Továbbhaladva kesze – kusza folyosók és alagutak zavartak meg minket. Barátommal azt az utat választottuk, amely nem ált a beomlás szélén. Barátom haladt elől, én szorosan követtem őt, de szemem sarkából egy füzetet találtam. Felvettem és elkezdtem beleolvasni, felnéztem és barátom addigra eltűnt. Kétségbe estem és a füzetben olvasottak megrémítettek, hirtelen nagy robaj támadt. Egy üvöltést hallottam, férfi üvöltés volt és átéreztem minden kínját és fájdalmát. ]

Ez a szakasz teljesen zavaros és értelmetlen.

A „kesze – kusza” közé nem kell térköz. Csak kesze-kusza.

Hogyan zavarták meg őket a folyosók és alagutak? Valakit megzavarhat két ellentétes információ, vagy ha valami olyasmit hall, amit nem ismer fel, vagy ha a folyosók és alagutak annyira kesze-kuszák, hogy nehéz kiigazodni közöttük.

ált” helyett állt.

Mit jelent, hogy a „beomlás szélén”? Valami vagy beomlott, vagy nem, esetleg épp beomlóban van, de nem áll a beomlás szélén. Honnan lehet tudni, hogy épp ott áll? 🙂

Hiányzó vessző.

A „szemem sarkából” hogy a fenében lehet füzetet találni? Esetleg észrevenni, meglátni, felfedezni lehet. Ez így azt jelenti, mintha a „szemem sarka” egyfajta mód lenne, mint a váratlanul, hirtelen, meglepetésemre stb.

Az utolsó két mondat szörnyű.

Javaslat a bekezdésre:

Továbbhaladva kesze-kusza folyosók és alagutak zavartak össze minket. Barátommal azt az utat választottuk, amely még ép volt. Barátom haladt elől, én szorosan követtem őt, de a szemem sarkából váratlanul megláttam egy füzetet. Felvettem, beleolvastam, de mire felnéztem, a barátom eltűnt előlem. Kétségbe estem, mert a füzetben olvasottak megrémítettek. Hirtelen üvöltést hallottam.

Lábdobogást hallottam, valami futni kezdett felém. Barátomat láttam, elfutott mellettem, és amíg elfutott, a pillanattöredéke alatt belenéztem a szemébe. Szemében olyan mérhetetlen nagy rettegés volt, amely félelmetes volt. Futni kezdtem utána, de nem tudtam utolérni. A robaj egyre erősödött, vakolat és néhány tégla elkezdett lefele hullani. Lépcső felé futottam és szintén megcsúsztam ugyanúgy a harmadik lépcsőfokon.

Egy jelenet leírásának folyamatosnak kell lennie, nem akadozhat, nem törhet meg, mert az egy folyamat, aminek egy eleje és egy vége van, nem lehet közben többször elkezdeni.

Egyébként odafelé a hatodik lépcsőfokon csúszott meg, nem a harmadikon.

Javaslat:

Lábdobogást hallottam, és megláttam a barátomat, ahogy felém futott, szemében rettegés sötétlett. Én is futni kezdtem, de nem tudtam utolérni, miközben a robaj egyre közeledett, vakolat és tégladarabok hulltak rám odafentről.

Amíg talpra álltam, fejemre esett tégla, de nem vesztettem el az eszméletemet. Kiértem és visszanéztem a kastélyra, de nem volt ott semmi.

A kastély eltűnt, mintha nem is lett volna. Egyedül voltam, a fülem zúgott és sípolt és a fejem is fájt. Miután elmúlt a fülem sípolása és zúgása, vissza indultam a város fele. Az ösvényen haladtam, mikor motyogást és hörgéshez hasonló dolgokat hallottam. Elindultam a hang felé és megláttam barátomat, hogy ott gubbaszt az egyik vadrózsa bokor mellett. Megfogtam a vállát és rákérdeztem jól van-e? Megfordult és az a látvány, amit láttam félelmetes és undorító volt.

Arca a szájától mind a két füléig véres volt, szemei vörösen izzottak. Arckifejezése egy őrültéhez hasonló volt, lenéztem a testére. Ahogy lenéztem, a kezén megakadt a szemem, megcsonkította fogsora harapásai által. Elfutottam és átverekedtem magam a vadrózsákon. Mikor kiértem Bagelle állt előttem egy puskával. Bagelle rám ordított, feküdj! Abban a pillanatban elsütötte a puskát.

Barátom nem szenvedett többé. Bagelle segített felállnom és elmondta mit súgott barátom fülébe. – nem ajánlom Uram, hogy bemenjen oda. – nem tér vissza „éppen” Bagelle folytatta magyarázatát, barátom ellökte magától és elindult a kastély felé. Bagelle úgy gondolta hiába mond akármit is nem hisz neki és nem fogadja meg tanácsát, így hát ott hagyott minket. De csak azért jött vissza, mert segíteni akart.

Miután szembesített ezekkel Bagelle, belegondoltam és közben a hideg rázott, hogy barátom a saját halálába ment. Csak is csak egy cikk miatt, a munkája miatt.

Elnézést, hogy ezt írom, de az utolsó pár bekezdés erősen zagyvaság tele hibával. Erre már nem adok javaslatot, a szerzőre bízom a javítást.

Összegzés:

A novella elképesztő mennyiségű hibát tartalmaz, szinte nem is lehet mindet jól bemutatni, mert összefüggéseikben is hibásak. Igyekeztem javaslatokat tenni a javításra, amit csak példa, nem muszáj úgy javítani, de javítani kell, mert ez a szöveg így, majdnem kezelhetetlen. A nyelvtan, a helyesírás, a stilisztika, a történetvezetés, a dramaturgia hibás.

A novella ebben a formájában mindössze 2 pontot ér.