Szerző: Balás Zoltán Attila Esett az eső. Valahogy úgy, mint most. A szerelem csendesen kopogtatott mindkettőnk ajtaján. Mi beengedtük őt. Bármennyire is utáltuk, és kellemetlen vendég volt, valahol jól esett, hogy eljött. Mindketten rég láttuk, nem tudva, mi van vele….