A szórakozott

A megszokott akkord-orgia elhalkulását követően Daniel a mikrofonhoz hajolt, és a jól ismert, selymes, műsorzáró hanghordozással az alábbiakat közölte a rádióhallgatókkal:

– Ne feledjék: Harvest-kuponokkal a robogóért a legismertebb gyorséttermekben! Friss hírek minden órában, a pontosság és megbízhatóság hullámhosszán! Danny Whylert hallották, aki most elköszön önöktől. Legyen szép napjuk! Következzék egy réges-régi dal a Laid Backtől…

Daniel babrált egy keveset a keverőpulton, mire a légteret betöltötte a Sunshine Reggae feledhetetlen, a nyolcvanas éveket idéző dallama. Daniel levette a fejhallgatót, és az asztal szélére helyezte. Tekintetével végigpásztázott a pulton és a monitorokon, majd miután mindent rendben lévőnek talált, hátratolta a gurulós széket, felemelkedett róla, és elhagyta a műsorszóró fülkét.

Halkan tette be maga mögött az ajtót, mintha esélye lenne bármiféle neszt is kijuttatni az éterbe. Nyújtózott egyet, hogy megmozgassa kissé a tagjait, aztán a kávéautomatához ballagott, és összekutyult magának egy kapuccinóból, fehér krémcsokoládéból, fahéjból és rengeteg cukorból álló mixet, amelyet a stúdió munkatársai közül egyedül ő volt képes legurítani a torkán.

A Sunshine Reggae refrénje tompán, dübörgősen szűrődött ki a kicsiny helyiségből, melynek üvegablaka fölött az „ADÁSBAN” felirat villogott tűzpiros betűkkel. Daniel lehuppant a székére, félresöpörte a nagy stóc A4-es nyomtatványt, lábfejét a telefonkészülék mellé ügyeskedte az asztalra, és mint ki jól végezte dolgát, nekilátott átszellemülten kortyolgatni a gőzölgő italt.

Ám hiába próbált kis időre kikapcsolódni a világ körforgásából, lelke mélyén ott motoszkált a nyugtalanító érzés, hogy valamit elfelejtett. Valami nagyon, nagyon fontosat.

A Sunshine Reggae véget ért, de máris a húrok közé csapott egy örökzöld rockbanda gitárosa. Daniel négy közkedvelt slágert programozott be a hírműsort követő negyedórára, aztán tudomása szerint reklámblokk következett, úgyszintén felvételről.

Ő a mai napon már nem kerül adásba, akár haza is mehet.

Így is tesz, csak előbb még megissza az italát, meglátogatja a mellékhelyiséget, és… nem, ez így nem frankó, valami lényeges dolgot elfelejtett, jobb lesz, ha töri a fejét, és mielőbb… a fene egye meg, miért ilyen tyúkeszű?

Danielt a kollégái gyakran ugratták emiatt. Nem tehetett róla, már egész kiskorában hajlamos volt alaposan megkésve reagálni a környező világ történéseire, és ezt a szokását a felnőtté válást követően sem vetkőzte le. Az agya gyakorta szitának bizonyult, és neki több példányban kellett kinyomtatni a mikrofonba olvasandó szöveget, mert egy-két paksamétát holtbiztos elszórt valahol a stúdióban.

A műanyag pohár kiürült, Daniel pedig máris sürgető késztetést érzett, hogy felkeresse Jó Öreg Fajanszistent. Feltápászkodott hát a székről, kiviharzott a folyosóra, és benyitott a mellékhelyiségbe. Őszintén remélte, hogy nem tartózkodik odabent senki.

Néhány perc múlva, amikor már a kézmosásnál tartott, az agyába villant, hogy milyen kihalt az épület, egy teremtett lelket sem lát sehol. Ez idáig fel sem tűnt neki, de hát mit is lehetne várni egy magafajta szórakozott bakegértől? A kihaltság jellemzi a stúdiót, csend és némaság, csupán idétlen reklámszlogenek szűrődnek ki a műsorszóró fülkéből.

Érdekes… hol lehetnek a kollégák? Hol van Betty, aki jószerivel a nap huszonnégy órájában idebent sertepertél?

Daniel végiggyalogolt a folyosón, és bekukkantott egy-két nyitott ajtón, hogy többszörösen is meggyőződjön róla, egyedül van.

A folyosó végén takarítóeszközök hevertek a kövezeten, valaki egy nedves felmosórongyot hajított a műpálma tövébe. Úgy tűnt, sietősen távozott a személyzet, még arra sem ügyelt senki, hogy a vizesvödröt eltávolítsa a legfelső lépcsőfokról.

Vajon merre járhat Betty? Megcsörgesse a mobilját?

Daniel tanácstalanul járkált fel és alá, aztán váratlanul megtorpant, és szoborrá merevedett. Betty… és a fax, amit nagyjából fél órája nyomott a kezébe… atyaúristen…

Hogy is mehetett ki a fejéből?!!

Atyaúristen!

Daniel néhány öles ugrással a műsorszóró fülkénél termett, feltépte az ajtót, és valósággal rávetette magát a keverőpultra. Egy gombnyomással elhallgattatta a legkedvezőbb devizahitelekről csacsogó ifjú hölgyet, majd maga elé rántotta a mikrofont.

– Megszakítjuk adásunkat, itt Danny Whyler beszél! – A nyavalyás papírlap ott hevert az egér mellett, csakis ő lehet ilyen szerencsétlen, hogy elfeledkezett róla! – Fontos közleményt olvasok be, a hír egyenesen a Pentagonból érkezett. A mai napon, helyi idő szerint 11 óra 44 perckor, kitört a Harmadik Világháború. Városunk felé atomtöltetű rakéták tartanak, a legelső becsapódás 12 óra 25 perckor, azaz… azaz alig fél perc múlva várható. Felszólítjuk a lakosságot, hogy haladéktalanul vonuljanak a környezetükhöz tartozó óvóhelyre. Ismétlem: a mai napon kitört a Harmadik Világháború. Felszólítjuk a lakosságot, hogy haladéktalanul vonu…
.