TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

A függetlenség napja – Feltámadás

avagy szeles időben inkább aludjunk egy jót, de ne nézzünk pocsék filmeket a tv-ben.

Szerző: Czinkos Éva

Igaz, a Függetlenség napja 1996-os első részével sem voltam elégedett (remélem, nem lesz harmadik rész, pedig látszólag erre hajaznak), de a film az akkori nézői ízlésnek és az elvárásoknak mind látványban, mind történetben (viszonylag) megfelelt. Most azonban – engedtessék meg nekem, hogy kifejezzem a saját véleményem – a második rész, a Feltámadás az elsőhöz viszonyítva hatalmas nulla. Panelekből összerakott kliséhalmaz. A szereplőgárda most is elfogadható (némely karakter esetében húsz évvel későbbi változatban, ahogy a film is épp húsz évvel később játszódik), ám a történetfolyam semmimondó, üres és nevetséges.

Spoilerezni nem szeretnék, hátha mégis kedve támad valakinek, hogy megnézze, de az érthetőség kedvéért annyit tudni kell, hogy a Föld elleni első támadás után most történik a második, amire az emberek számítottak is, ezért az idegenek technikáját használva védelmi rendszert alakítottak ki, az ő hajóikat használják, és továbbra is fogva tartanak pár idegen példányt. Az amerikai elnök egy nő (talán a film készítői is Hillary Clinton győzelmében reménykedtek), az első részből megismert főszereplők gyermekei léptek színre mint pilóta, kabinetfőnök, tudós stb., az egykori szereplők mind idősebb változatban, bár a főtudós, Jeff Goldblum apja mit sem változott húsz év alatt.

Az első részhez képest a klisék megszaporodtak: fiatal, kezelhetetlen, vadóc pilóták életbevágó ellentéttel, amit persze nem bontanak ki igazán a filmben, mindössze egyetlen flashback utal rá, pilóták közötti, minden legyőző szerelem, húsz év kóma után derékból, hasizommal ülőhelyzetbe pattanó egykori tudós, egy busznyi elhagyott gyerek kutyával, minden szereplő okos, rátermett és nagyon hős, még a tengeren arany után kutató iszákos kalandorok is átállnak a „jó oldalra”, az amerikai elnök még mindig (vagy ismét) a világ vezetője, és rádióüzenetben buzdítja az embereket a harcra, az „előbb lövök aztán kérdezek” mentalitás, amit jelen esetben meg is szívnak, a látványos önfeláldozás, és az idegen technológia használata mellett még mindig vannak szemüveges emberek. Könyörgöm, miért tesznek sci-fi filmekbe szemüveges embereket?

Zavaró volt, hogy végig azt éreztem, a film készítői mindenképpen össze akartak hozni egy folytatást, de nem igazán volt eredeti ötletük, simán lemásolták az első részt, és tudvalevő, hogy ritkán sikerül az első résztől jobbat alkotni (kivéve a Terminátort), a húzzunk le minél több bőrt elve pedig kifejezetten taszító, és untat. Engem legalábbis.

A látvány jó – már aki ezért néz flmet –, de időnként követhetetlen, mint egy számítógépes játék, és a megoldás is épp annyira bugyuta, mint amilyen az első részben volt.

Nem akarok én itt hosszas filmkritikát írni, mások már egészen biztosan megírták tőlem sokkal jobban, csupán szeretném finoman felhívni a figyelmet arra, hogy aki e film alapján ítéli meg a sci-fit, sürgősen felejtse el, mert ez NEM SCI-FI. Aki pedig ezt lemásolva igyekszik sci-fi novellát írni a Trivium pályázatára, inkább bele se kezdjen!

Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólás

*