Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Az ismertető szerzője: Márkus István

Recept egy jó kis krimihez:

Veszünk egy szerelmi történetet, és elhelyezzük egy amerikai, álmos kisvárosba, az óceán partjára. Megfűszerezzük azzal, hogy Nola Kellergan, a tizenöt éves kamaszlány szeressen bele a harmincas évei elejét taposó íróba, Harry Quebertbe, és viszont. A lány legyen az író múzsája, és ennek hatására szülessen egy csodálatos, szépirodalmi mű, és ez kapjon fontos szerepet a regényben!

Ügyeljünk arra is, hogy a részletek ne derüljenek ki azonnal, hanem finoman adagoljuk a regény teljes terjedelmén keresztül! Ezért ugorjunk át három évtizedet, és a történetet egy fiatalember, Marcus Goldman, bemutatásával kezdjük el! Marcusnak találjunk ki egy jó kis foglalkozást, mondjuk, a változatosság kedvéért legyen ő is író! Kihívás elé az olvasót úgy tudjuk állítani, hogy bemutatjuk eme fiatalember alkotói tevékenységét, a megdicsőüléstől az azt követő írói válságig. Szánjunk majd kétszáz oldalt erre! Ha az olvasó még mindig velünk tart, úgy ezt háláljuk is meg neki, és jutalomként, történjen a műben egy gyilkosság, mivel mégiscsak krimiről van szó!

Hogy ez ne legyen sablonos történet, a gyilkosságra harminc évvel korábban kerüljön sor, az áldozat pedig legyen, mondjuk, az eltűntként nyilvántartott, Nola Kellergan! Maradványait ne máshol, hanem éppen Harry Quebert kertjében leljék fel! Ügyeljünk arra is, hogy erre akkor kerüljön sor, amikor a tanítványa, Marcus, éppen mesterénél tartózkodik! Az öreget tegyük inaktívvá, erre az őrizetbe vétel pont jó lesz!

Kell még egy tehetetlen rendőrség, és egy felháborodott személy, aki nyomozásba kezd. Mivel a túl sok szereplő csak elrontaná a cselekményt, ezért, hogy erre ne kerüljön sor, biztassuk az amúgy is kéznél lévő Marcust, hogy kezdje el feltárni az ügy hátterét, és tisztázza mestere hírnevét! Legyen pikantériája a történetnek az, hogy közben azon elmélkedik, hogy hogyan is vált híres íróvá!

Hogy ez ne legyen ismét unalmas, csepegtessünk szaftos részleteket a tinilány és Harry Quebert szerelmi kapcsolatáról! Marcus csodálkozzon rá arra is, hogy jelen helyzete mennyire hasonlatos mestere, harminc évvel ezelőtti, helyzetére! Ezt akkor tesszük jól, ha Marcus is ugyanazon szereplőkkel találkozik, akikkel Harry is találkozott évtizedekkel ezelőtt. Ha minden szereplőnek köze lehet a gyilkossághoz, akkor a helyszín, Auróra, sem lesz egy álmos kisváros.

Bolondítsad meg állandó csavarokkal az eseménymenetet! A múltbéli eseményeket írd meg úgy, mintha azok a jelenben történnének, így hatásosabb, mintha csak egy sima visszaemlékezés lenne! Ezzel elérheted azt, hogy egy átlagos kriminél több lesz a regényed.

Ha a tisztelt olvasó, már-már úgy hiszi, tudja, hogy ki a tettes, akkor csavarjunk még egyet a történeten! Döbbentsük rá arra, hogy nem véletlenül van még hátra kétszáz oldal!

Vigyázat, csak ízlés szerint! A kevesebb néha több, de mi is hibázhatunk néha, mint ahogy tette Joël is, de mentségére szolgáljon, hogy alig huszonhét éves, mikor eme siker regényét írta. Ami még fontos, feltétlen szükség lesz sirályokra, ezt gyakran emlegessük a műben! Már csak Nola kedvéért is, aki annyira szerette őket. Ennyivel tartozunk neki.

És végül az értékelés. Nagyon érdekes a jelen és a múltbéli síkok váltakozása, és az, ahogy a múlt eseményeit a szerző ábrázolja. Az első kétszáz oldal, és a néha unalmas elmélkedések, valamint a felesleges, többszöri csavarok kicsit túlírttá teszik a regényt, emiatt, ez a mű a híres M10-es skálán:

1. kuka 2. büntetés 3. nyögve-nyelve 4. ha éppen nincs jobb 5. könnyű nyári olvasmány 6. nehéz nyári olvasmány 7. megfog és nyomot hagy 8. hoppá! 9. mintha csak én írtam volna! 10. bárcsak én írtam volna

Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben
Kiadó: GÖNCÖL KIADÓ KFT. 2014

Egy rövid részlet a műből: http://goncolkiado.hu/images/pdf/dicker_beleolvaso.pdf