TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Mese a naiv szolgálólányról és a gőgös nagyúrról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépreményű egyesületi elnök, aki tarisznyájában egy kevés hamuban sült pogácsával, egy palack jófajta falmelléki csapvízzel és nyomokban fellelhető bizakodással elindult szerencsét próbálni az OTP Bank pilisi fiókjába mondván, hátha első nekifutásra sikerül számlát nyitnia kedvenc egyesülete számára, lévén összegyűjtötte a szükséges iratokat, és a számlanyitás már nagyon, de nagyon időszerűvé vált.

Történt, hogy miután a banki ügyintéző kezébe nyomta az összegyűjtött papírokat, s miután az befogadta őket bizonygatva, hogy két nap múlva, amikor elkészül a számlával, telefonál, a szépreményű egyesületi elnök naiv magányában várakozni kezdett. Várt, várakozott, miközben bizony gondolt egyet s mást a banki ügyintézőkről, úgy általánosságban, de az most nem tartozik szorosan a tárgyhoz, majd hat nap(!) múltán úgy döntött, hogy azt a teremburáját, és hogy az a rongybatekert ezmegaz, ő bizony felhívja a bankot, hogy mégis eb ura fakó!

Ekkor meglepetésére megtudta, hogy az aláírási címpéldány ideje lejárt, másikra van szükség, ezért a számlanyitásról még csak álmában se gondoljon földi ember ezen a bolygón.

Szépreményű egyesületi elnökünkben ekkor felmerült egy kósza gondolat, hogy az ügyintéző vajh’ miért fogadta be az iratokat, és miért pihentette rajtuk bagófüstös, csontos tomporát hat napig azon mélázva, hogy érvényes, avagy sem az a fránya aláírási címpéldány? Miért nem küldte el a búsba elnökünket a címpéldány felmutatásakor, vagy legalább miért nem telefonált két nap múlva, ahogy megígérte?

Teltek múltak a napok, szépreményű egyesületi elnökünk megszervezte az új vándorútját egy másik városba, Monorra immáron felvértezve némi tapasztalattal, egy kevés visszafojtott indulattal és jobbján legjobb barátjával, a daliás egyesületi titkárral.

Irány a közjegyző, friss aláírási címpéldányt begyűjteni!

A begyűjtés zökkenőmentesre sikerült (egy-két adminisztrációs bakit leszámítva), majd hőseink megkettőzött szándékkal és erővel úgy döntöttek, adnak még egy esélyt az OTP Banknak, hátha az új környezet, a tántoríthatatlan szándék a számlanyitásra végre megoldja a bezárt kapukat.

Déli 12 óra előtt pár perccel sorszám húzását követően, nagyjából tizenöt perces várakozás után máris szólították szépreményű elnökünket, majd közölték, hogy rossz sorszámot húzott, tovább kell várakoznia, és átirányították egy másik ügyintézőhöz. Röpke tíz perces újabb várakozás után ismét szólították, és közölték, hogy a „másik” ügyintézőnél sajnos sokat kell várakozni, mert a mostani ügyfél után később majd jön egy másik, az is hosszú ügy lesz, ezért délután 2 órakor menjen vissza megbeszélni, hogy mikor menjen számlát nyitni, aminek elkészülésére egyébként pár napot majd várni kell.

Szépreményű elnökünk és daliás kísérője, a titkár ekkor szép lassan és roppant megfontoltan elszámolt húszig, miközben lelki szemeik előtt felrebegett pár korsó jégbe hűtött sör vigasztalásul, és úgy ott hagyta az OTP Bankot, mint Szent Pál az oláhokat.

Aztán nagyjából három perccel később az utca túloldalán véletlenül rábukkantak a Budapest Bank épületére, ahova reményvesztetten, de a jégbe hűtött korsó söröket továbbra is szemük előtt lebegtetve betértek.

A bankba belépésük ötödik másodpercében a biztonsági őr kedves érdeklődés után kezükbe nyomta a megfelelő sorszámot, újabb pár másodpercnyi várakozás után elfoglalták helyeiket az ügyintéző pultja előtt. Miután elrebegték mijáratbanvalóságuk komolyságát, és átadták a szükséges iratokat, az ügyintéző munkához látott. Innentől számítva röpke negyven perc múltán immáron egy új bankszámla büszke tulajdonosaként, elámulva az ügyintéző professzionális hozzáértésén, az ügy és ügyfél megfelelő kezelésén kezükben egy-egy korsó jégbe hűtött sörrel elmerengtek az élet mulandóságán, a téridő görbületéről, a differenciál geometriáról, és a középső ujjukkal csupasz tomporukban turkáló félanalfabéta ügyintézőkről.

A mese tanulsága az, hogy nincs mese:
Budapest Bank – OTP Bank
2-0

Ja, és itt a Trivium Egyesület számlaszáma:
Budapest Bank
10103843 – 22027900 – 01004007
.

Kapcsolódó hozzászólások

  1. Eve

    Átemelte Ceres Novellárium.

  2. Eve

    Köszönjük a minden részletre kiterjedő mélyreható elemzést! A benne leírt javaslatokkal teljességgel egyetértünk különös tekintettel a (jégbe hűtött) sör részletesebb bemutatásának igényére és a történet felspannolását elősegítő biztonságiőrös-dulakodásos dramaturgiailag hatásosabb jelenet kidolgozására. Bevallom, ez utóbbi ötlet eszünkbe sem jutott lévén törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, de elismerjük, a sztori dinamikájára mindenképpen kedvezően hatott volna.
    Ami a banki ügyintéző(k) motivációinak feltárását illeti, arról fi… azaz fogalmunk sincs, nem bonyolódtunk velük vérre menő kézitusába, de legalább igen csúnyán néztünk rájuk.
    Mindenesetre erős tapasztalatszerzés volt, és levonhatjuk belőle az örök tanulságot:
    nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy korsó sör. Főleg ha jégbe hűtött.

  3. István

    A szerző a művét mesének titulálja, ugyanakkor valójában ez egy űropera. Ez könnyen felismerhető a szereplők jellemzéséből, és abból, hogy a valóságban ilyen történet elképzelhetetlen. Főleg napjaink Magyarországán nem, ezért valószínűsíthető, hogy egy párhuzamos dimenzióban játszódik a történet, vagy egy másik galaxisban, valahol messzi, messzi távol, mindenesetre a fantázia világában, amelynek elemeivel a szerző a lehetőségekhez képest él is. Az erő használata is erre utal, hiszen hőseink úgy lebegtetik a szemük előtt a söröskorsókat, nyilván, az erő segítségével, mint egy kezdő dzsedáj lovag a mocsárban található köveket. Ez ugyanakkor dramaturgiailag helytelen, hiszen a korsó söröket (jégbe hűtve) nem lebegtetni szokás, hanem kiüríteni, hiszen tudva levő, hogy a korsó tartalma (jégbe hűtve) megnöveli a hősök erejét, elszántságát. Kár, hogy a szerző ezzel a motívummal nem élt. Engem mégis ez a jelenet fogott meg leginkább, hiába, nyár van és forróság, és a habos sör (jégbe hűtve) képi világa nagyon erős megfogalmazású. Talán ez adja a mű sava-borsát. Ezt mindenképpen a jó pontok közé sorolom, szívesen olvastam volna róla még többet is: Korsó térfogat, hűtési fok, és eljárás. A sör típusa, fajtája, erjesztési módszerek.
    Amit igazából hiányolok, az, hogy hiányzik a banki ügyintéző motivációjának feltárása, és hibaként rovom fel azt is, hogy hőseink nem szálltak szembe a kihívással, mint ahogy a szegény királyfiak (és királylányok) szoktak volt, hanem megfutamodnak. Könyörgöm! Ha az elcsépelt fénykardozásra nem is lehetett számítani, de legalább egy pár perces szópárbaj, némi tettlegességgel fűszerezve, valamint egy kisebb dulakodás a biztonsági szolgálattal, nagyot dobott volna a történeten. De ez elmaradt, mert hőseink a könnyebbik utat választva, inkább a húszas számkört gyakorolták, majd a szomszéd királyságban próbáltak szerencsét, mondjuk ott sikerrel, de tényleges megmérettetés nélkül. Így a történet ellaposodik, bár pozitív befejezésű, nem adja meg azt a kellő feszültséget, amit az olvasó egy ilyen történet során elvár. Talán, ha a korsó sör (jégbe hűtve) lebegtetése helyett, mint már írtam, annak tartalmának elfogyasztását választják, és úgy tértek volna vissza a birodalmi bázisra, akkor a történet is hevesebb dinamikával játszódott volna le, és a végeredményt is nagyobb oddszal adták volna a fogadóirodák. Így ez a sima 2:0 kicsit csalódás. Kár érte, mert amúgy az alapötlet kimondottan jó, és a szövegezéssel sincsen baj. 😉

Hozzászólás

*