A jövő ára: lányom élete

A matematikáról is úgy gondolták, hogy törvényszerűségei miatt alkalmas lehet a kommunikációra. Furcsa elképzelésnek hat, hogy az 1+1=2 alapján hogyan tudnánk kifejezni magunkat, hogy mit akarunk, kik vagyunk. A 3 dimenzió fizikai törvényszerűségei sem biztosak, mert mi van, ha tényleg létezik még több dimenzió. Ha csak a gömbvillám jelenségére gondolunk vagy a gondolatolvasásra, felmerül a feltételezés, hogy nem ismerünk még mindent a fizika, az agyműködés és még számos tudományág területéről. Mindig tiszteletet éreztem azon tudósok iránt, akik nyitottak, hogy ilyen témákkal foglalkozzanak, segítsenek megérteni a tudományos hátteret, leleplezni a csalásokat és beismerni, ha valamit még nem tudnak megmagyarázni a tudomány mai állása szerint. Azt se felejtsük el, hogy csodás képességekkel rendelkezőket már évtizedekkel ezelőtt is vizsgáltak és végeztek parapszichológiai kutatásokat az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is.

Hajlamosak vagyunk síkban, tehát kétdimenzióban gondolkodni, így vezetni le tudományos problémák megoldását. Jó ötlet volt a „Kapcsolat” című, rádiócsillagászatról szóló filmben, hogy a kapott adatokból úgy lehetett megalkotni egy, az idegenekhez átküldő szerkezetet, ha 3 dimenziósan nézzük a tervrajzot és az adatokat.
.
Talán a legértelmezhetőbb elképzelés a Pioneer-tábla volt. Két űrszonda is magával vitte, a Pioneer-10 és 11. Ezek az amerikai űrszondák 1972-ben és 1973-ban indultak el, hogy a Jupiter megközelítése után elhagyják a naprendszert az üzenetünkkel. A Pioneer-tábla egy fém lemez, belevésve néhány adat, például egy férfi és egy női meztelen test és a naprendszer térképe, bejelölve rajta a Föld elhelyezkedése. A legendás csillagász, Carl Sagan volt az egyik megalkotója a tábláknak. Jelentős pozíciót töltött be a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence – Földönkívüli Intelligencia Keresése) programban is. Népszerűségét a csillagászatot és más tudományos területek kutatásait közérthetően magyarázó könyveinek és filmjeinek köszönhette. Magyarországon is nagy sikert aratott a „Kozmosz” című tévés tudományos ismeretterjesztő sorozata.

Stephen Hawking szerint viszont nem biztos, hogy annyira jó ötlet hírt adni a létezésünkről, meghívni földönkívülieket, hogy fedezzenek fel minket. Mi van, ha nem jószándékkal jönnek? Számos film szólt erről, gondoljunk csak „A függetlenség napjá”-ra vagy a „Világok harcá”-ra. Leigázni jöttek minket és kifosztani. Honnan tudjuk, hogy mit akarnak?

Meg kell, hogy értsük egymást valahogyan. Az írás és a rajzolás lehet talán a kommunikáció alapja egy idegen fajjal, ha a hangképzésük teljesen különbözik a miénktől. Abba viszont nem gondolunk bele, hogy ha sikerül elmagyarázni az idegeneknek, hogy milyen szavak jelentik az embert, férfit, nőt, főneveket, jelzőket, cselekvéseket, akkor még mindig ott van annak a nehézsége, hogy mondatokká, értelmezhető kifejezésekké rakjuk össze, nyelvtani szabályokat magyarázzunk el. Szerintem ez a film fő erőssége és a legizgalmasabb része: hogyan próbálja a nyelvész megtalálni a kommunikáció alapját és egyre többet megérteni egymásról.
.
Ráadásul az idegenek nem betűkkel vagy képírással kommunikálnak, hanem furcsa köröket rajzolnak a levegőbe. A körökön lévő különböző kiemelkedések magát az írást jelentik, ezeket kell megfejteni. Ez kicsit hasonlít a képírásra, mégis nagyon más.
Mint később kiderül, nagyon nem mindegy, hogy egy szó fegyvert vagy eszközt jelent. Az „Érkezés”-ben egy rosszul, fegyvernek lefordított szó miatt megtámadjuk a földönkívülieket.
Kérdés, hogy jól értelmezünk-e szavakat, kifejezéseket, mint ahogy a „Csillagkapu”-ban az újonnan érkező egyiptológus átírja az addigi fordítást és máris megfelelő értelmet nyernek a mondatok. Nem „Door to Heaven”, ajtó a mennyországba, hanem „Stargate”, csillagkapu.
A Földre érkező 12 űrhajó formája ovális lencsére hasonlít. A Föld 12 különböző helyén szálltak le, sokféle nyelvterületen. Mindenhol külön csapat próbálkozik a kapcsolatfelvétellel. Meghatározott időközönként kinyílik egy ajtó a lebegő űrhajókon, ezeken keresztül tudnak bejutni a belső részbe, ahol egy üvegnek látszó fal mögött, ködben lebegnek a polipokhoz hasonló lények.

A fizikus, a másik főszereplő jön rá arra, hogy csak összefogással boldogulhatnak. Amit tudnak, megfejtettek, az csak a teljes tudás 1/12-ed része. A földönkívüliek írásának megértéséhez szükségük van mind a 12 űrhajó által átadott jel-készletre. Talán a világbékét is elhozták számunkra.

A nyelvésznőről egyre többet tudunk meg, leginkább a beteg lányáról. A férjéről is szó esik, de róla csak hallunk, nem látjuk és miközben kibontakozóban van a szerelmi szál a fizikussal, arra gondolunk, hogy milyen jól összeillenének és drukkolunk, hogy egymásra találjanak.

A végén kiderül, hogy a jövőbelátás képessége az, amit az idegenek át akarnak adni, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer nekik lesz szükségük a mi segítségünkre. Aki jól megtanulja a nyelvüket, írásmódjukat, az látni fog részleteket a jövőből.

Azzal már nem foglalkozik a film, hogy amikor közkinccsé teszik a jeleket és értelmezésüket, milyen következményei lehetnek a jövőbelátásnak, mert ha tudunk valami rosszról, ami majd meg fog történni, miért ne próbáljunk meg változtatni rajta?

A nyelvésznő az emberiségért és a felfedezés csodájáért vállalja, hogy meg fogja szülni a lányát, aki meg fog majd halni és nap mint nap úgy néz a szeretett férfi, a fizikus szemébe, hogy tudja, mikor ér véget a boldogságuk. Magára fog maradni. Egyedül döntött. Így kellett lennie, előre látta.