Previous Story
A remény a csillagok közé költözött
Posted On 2017 nov 03
Szerző: T. Takács Zsuzsa
„.. és az égen ezernyi otthon fénye világított.” Én ezért nem nézem a csillagos eget, már évtizedek óta. Fájna. Felpillantva a sötét éjszakában tündöklő fényükre magával ragadna ismét az a szívbemarkoló fájdalom, az a lélekszorító tehetetlenség-érzés, hogy én nem járhatom a végtelenségét egy űrhajón dolgozva. Nem élhetem meg, amikor mindennapos lesz az űrutazás és az idegenek köztünk élnek majd.Gyerekként hiszünk a jövőben és abban, hogy bármi lehet belőlünk, akár űrhajós vagy felfedező is. Nagy felelőssége van a szülőknek, a tanároknak és a tudományos ismeretterjesztésben résztvevőknek abban, hogy milyennek nevelik a gyerekeket. Elhiszik-e, hogy jobbá tudják tenni a világot és bármit elérhetnek?
.
.
A remény a csillagok közé költözött. Reménykedünk a jövőben, egy jobb világban és hogy eljuthatunk a csillagok közé. Egyszer talán majd ott élünk, egy másik bolygón és felfedezzük a világegyetemet, mint az Enterprise űrhajó a Star Trekben.
Az Egyesült Államokban 1976-ban készült el az első űrrepülőgép, amely képes volt a visszatérésre is. A NASA Enterprise névre keresztelte, engedve a Star Trek rajongók levél-ostromának. A bemutatásánál a Star Trek főcímdala szólt és jelen voltak többen a sorozat alkotói, szereplői közül is. Évtizedek óta tudjuk, hogy: „Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös, új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása és hogy eljusson oda, ahová még senki nem merészkedett!”.
Sosem szabad elfeledni a bennünk szunnyadó gyermeki lelket. Az első Start Trek sorozat legendás gépészét, Scottyt alakító színész, James Doohan azt kérte a végrendeletében, hogy a hamvait juttassák ki az űrbe. Végül sikerrel járt a családja, 2012-ben a SpaceX magánűrhajó utánpótlást vitt a nemzetközi űrállomásra és magával vitte 308 ember hamvait is. A Földet elhagyva kilőtték a hamvakat az űrbe. Terveik szerint 1 év Föld körüli keringés után, belépve a légkörbe hullócsillagként égett el.
.
.
Lehet, hogy találkoztak MASAT-tal, az apró magyar műholddal is. Micsoda tanárok lehetnek, akik ilyen kalandra inspirálják, ilyen élményhez segítik hozzá a tanulóikat. A MASAT-1 (MAgyar SATellite) 1 kilós, 10 centis kocka műhold. A Budapesti Műszaki Egyetemen fejlesztették ki és 2012. február 13.-án lőtték fel a Francia Guyanában lévő űrközpontból. Ilyen, ún. pikoműholdakat több országban is elkészítettek egyetemeken. Adatokat, és mint a magyar, ha kamerát is rászerelnek, képeket is tud továbbítani a Földre. A BME-nek van Űrkutató Diákköre, ők találták ki MASAT-ot. A finanszírozásba egyetemi tanszékek és cégek is bekapcsolódtak.Felfedezők akarunk lenni gyerekkorunkban. Elhisszük, hogy űrhajón utazhatunk vagy régészként megfejthetjük a múlt titkait vagy megtaláljuk halálos betegségek ellenszerét.
Gyerekkorban hiszünk mindebben és aki nem veszíti el örökké kíváncsi gyermekénjét és a gyermeki hitet a valószerűtlen megvalósíthatóságában, meg az álmok valóra váltásában, az lehet, hogy tényleg eléri a csillagokat, értsük ezt szó szerint vagy átvitt értelemben.
Az idézet, hogy az égen ezernyi otthon fénye világított, egy olasz író-újságírónőtől származik, Oriana Fallacitól. Ezt a „Ha meghal a Nap” című könyvében írta. Ott lehetett a holdraszállásra készülő űrhajósok felkészülésénél a NASA-nál. Sok mindent felidéz a könyvében, a második világháborút is.
Egyszer azt olvastam, hogy az amerikai űrhajózás kezdeteiről szóló amerikai filmekben nem szokták érzékeltetni, hogy sok rakétamérnök és technikus erős német akcentussal beszélte az angolt.
.
.
Fallaci is ír a holdraszállásban nagyjelentőségű szerepet betöltő Wernher von Braunról.Az ő története olyan, mintha mesét olvasnánk. Egyszer volt, hol nem volt Németországban, Berlinben egy kisfiú, akit elbűvölt a hold látványa és 13 évesen arról ábrándozott, hogy egyszer feljut oda. Egy teleszkóppal kezdődött az érdeklődése az űrhajózás iránt, amit a 8. születésnapjára kapott az amatőr csillagász édesanyjától. Aztán egy könyvet is elolvasott az űrrakétákról, végül pedig fabrikált magának egy kis űrrakétát tűzijáték rakétákból és megpróbálta fellőni egy parkból.
A könyv Hermann Oberth “Die Rakete zu den Planetenraumen” (Rakéta a bolygóközi űrutazáshoz) című műve volt. Wernher azonban ekkor még nem volt jó matematikából és fizikából. A 13 éves fiú felkereste Oberthet, hogy érdeklik a rakéták, de nem érti, amiket a könyvében ír. Oberth azt javasolta neki, hogy tanuljon szorgalmasan matematikát és fizikát. Wernher aztán ebből a két tárgyból szerzett műszaki főiskolai diplomát.
Oberth Erdélyben született német fizikus volt. A rakétakutatás elméletének egyik megalapítójaként tartják számon. Amikor Wernher von Braun már az Egyesült Államokban élt elismert tudósként és ő vezette a Marshall Űrrepülési Központot, meghívta Hermann Oberthet, aki 3 évig velük dolgozott.
Wernher már tinédzserként csatlakozott az űrhajózási egyesülethez. Mindig a rakéták érdekelték. Mérnök lett és hogy finanszírozót találjon a kísérleteihez, elhelyezkedett a hadseregnél és rakétákat fejlesztett Peenemündében, egy balti-tengeri félszigeten lévő településen. Megfelelő területet keresett a rakétakísérleteihez, ahol sok víz van és eléggé kietlen. Ezt a helyet az édesanyja javasolta azzal, hogy a nagyapja ott vadászott vadkacsákra.
Von Braun alkotta meg a hírhedt V-2 (Vergeltungswaffe-2, azaz Megtorlófegyver-2) nevű ballisztikus rakétát. Ez volt az első rakéta, amely kilépett a világűrbe. Hosszú távolságok megtételére képes rakétákkal kísérletezett.
Amikor Hitler elveszítette a háborút és az oroszok, meg az amerikaiak is közeledtek Peenemündéhez, hogy megkaparintsák őt és a rakétáit, akkor úgy döntött, hogy teherautókra pakolva munkatársait, családtagokat, rakéták prototípusait és tervrajzait, elindul az amerikaik felé, mert tőlük várhatja, hogy a tudásáért cserébe menedéket kap és megvalósíthatja gyerekkori álmát, a holdraszállást. Így is lett. Ő és csapata alkotta meg a holdraszállásnál használt rakétát. Előtte pedig az ő rakétája vitte fel az űrbe az első műholdat, az Explorer-1-et és az ő rakétájával indult el a Naprendszeren túlra a Voyager-1 űrszonda.
Ahogy a csillagászat felkeltette az érdeklődését a rakétatudomány iránt, ugyanúgy manapság is megtörténhet, hogy olyan inspiráció ér egy gyereket, ami megváltoztatja az életét, célt kap, elindulhat egy olyan úton, ami elvezetheti oda, hogy boldog ember legyen, olyan munkát csinálhasson, ami a hobbija, a szenvedélye.
Tavaly voltam az Uránia Csillagvizsgálóban. 3D-s filmet vetítettek bolygók születéséről és az űrkutatásról. Beült a terembe egy iskolai osztály is, 13-14 éveseknek látszottak. Azt hittem, hogy végighülyéskedik majd a filmvetítést, de nem így történt. Feltettük a 3D-s szemüvegeket, közben mindenfelől nevetgélés volt hallható, zsibongás. Aztán elkezdődött a film és néma csend lett. Lenyűgözve ülték végig a filmet, csak egyszer lehetett közbeszólást hallani: „Szép!”, „Igen, nagyon szép!”.Ez a titka a mai fiatalok oktatásának. Élményt kell adni. Úgy kell átadni a tudást, hogy élvezzék. Majd egyszer, a jövő iskolájában a Virtual Realitys (VR) szemüvegek segítségével még ennél is lenyűgözőbb látványban és élményben lehet majd részük. Olyan lesz, mintha részesei lennének a történetnek. Bármerre fordulnak, a virtuális világban maradnak. Kiegészítőkkel akár bele is avatkozhatnak, mozoghatnak benne, harcolhatnak és speciális eszközökkel akár illatokat, vízcseppeket, párás hőséget vagy hideg fuvallatokat is érezhetnek. Mennyivel más lehet így tanulni a történelemről, földrajzról, biológiáról, csillagászatról.
Gyerekkoromban mi a „Cosmos” (Kozmosz) című sorozaton ámultunk. Carl Sagan sorozata volt a tévében. Csillagközi utazásra invitált minket és közben sokat megtudtunk a Földről, a természetről, fizikáról és tudományos felfedezésekről is. Olyanok is megnézték, akik amúgy nem ültek volna le csillagászatról szóló műsort nézni, de Carl Sagan személyisége és előadásmódja a képernyő elé szegezte a nézőket.
Volt egy amerikai kisfiú, aki szintén látta a sorozatot és rajongója lett Carl Sagannak. Neil deGrasse Tysonnak hívják. Később egy Dr. is került a neve elé. A New York-ban lévő Hayden Planetáriumban 9 évesen látta a csillagokat. Napjainkban ennek a planetáriumnak az igazgatója.
Gyerekként távcsővel csodálta a csillagokat és már 15 évesen előadásokat tartott róluk.
A National Geographicon nemrég ment a „Kozmosz: Történetek a világegyetemről” című sorozata. A nagy előd munkáját szerette volna folytatni. Ebben is elmesélte, hogy 17 évesen egyszer találkozhatott Carl Sagannal, aki vendégül látta egy egyetemi óráján, beszélgetett vele és amikor kivitte a buszhoz, megadta neki az otthoni telefonszámát is. Életre szóló élmény volt számára. Arról álmodozott, hogy ő is a nyomába lép és nemcsak tudós lesz, hanem közérthetően fog beszélni a csillagászatról, természettudományokról, minél több embernek.
A népszerű tudományos ismeretterjesztésre van igény. Amikor jópofa kísérleteket mutatnak be, lehet találkozni ismert tudósokkal, be lehet menni intézményekbe. Ezek jó alkalmak, hogy gyerekek kedvet kapjanak a tanuláshoz. Minden évben nagyon közkedvelt a „Kutatók Éjszakája”. Egyszer az egyik egyetem közelében vártam a buszt és néhány egyetemista arról beszélt, hogy már alig várják a „Kutatók Éjszakáját”, mert a kedvenc tudósuk is eljön és találkozhatnak, beszélhetnek vele. Az én korosztályom még emlékszik Öveges József professzorra, aki a tévében olyan érdekesen és szenvedélyesen mutatott be fizikai kísérleteket, hogy bárki megértse és megszeresse ezt a tudományt.
.
.
A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) rendszeresen tart űrtáborokat és vannak pályázataik is, 11-18 éves fiatalok számára.Már magyar diákok is kijutottak az Amerikai Egyesült Államokba a huntsville-i űrtáborba. Ez az U. S. Space & Rocket Center. Wernher von Braun volt az egyik megálmodója. Itt játékos űrhajós kiképzést is tartanak és van űrhajózási múzeum is. A NASA egyik űrközpontja, a Marshall Space Flight Center mellett létesült. Ennek igazgatója volt von Braun.
Ki tudja, hogy mi indíthat el egy gyereket azon az úton, ami tudóssá, íróvá, kutatóvá teheti. Részt vett a szüleivel egy érdekes előadáson, kapott tőlük egy teleszkópot, mert érdekli a csillagászat, érdekes könyveket vettek neki. Támogatták, hogy az lehessen, amihez tehetsége van, megvalósíthassa az álmait. Akkor is, ha nagyon távol áll tőlük ez a hobbi.
Dr. Takács Zoltán herpetológus-gyógyszerészt először Vitray Tamás műsorában láttam, akkor még gimnazista volt és kígyókkal foglalkozott. Azért tanult meg angolul, hogy külföldi szakkönyveket olvashasson. Évekkel később ismét riportot készített vele Vitray Tamás. Akkor már az Egyesült Államokban élt, ott járt egyetemre és kutatóként is dolgozott. Előtte Magyarországon is szerzett diplomát. Herpetológus akart lenni, kígyómérgekkel foglalkozni, felhasználni a gyógyításban. Azóta is járja az őserdőket kígyókat keresve, kis repülőgépet vezet, függőágyban alszik a dzsungelben. Kalandos életet él. Olyat, amiről a gyerekek álmodnak.
Valahol, egy másik dimenzióban létezik Holnapolisz. A film címét adó város futurisztikus, az emberek boldogok és minden adott a technikai fejlesztésekhez. Egy kis űrhajós kitűző segítségével a kiválasztottak bepillantást nyerhetnek ebbe a csodálatos világba és ha alkalmasnak találják rá őket, hogy ott éljenek és dolgozzanak a Föld jövőjéért is, átviszik őket oda. Amikor új kiválasztottakért indultak a felderítőik, megkérdezték, hogy kiket keressenek? Álmodozókat – volt a válasz. – Olyanokat, akik mernek álmodni.
.
.
Ezt nagyon jól tudta Steve Jobs is, hogy az álmodozók előre vihetik a világot. Híres reklámjában, a „Think different”-ben (Gondolkozz másképpen) mondják, miközben képeket mutatnak másként gondolkodókról, mint amilyen Einstein, Richard Branson, Amelia Earhart, Picasso, Gandhi: „… Megváltoztatnak dolgokat, ők viszik előbbre az emberiséget. Egyesek őrültnek tartják őket, mi zseninek. Mert akik elhiszik, hogy meg tudják változtatni a világot, azok meg is próbálják megtenni.”..
Felnézve a csillagokra, biztos vagyok benne, hogy számtalan idegen civilizáció él odafent és lehet, hogy odaát is, más dimenziókban. Akinek ezt jelenti a csillagos égbolt, az sci-fi filmeket néz, sci-fi regényeket olvas, hogy átélhesse az űrutazás kalandját, esetleg író lesz, és a saját képzelete szárnyain barangol idegen világokban.
Jönnek majd fiatalok, akik megvalósítják az álmainkat. Eljutnak oda, ahol ember még nem járt és lesznek, akik halálos betegségek gyógymódjait találják meg vagy mérnökként robotokat alkotnak, megkönnyítve az életünket.
Ma este kimentem megnézni a csillagokat. Még mindig fáj. Az égen ezernyi otthon fénye világított. Gyönyörű látvány, és magány, és kétségbeesés, és remény, és a jövőbe vetet hit.
A remény a csillagok közé költözött.
.
Kedves Márk!
Köszönöm és örülök, hogy tetszik!
Írtam a lentebb lévő kommented után is.
Biztos érdekes lesz a kalandregényed is.
Zsuzsa
Kedves Márk!
Semmi probléma nem volt azzal, amit leírtál! A véleményed. Az a jó, hogy sokan sokfélét gondolunk. 🙂
Zsuzsa
Továbbpörgetem:
(Ne haragudjatok, akit nem érdekel, ne olvassa! :D)
Szeretek egy vonalat „kimaxolni”. Szóval:
lehetne azt mondani, hogy „miért is küldené be valaki (Isten) saját magát/részeit (Embereket) egy
önmaga által kreált fantáziavilágba, szimulációba? Ennek nincs értelme.”
De van, ha mondjuk:
1.) Isten unatkozik (Úgyis a filozófia egyik legalapvetőbb megválaszolatlan tétele, hogy miért van egyáltalán „valami”, miért nem az van, hogy „semmi” sincs. Merthogy az sokkal egyszerűbb lenne, és ha két esemény közül választhatunk, mindig az egyszerűbbet célszerű választani. Isten ezek szerint nem „egyszerű”.)
2.) Isten egy végtelenül nárcisztikus lény, aki szeret saját magában gyönyörködni a saját (félig meddig idegenné tett ember)szemével.
És hogy igazából nem is különül el az Emberi és Isteni világ, lényegében egy a kettő, csak ezt most nem látjuk. Nincs külön Isten és külön Ember. Mint a víz felszíne alá tolt ujjbegyek: a víz felszíne alatt látszólag külön állóan mozognak, de természetesen egyetlen entitás részei.
Na, pontosan erről szól egy 460 ezer karakteres izgalmas, véleményezésre váró kalandregényem, csak szólok! :)))))))
Ne haragudjatok, picit elragadtattam magam. Elnézést. Üdv!
Szia, nézd meg mit írtam Tavaszváró kommentjéhez. És ügyes vagy, jó az írásod! Üdv!
:DDDDD Igen. Fentieket azért írtam, mert azt gondolom, hogy tényleg BÁRMI lehetséges, s ha a szimulációt is számba vesszük, mint lehetőséget, akkor a „legbugyutább” csoda-várásnak is lehet létjogosultsága. Ki tudja? Lehet, hogy bele tudunk piszkálni, mondjuk akár gondolatokkal is a rendszerbe. És ha továbbmegyünk, hogy akár az is lehet, hogy Isten a -szó szoros értelembe vett „részeit” (kivetítőseit, lenyomatait) küldte be, akkor aztán a lehetőségek korlátlanok. Én nem ezt „hiszem”, csak ugyanúgy lehetőségnek tartom, mint a materializmust, mint az ateizmust, egyistenhitet, stb… Az én szememben -furcsa, de- egyenlő mind, mint ESÉLY. Úgy gondolom, ha „nyitva hagyunk minden ajtót”, nem zárkozunk be egy mögé, akkor TALÁN egyszer meglátjuk, melyik a valódi. Ha elutasítunk BÁRMIT is, akkor -szerintem- bezárjuk az elménket. Én így gondolom most. Persze, nagyon is lehet, h. tévedek. Annyi mentségem van az első hozzászólásomra, hogy nagyon fáradt voltam és nem akartam én ezt most leírni, csak „jött”. Üdv!
Erről most hirtelenjében az az örökbecsű megállapítás jutott az eszembe, hogy az élet kifejezetten szar program, de a grafikája nagyon ott van!
🙂
Kedves Márk!
Én hiszek benne, hogy számos (vagy számtalan) idegen civilizáció létezik. Azt is valószínűnek tartom, hogy létezhetnek párhuzamos világok. Szerintem a mai fizikai tudásunk nem teljes. Az idegenek olyan technológiákat használhatnak az űrutazásra, amit még nem ismerünk. Lehet ez például féregjárat is. Más dimenziókba is valamiféle dimenzió-kapun keresztül lehetne átjutni. Hátha egyszer megtudjuk az igazságot. Jó lenne megélni és jó lenne, ha nem ellenséges idegenekkel találkoznánk.
Az általad említett trilógiát nem olvastam. Van sok jó film és könyv. Nagyon jópofa például a Galaxy Quest. Arról szól, hogy földi tévéműsorokat fognak az idegenek és azt hiszik egy Star Trekhez hasonló sorozatról, hogy történelmi film és egy sci-fi találkozóról elviszik a színészeket, hogy mentsék meg a civilizációjukat. Építettek nekik egy ugyanolyan űrhajót, mint amilyen a filmsorozatban volt. Én mindig jól szórakozom rajta. Az eredeti Csillagkapu sorozatról pedig azt gondolom, hogy akár a valósághoz is sok köze lehet, sokmindent meg lehetne ez alapján magyarázni az ókori eseményekből.
Én elfogadom, hogy mások teljesen mást gondolnak ezekről a dolgokról, mint én. Így a jó.
Talán emlékszel rá, hogy régen, amikor végre elérte a Marsot a marsjáró, nem küldte a jeleit. Ki tudja, akár ez is történhetett (előbújt belőlem a reklám-marketing iránti rajongás) 😉
https://www.youtube.com/watch?v=8AoAJOF5GVQ
Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Szép és nagyon informatív írás.
Olvastad a Robert Charles Wilsontól a Pörgés trilógiát? Az pont úgy kezdődik, hogy eltűntek a csillagok az égről. Jól szemlélteti az a rész, hogy mennyire fontos nekünk ez az igazából nem is lét-szükséges dolog, hogy vannak csillagok. Nem profitálunk közvetlenül belőle semmilyen módon, mégis nagyon-nagyon hiányozna. Vagyis pontosabban: a lelkünk profitál belőle. (A pörgés 3 kötete egyébként nagyon jó, én imádtam. Pont ezt a „Kozmikusságot” hozza, de nagyon…)
Na, az utolsó bekezdéseiddel azért vitatkoznék. Koránt sem biztos, hogy „számtalan idegen civilizáció él odafent”. Ez tőlem biztos furcsa Neked, de megmagyarázom: pont egy „Triviumos” illetővel beszéltem erről, hogy talán a jelekből az is lehet opció, hogy ez az egész egy szimuláció. Csúcstechnika, de szimuláció. Mert a szimulációra igaz az, hogy a vizsgálat ténye maga befolyásolja a vizsgálat eredményét. (Részecskék különbözően viselkednek, ha vizsgálják őket, máshogy, mint amikor nem. Majd megkeresem az erre vonatkozó cikket.) És még rengeteg ráutaló jel a valószínűségszámítástól (10-es nagyságrendben kellett volna már értelmes lényekkel találkoznunk, vagy a jeleiket fogni), különböző felfedezések (háttérsugárzás iránya), stb…
Mint a mátrix.
Ilyenkor azzal szoktak mások érvelni, hogy ehhez a hihetetlenül komplex szimulációhoz olyan csúcstechnológia és információsokaság kellene, ami „meghatározza” minden atom helyzetét és minőségét, hogy az egyszerűen lehetetlen.
De mi van, ha „csak az a szoba töltődik be”, ahova belépek? Mint a számítógépes játékoknál és a virtuális világban. Ott sincs minden minden pillanatban „készen”.
A világunk, mint az Omega dalszövegben: „Csillagrács között gyönyörű zárka, vaskalitka az Ember világa…”
Meg a Kispál, aki már a „szimulációt működtető valaki” szájába adja: „Nem engedek senkit se közel és nem engedlek sehová el Titeket sem, csak gombokat nyomva, várjátok, hogy jöjjek…” Én ezt úgy értelmezem, hogy: tényleg: miért is vannak úgy megcsinálva a fizikai törvények, hogy olyan rohadtul nehézkes és körülményes a világűrben utazni? Nem lehetett volna „barátibban” megoldani? Szerintem: Dehogynem! Csak a szimulációnak nem az a célja! 🙂
De ezzel együtt kérdezem én: a szinte tökéletes szimulációt, amiben az alanyok nem képesek megállapítani, hogy szimulációban élnek, nem azt hívjuk „valóság”-nak? Dehogynem. A Valóság „értéke” nem csökken attól, hogy ez a Valóság igazából Isten szimulált világa. Mert ez egyenlő a „világ” fogalmával. Ugyanaz. Tehát amire ki akarok lyukadni: BÁRMI lehetséges fenti konstallációban. És bárminek az ellenkezője is. Nem tudjuk a kezdetleges emberi elménkkel kitalálgatni, hogy mi van, miért is nincsenek itt az idegenek, meg hogy tuti, hogy vannak. Nem tuti szerintem.
És mennyi szimulált világ lehet, ami maga a benne lévők valósága, a valóságon kívüli valóságok valósága? Mint egy hagyma, aminek nincs külső héja. 🙂 Vagy a külső héj önmagába fordul. minden valóság igaz lehet és minden feltevés -én úgy hiszem- létezett/létezik/létezni fog valamikor valahol. Még az is, amiben vannak idegenek a Földön. 🙂
Ezért, fentiek miatt nem szabad semmit elutasítani, semmit elvetni, bármilyen hülyeségnek tűnjön. Egy biztos: mindenki éli a SAJÁT valóságát, számára az van a „képébe nyomva”, azt eszi, azt kapta. Még mélyebb a kérdés, hogy arról mennyire tehet, azt mennyire tudja alakítani. Ez még egy este és egy üveg bor. 😀 De most befejezem a grafomán hülyeségeimet, csak azt akartam írni, hogy tiszteljünk minden véleményt, ne zárkózzunk egy darab „véleményburokba”! Egyszerűen élvezzük az Életet, csodálkozzunk a csillagokra, az ajándékra, amit ki tudja kitől, de itt és most megkaptunk. Üdv!