Previous Story
Szédülés
Szerző: Willow West
Csukott szemhéjam mögött érzem, ahogy imbolyog a sötétség. Olyan érzés, mintha nem lennék ura az elmémnek. Mintha az álmaim is cseppfolyóssá válnának. Kinyitom a szemem. Mozog alattam az ágy, mozog a szoba. Próbálok egy pontra fókuszálni, hátha megáll körülöttem a világ. Nem mozdulok, várok, míg újra stabil lesz körülöttem a tér.
Szédülés. Ezért kerültem kórházba. Vizsgálgatnak, de senki sem tudja, mi bajom lehet.
Figyelem a steril fehér falakat a sötétben. Az orromat szúrja a fertőtlenítő kíméletlen fanyarsága, de hiába, mégsem nyomja el a betegségek évek alatt összetapadt szagát. Hallom a szobatársam egyenletes szuszogását és a kintről beszűrődő zajokat. Korán van, az ápolók még nem kezdték meg a reggeli vizitet. Valaki elhalad a szobánk előtt, az árnyéka bekúszik a csukott ajtó alatt. És ott marad. Nem az ember. Csak az árnyék. Felülök. Újabb imbolygás. Az árnyék mozog vajon, vagy csak a betegség játszik velem?
A kezem a párnába kapaszkodik. Várom, hogy fókuszáljon a szemem. Az egyik repedt padlólap sarkára függesztem a tekintetem. Kell egy stabil pont. Amikor végre megáll a szoba, újra az árnyékra nézek. Figyelem. Lassan kúszik a fal felé, mintha a hozzá tartozó személy közeledne felém, de nincs az ajtóban senki. Csak a sötét alak a padlón. Rettegéssel vegyes izgatottság lesz rajtam úrrá.
Nem rezzenek, csak nézem. Félek, hogy újra jön a szédülés. Félek, hogy az árny észrevesz. Mi lenne akkor? Szertefoszlana? Felém indulna?
Már a falon van, mintha állna ott valaki. Majd az éjszínű jelenés elválik a faltól, és a szobában lévő másik beteg lány ágya mellett ölt alakot. Fölé hajol, fekete árnyék takarja be a lány száját. Már csak a csukott szemét látom. Egy elfúló lélegzet hasít bele az éjszaka csendjébe.
Bennem reked a levegő. Csinálnom kell valamit, bár magam sem tudom, mit. Hirtelen állok fel, túl hirtelen. Megszédülök. Erősen és kérlelhetetlenül csúszik szét a valóság. A tekintetemmel egyetlen pontba kapaszkodom, ahogy imbolyogva elindulok. A kezem még mindig a párnát szorítja.
A zihálás egyre erősebb, a hörgésszerű hang bántja a fülemet. Mégis. Illik a sötéthez, ami lassan bekebelezi a lányt. Csodálat és félelem ölelkezik bennem, ahogy figyelem.
Az ágy mellett állok. A világ végre kikristályosodik. A fejemben lévő zúgás szűnni kezd. A szobatársamra nézek, nem látom az arcát. De nem a sötétség takarja el előlem, hanem egy párna hideg-fehér anyaga. Egy párna, amit az én kezem szorít.
.
Még túl fiatal vagy ? Tamás valószínűleg még látta a Dallas c. sorozatot, és nem tetszett neki, hogy az egyik rész végén az egyik főszereplőt, Bobby Ewing-ot lelötték ( jófiú volt), majd a rajongók nyomására egy idő után újra feltűnt Bobby (kilépett a zuhanyzóból) s úgy állították be mintha a feleség csak álmodta volna az egészet. Tényleg csapnivaló volt ?
A vélemyedet köszönöm 🙂 sajnálom hogy nem tetszett a vége (azt azért elárulod, hogy Bobbie kicsoda? :)), máskor megpróbálom jobban megalapozni hogy a vége is jó legyen 🙂
Osztom Márk véleményét, nekem nem stimmelt a vége, kb olyan, mint hogy Bobbiet feltámasztják, mert csak álmodta az egészet. Végig arról szól, hogy egy árny kísérti a nőt, aztán végén ja, hogy csak halucinálja ezt miközben megfojt valakit.
Gyere az ímélemre, mert kioffolnak! (Ez a „gyere ki a hóra” kulturáltabb változata…)
A “Nincs mit köszönni, tényleg így gondolom. ?”
nem azt jelenti, hogy „Lehetne, hogy nem úgy gondolnád, miként írod?”, hanem azt, hogy
Az Ő érdemeit, hogy tud viselkedni, ne nekem köszönje! Ne köszönje a tényt, ami nem tőlem függ. Érted már?
A „zárójeles” résznél pedig teljesen igazad volt!!!! 🙂
Gyere, aztán megdumáljuk, de ne itt, mert offolnak, lehet, hogy ezt is offolják, JOGOSAN!
Üdv!
Megkérem a konfrontálódni igyekvő feleket, hogy nézeteltéréseiket e-mailben rendezzék le, ne offolják szét a novellát! Ne kelljen már moderálni azért, mert közeledik a hidegfront, és ezt néhányan nem tudják kezelni!
Konkrétan egy hozzászólásodra reagáltam, melyben tűnődni látszottál, mint aki nem ért, vagy nem akar elfogadni valamit, de valóban, ennél általánosabb érvényű észrevételem is volt.
De maradjunk konkrétan annál az egynél:
„Nincs mit köszönni, tényleg így gondolom. ?”
Lehetne, hogy nem úgy gondolnád, miként írod?
„Ez a történet” (zárójeles rész), mely nem a novelláról szól, szerinted ideillik?
Ne tartózkodjunk tőle? Ha a Tiéd rendben van, az enyém miért nem?
(Magadnak köszönd és Istennek azt, hogy rájöttél, hogy kell viselkedni. Fúúú, most megint kiakasztok pár embert. ? Mert látod, előbbi, szerintem nagyon pozitív hozzászólás sem tetszett egy negatív valakinek. Hiába, a pozitív dolgok -mint ebben is- ellentétesek a negatív pólussal. ? )
Egyébként nem én diszlájkoltalak Téged, én inkább írtam pár sort, „tüköri” minőségben.
Hogy mennyire görbe, vagy egyenes ez a tükör, azon érdemes mindnyájunknak elgondolkodni.
A pozitív-negatív megítélés kapcsán jegyeztem meg (mert erősen foglalkoztatott ez Téged), hogy „nem mind arany, ami fénylik”.
Most ideírom a fordítottját is: lehet arany az is, ami nem fénylik. Vagy nem úgy, ahogyan szeretnénk.
Szia! Miért élezed ki, arra, hogy fenti hozzászólásokban én magammal foglalkozom? Az írót méltattam és a „negatív” véleményem is vállaltam az írásával kapcsolatban.
Konkrétan írd le, mikor dícsértem magam benne.
Nem lehet, hogy a Te érzéseidet vetíted az én hozzászólásaimba, amikor az „én”-ről beszélsz, a Te „éned” látod benne?
Ez a történet nem illik ide, nem a novelláról szól, tartózkodjunk tőle, ide írj, ha akarsz, köszi: keredermark@gmail.com. Üdv!
A pozitívnak szánt reakciók is átfordulnak negatívba, ha eltúlzottak.
A túlzott „lakáji” szívélyesség, szerénykedés-serénykedés, bizonygatás könnyen elveszíti a hitelét. Csupa pozitívumnak látszó vonás, mégis sok bennük a mímelés, hiszen lényegük: az én-Én-ÉN!
Éppúgy, mint a túlírt, sikerre vágyó-számító, hatást vadászó írások esetén.
Ezzel a pozitív-negatív dologgal vigyázni kell: „nem mind arany, ami fénylik”.
(Csak azért írok erről, mert őszinteségre hivatkoztál, és ezt a törekvésedet igaznak érzem.)
Szia Márk!
Nekem az égegyadta világon semmi bajom nincs a véleményeddel (pedig én volnék az Író 🙂 ) Neked ez így nem volt kerek, megértem. Nem tetszhet mindenkinek, és szerintem az a jó, ha van róla vélemény, érzés (még ha negatív is), nem megy el mellette az ember, hogy oké, megvolt ez is jöjjön a következő. Hanem, megáll, elgondolkodik, véleményez. És ez nekem mindennél többet jelent : ) (és remélem sok olyan olvasóm lesz, mint te, aki vállalja a véleményét)
A vége nem azért lett ilyen, mert most aztán csak azért is akkor csavar legyen benne, hogy mindenki kezébe megálljon a kanál és kiessen a szájából a falat. Én tudom, hogy a lány őrült, eleve annak is írtam. De lehet, hogy ez nincs eléggé megalapozva, ezen el fogok gondolkodni, hogy a jövőben ez tisztább legyen 🙂
Szerintem senkit sem bántottál meg, és igen, segítettél, és ezt egyébként nagyon köszönöm 🙂
Nincs mit köszönni, tényleg így gondolom. 🙂 (Magadnak köszönd és Istennek azt, hogy rájöttél, hogy kell viselkedni. Fúúú, most megint kiakasztok pár embert. 🙂 Mert látod, előbbi, szerintem nagyon pozitív hozzászólás sem tetszett egy negatív valakinek. Hiába, a pozitív dolgok -mint ebben is- ellentétesek a negatív pólussal. 🙂 )
Sziasztok! Tartom magam az álláspontomhoz, nekem sajnos nagyon nem jön össze a vége. Nagyon kényszeredett nekem, mintha az Író valami nagyon-nagyon ütőset akart volna, sikerült is, de pont azt az egyet sikerült szerintem eltalálnia, ami nem lehet a történet vége. Egyszerűen az egyáltalán nem lehet, mert TELJESEN KÜLÖN kezeli a sötétséget, és önmagát, totál függetleníti a kettőt, a végén meg egy egyszerű „odatevéssel” egyesíti a két, eleve nem összeillőnek írt dolgot, „csak úgy”, semmi indokkal, illetve kifejezetten csak azért, hogy ütős legyen. Logikátlan, vagyis az én logikámnak nagyon ellentmond.
Én mindennél jobban szeretem, ha csavar van a történet végén. De annak a csavarnak egyetlen dolognak meg kell felelnie minimális szinten: újraolvasáskor -a végeredmény tudatának birtokában- el lehessen képzelni, hogy az E/1 gyilkol. EZ ITT NINCS MEG!
A vége lehetett volna ez, de persze csak akkor, ha az előző mondatok est is megengedik csak akkor. Nem jön össze nálam a kettő.
A hozzászólásokban van olyan kommentelő is, aki mérföldekre van tőlem, természetesen előre, szóval igazi Író és nem kontár, mint én. Neki velem ellentétben más a véleménye erről a novelláról. Még ezzel együtt is vállalom az enyémet. 🙂 Nem dacból, vagy büszkeségből, hanem egész egyszerűen azért, mert ez a véleményem, punk-tum. 🙂
Azt meg minden ember szerintem így gondolja: egy novella értékelése sosem lehet 100%-osan abszolút értékű, ez nem matematika, itt érzések vannak, kérem szépen.
Itt megjegyzem, hogy én az enyémekre nem „kitűnőket” várok értékelésnél, hanem őszinte vélemény, természetesen indokokkal.
Remélem nem bántottam meg senkit, az áll a legmesszebb tőlem. Willow író lesz, remélem segítettem, hogy lesznek olyan kretén olvasói is, mint én!!! ;))))
Szia! Nagyon szépen köszönöm : ) Örülök, hogy a befejezés számodra így volt tökéletes : )
Szia!
Nagyon szépen köszönöm a véleményed, és hogy tetszik a történet így. Örülök, hogy sikerült átadni, amit szerettem volna: ) (Márk nézőpontja is érdekes nekem egyébként, és el is gondolkodtam rajta, de mivel ez a novella a Széthasad valóság egyperces gyűjteménybe íródott, és ott pont az őrület volt a téma, oda így illet bele : ))
A te véleményedért is nagyon hálás vagyok, köszönöm 🙂
Számomra is így, ezzel a befejezéssel tökéletes. A párnára már a vége előtt gyanakodni kezdtem, és reméltem, is, hogy az fog történni, ami történt. Ez nekem így frappáns, így hozza azt, amit kell.
Nem értek egyet Márkkal, ez a novella így jó, ezzel a befejezéssel. Épp az lett volna a gáz, ha a sötétség maga a Halál, mert azt ki lehetett volna találni. Amikor olvastam, az játszódott le a fejemben, hogy „jaj, ne, ez a Halál lesz, lejáratott, dögunalom, elcsépelt” és nagyon kellemes meglepetés lett a vége. Persze el kellett még egyszer olvasnom, hogy összeálljon így, ezzel a befejezéssel, de pont ettől a plusz munkától lesz a mű az olvasó számára még értékesebb.
(Márknak: én az újraolvasás után úgy raktam össze, hogy látta a sötétséget, tenni akart valamit, de végül nem a sötétség okozta a lány halálát (hisz ezt csak a mesélő „képzelte”, valójában kívülről semmi nem fenyegette a lányt), hanem az ő reakciója erre a látomásra. Bocs a kéretlen fejtegetésért, csak azt akartam megmutatni, hogy van olyan magyarázat, amivel feloldódik a befejezés látszólagos ellentmondása.)
De aranyos vagy, nagyon köszönöm 🙂
Bárcsak mindenki ilyen intelligensen fogadná az őszinte véleményt, mint te… Ha ez az alázat megmarad az olvasóiddal szemben, sokra viszed. Mert a másik feltétel, a tehetség, az megvan… 🙂
Szia!
Először is végtelenül hálás vagyok a véleményedért. Nagyon jól esik hogy ennyit fáradtál és bepötyögted, sőt, még a negatív véleményt is vállalod. Minden sorod építő jellegű, és nem bántó. A sajátod és én nagyon köszönöm : ) (dehogy is van harag :))
Az igazság az, hogy ez egy egyperces gyűjtemény darabja, aminek az a „jelmondata” hogy milyen sokszínű lehet az őrület. Hogy ez mennyire magyarázat a végére, azt nem tudom, talán semennyire, és tényleg nem ezt a véget hozza igazából a történet, és máshogy jobb lenne. Javítani nem fogom, mert ez a történet számomra így egész, viszont azt megígérem, hogy máskor erre oda fogok figyelni, hogy a vége ne csak nekem legyen érthető, hanem az olvasónak is annyira ütős legyen mint nekem. (pont ma jártam úgy egy írással, hogy a bétám rám szólt, hogy egy szereplő nincs megemlítve egészen a végéig és elüt onnan, én meg rájöttem, hogy csak az én fejembe volt meg eddig, leírva nem : ))
Szóval köszönöm, és az azért nagyon is melengeti a szívemet, hogy azért a többi része 5 csillag : ) Köszönöm : )
Szia, nem akartam egyből írni, amíg nem kapsz kellő számú „kitűnő” szavazatot.
Én átlagosra értékeltem.
Magyarázom: csillagos ötös egészen a legutolsó bekezdésig, ill. az utolsó előtti sorig!
Ott ugyanis -szerintem- egy meglepő befejezés történik. Meglepően rossz. Az a nagy bajom a végével,
hogy rohadtul, nagyon-nagyon (nem tudom eléggé érzékeltetni mennyire) nem illik oda!
Egész végig más a történet fonala, mást sejtet, illetve pontosabban MÁST ENGED MEG a történet. Ezt nem engedi meg! Nem az van, hogy egész végig úgy olvasod, hogy benne is lehet akár a gyilkosság lehetősége, nem, hanem egészen más történik! Ez a befejezés nem olyan, hogy meglepődünk és: „király, nem gondoltam volna, így (is) érthető, oké és katarzis, stb… Itt nem erről van szó! Egyszerűen az előző sorokból ez nem következhet! Köze sincs a megjelenő sötétséghez az E/1-nek! Aztán mégis ő gyilkol. Nem jön össze.
Elnézést a kemény szavakért, de ennyi erővel így is befejezhetted volna:
„A fejemben lévő zúgás szűnni kezd. A szobatársamra nézek, nem látom az arcát. De nem a sötétség takarja el előlem, hanem a fejére esett hó. Aztán meglátom a sűrűn szállingózó pelyheket a kórteremben. A „Bábos” pedig az üveggömb túloldaláról nézi a szobabelsőt, a hópelyheket, amit felrázott…
Ne haragudj, de olyan mérges vagyok, hogy szerintem el lett rontva. Tudom, hogy -elképzelhető- egyedül leszek a véleményemmel és lesz 50 negatív értékelésem a kommentnél, de vállalom a véleményem.
Még mielőtt bárki azt hinné, személyeskedem:
Az „Út mentén” csillagos ötös, azt akkor nem is ragoztam tovább. Én nem tudnék olyan jót írni. Szerintem iszonyú jól írsz, de fenti kifakadt belőlem, pont azért, mert rangon aluli neked, úgy érzem. Pedig még csak 2 munkád láttam. Szóval csillagos 5-ös és elégtelen a végén, így jött ki nálam a hármas.
Hangsúlyozom: nálam!
Értem én, hogy a lehető legütősebb befejezést akartad, értem, ütős is lett, ütősen nem jó.
Igazságos úgy, ha azt is elmondom, én hogy fejeztem volna be:
meghal a csaj, ahogy a sötétség rátelepszik (Rájövünk, hogy ez a Halál) Megdöbbenés, stb…
Aztán leülünk az ágyunk szélére. A döbbenetből 2 mp múlva felocsúdunk, nyúlunk a nővérhívó gombhoz…
és azt vesszük észre, hogy kézfejünkre kúszik a sötétség, egyre feljebb. Vége.
Persze, szépen, ahogy Te tudsz írni, megfogalmazva.
Szerintem ez odaillett volna.
Aki akar, lehuzogathat, meg „majd te így írod a tiedet”, stb… tudom, tudom.
Vállalom a véleményem és őszinte az, valamint csak azért írtam le, MERT TE SZERINTEM ELKÉPZELHETŐ, HOGY ÍRÓ LESZEL. Ezért szenvedtem a bepötyögéssel. Csak remélem, h. nincs harag.
U.I.: lehet érv az is, hogy „nem értettem meg” a novellát. Simán lehet! Én a fentiekben az én benyomásom írtam le, nem azét, aki esetleg megértette, ha én nem is.