Previous Story
Véres szilánkok
Szerző: Willow West
A fürdő padlóján ülök, körülöttem törött tükörszilánkok. Az egyik darabot az ujjaim között forgatom. Felsérti a bőröm, és én felszisszenek. Figyelem, ahogy kibuggyan egyetlen csepp vér. Apró vörös gyöngy az ujjam hegyén.
Nem rezzenek, mégis lefolyik, pirosra festve a hófehér csempét mellettem.
Lenyűgöz a padlóra került minta. Lenyűgöz, hogy belőlem van. A részem.
A kezemben lévő tükördarab mintha magától mozdulna. Mintha nem én csinálnám. Vércseppek gyűlnek csészeként összeszorított tenyeremben. Nem mozdul a kezem, csak a fejem forgatom, figyelve a fények játékát.
Hirtelen nyitom szét az ujjaimat. A vérem patakként csorog lefelé. Gyönyörű, ahogy lecsepeg. Ahogy a csempére ér, hogy ott folytassa az útját.
Fémes illat csiklandozza az orrom.
Égni kezd a kezem.
A szilánkra nézek, véres a széle. Megtörik rajta a fény. Fehér-karmazsin ragyogás. A másik felét is be akarom festeni.
A tükördarab nyomán már az egész karom vörös. Csöpp. Csöpp. A vérem lassan gyűlik a csempén, körbeölelve a padlón szétszóródott tükörszilánkokat. Csillog a vérem, szikrázik az üveg.
Varázslatos.
Lassan becsukódik a szemem.
Nem lehet. Még nézni akarom.
Én vagyok a tükör körül.
Általam egésszé lesz.
Én is egésszé válok.
.
Köszönöm, örülök hogy tetszett 🙂 Én nagyrészt ilyen rövid egyperceseket irok, van egy-kettő hosszabb novellám is, de az egyenlőre csak a blogomon érhető el.
Nekem tetszett! A korábbiak is. De miért mindig ilyen rövidek? 🙁
Mikor olvashatunk tőled valami hosszabb novellát?
Kedves Fer-Kai!
Először is köszönöm a véleményedet, és azt is hogy szerinted jól írok.
Ez egy érdekes meglátás, hogy védettebb lennék, ha nem függenék mások véleményétől. igazából nem függök, csak érdekel, és mivel a szüleim jó modorra neveltek, meg fogom köszönni mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és véleményt ír (akár pozitív, akár negatív). És nem azért írok ilyen stílusban amilyenben, mert túlzottan örülnék vagy bánkódnék, én egyszerűen ilyen vagyok. A te véleményed is köszönöm, mint ahogy a többiből is le fogom szűrni magamnak a tanulságot, mind a novellával, mind az egyéb véleménnyel kapcsolatban 🙂
Üdv: Willow West
Kedves W. W.!
Védettebb lennél, ha kevésbé függnél mások véleményétől. Nem érdemes túlzottan örülni a dicséreteknek, sem bánkódni a bírálatok miatt. Megfontolni mindkettőt érdemes, de csak szakmailag (ha értelmezhető úgy).
Szerintem jól írsz (ez is csak egy szubjektív vélemény), mert a jelentéktelennek tűnő történések is jelentőséget nyernek általad, és inkább érzékelteted a dolgokat, mintsem kimondanád, túlzottan megmagyaráznád.
A téma számomra (Galambos Tamáshoz hasonlóan) meglehetősen közömbös. Azért sem kedvelem igazán, mert túl könnyű vele hatást elérni. Őrület, öngyilkosság, vér, tükörszilánk… Ha katartikus történet nem is kerekedett belőle, próbáltad minél emberibbé tenni.
Nagyon aranyos vagy köszönöm 🙂 Lehet hogy igazad van, és tényleg csak az egér csúszott meg, de ha mégse, remélem megírja, hogy miért nem tetszett neki, neked meg köszönöm hogy így biztatsz mert rengeteget jelent nekem.
Szia, talán még a novellához tartozik: nem tudom, ki értékelte rosszra, de NE foglalkozz vele, biztos megcsúszott az egér! 🙂 Szerintem ez az írás kitűnő.
Szia Márk! Sajnos a válasz lemaradt a blogon, akkor most ide (de persze oda is pótolni fogom 🙂 ) Nagyon köszönöm a véleményed, iszonyú hálás vagyok a kommentjeidért, és nagyon örülök, hogy ez a novella neked ennyire bejött, és örülök, hogy ezzel a történettel adhattam neked valamit 🙂 És ígérem, a köszönés mellett, írok tovább.
Üdv Willow
Szia! Először is köszönöm a véleményed. Nagyon sokat jelent, hogy írtál, még akkor is ha nem fogott meg téged igazán. Ez a történet egy novellagyűjtemény egyik darabja (mint ahogy a szédülés is az volt), és arra a jeligére íródott, hogy milyen sokszínű lehet az őrület. Talán így érthetőbb (talán nem), hogy igazából nem az öngyilkosság a lényeg, hanem az őrület. Ezért nincs kifejtve az ok, mert igazából nincs rá ok (most ezzel lehet hogy teljesen elrontom a történetet).
(természetesen mindenképp válaszolok 🙂 )
A leírások tényleg jók. Engem kevésbé fogott meg, talán az öngyilkosság téma miatt, talán jobban tetszett volna, ha legalább utalás van rá, miért is akarja megölni magát.
(Feltettem neked egy kérdést a saját írásom alatt, köszönöm, ha bármit is válaszolsz)
Idemásolom, amit erre az írásra í blogodra írtam:
„Ez már nem is próza, ez vers! Valahogy olyan érzést kelt ez a pár sor és a mögötte lévő Élet, telepumpálva érzésekkel. Mert a közöny csak látszólagos. Az az első réteg. A valódi érzések a sorok között vannak.
Én úgy értelmezem, hogy azt történik, amit az életben el nem tudtam volna képzelni: lehetséges olyan, hogy valaki az öngyilkosságban valósítja meg önmagát?????!!!!!! Új perspektívát nyitottál a gondolkodásomban… Ezek nem nagy szavak, tényleg és igazán arra gondolok, hogy ez az írás nagyon különleges. Tudom, hogy meg fogod köszönni ezt a hozzászólást, de nem kell!!!!!!! Csak írj! :)”