Previous Story
Hallasd a hangod! – Kádas László
A Trivium Egyesület szerkesztői a Hallasd a hangod! felolvasó pályázat nyerteseivel interjút készítettek, hogy bemutassák őket a közönségnek. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tették fel.
Kádas László Urak kategóriában 7. helyezést ért el.
Szerkesztő: – Mivel foglalkozol a hétköznapokban? Mit tudhat rólad a nagyérdemű?
László: – 37 éves vagyok, családos. Egy vállalkozásban dolgozom, mint kiszállító. A szabadidőmet szeretném értékesebbé tenni, ezért jelentkeztem a pályázatra.
.
– Mit szeretsz csinálni szabadidődben, mi a hobbid?
– Szeretek írogatni, történeteket felvázolni, sokat olvasok, érdekel az elektronika és van egy játékkonzolom, amit olykor nyüstölök. Régebben rengeteg filmet néztem, ám mostanra úgy érzem, hogy már mindent láttam. Kevés van belőle, amit érdemesnek érzek végigülni.
.
– Mi a véleményed a hangoskönyvekről?
– Munkaidőm nagy részét autóban töltöm, és leginkább hangoskönyveket hallgatok. Kedvenceim azok, amelyeket valódi színészek adnak elő. Az ő előadásuk közben nem kell annyira koncentrálnom, hogy ne zökkenjek ki a sztoriból, és képesek még a legfakóbb történeteket is kiszínezni. És persze vannak azok a művek, amelyeket álnéven, talán hobbiból alkotnak meg ismeretlenek. Feléjük a hálám nagyobb, mint a rajongásom. Részükről csak olyan anyagok meghallgatásához fogok neki, amik valóban érdekelnek.
.
– Mióta foglalkozol felolvasással, és mit szeretnél elérni vele?
– Komolyabban soha nem foglalkoztam felolvasással, inkább csak a saját örömömre csináltam. Néhány évvel ezelőtt írtam egy rövidebb regényt a fiókomnak, és ennek a felolvasásával kezdtem kísérletezni. A lelkesedésem túlszárnyalta a minőséget, de később aztán kezdtem belejönni. Szerettem csinálni. Kísérletezni a hangommal, átélni jeleneteket, a szerkesztés folyamatát.
És persze elismerésnek vettem azt is, hogy amikor én olvastam esti mesét a lányomnak, akkor soha nem aludt el. Felült, és a tekintete elárulta, hogy nyakig merült a történetben. Élvezte azt a néhány percet.
Talán ezt szeretném leginkább elérni. Hogy idegenekre is legyek ilyen hatással a felolvasásaimmal.
.
És persze elismerésnek vettem azt is, hogy amikor én olvastam esti mesét a lányomnak, akkor soha nem aludt el. Felült, és a tekintete elárulta, hogy nyakig merült a történetben. Élvezte azt a néhány percet.
Talán ezt szeretném leginkább elérni. Hogy idegenekre is legyek ilyen hatással a felolvasásaimmal.
.
– Honnan értesültél a pályázatról?
– Gyakran böngészgetem az internetet hangoskönyvek miatt készítési módszerekért, novellapályázatért, és ekkor bukkantam erre az oldalra. A novellára nem nevezhettem a terjedelem miatt, de a „Hallasd a hangod”-nak amúgy is jobban örültem. Személyesebbnek érzem.
.
– Mit jelent számodra, hogy bekerültél a tíz legjobb felolvasó közé?
– Természetesen nagyon örültem, bár őszintén szólva szerettem volna kicsit előrébb kerülni a helyezettek között. Azonban meghallgattam azt a hat embert, és ösztönzőleg hatottak rám. Szeretnék még jobb lenni előadóként is és technikailag is.
.
– A szerkesztők a próbaszövegek összeállításakor igyekeztek többféle műfajú, témájú, hangulatú és nehézségű részletet kiválasztani, hogy a pályázók megtalálhassák a számukra megfelelő szöveget. Te mi alapján választottál a próbaszövegek közül?
– Belekóstoltam néhányba, és nálam leginkább a történet dominált. Nem akartam túl lehangolót, túl lassút. Amelyek megtetszettek, azokban szimpatikusak voltak a karakterek, vagy izgalmas volt a párbeszéd. Beküldtem többet is, és ha tippelnem kellett volna, biztosan nem a nyertes előadásomra teszem le a voksom.
.
– Milyen módszerrel olvastad fel a próbaszöveget? Előbb sokat gyakoroltál, és a legjobb felvételt küldted be, vagy egyszeri felolvasással elsőre sikerült a felvétel?
– Először elolvastam a próbaszöveget végig, hogy kibogozzam a karakterek stílusát, a mű hangulatát. Utána megcsináltam az első felvételt, majd visszahallgattam. Nem tetszett, nem éreztem úgy, hogy szívesen hallgatnám a kocsiban. Aztán jött a második próba, végül pedig a harmadik lett az igazi. A másik két próbaszöveggel már gyorsabban ment.
.
– Mennyire tartod fontosnak a színészi előadást egy irodalmi szöveg felolvasásnál?
– Rengeteget dob egy művön az előadás módja, de ugyanakkor le is rombolhatja. Ez utóbbi leginkább akkor igaz, ha már ismerjük a történetet, és konkrét elképzelésünk van a szereplők jelleméről. Ilyenkor előfordulhat, hogy számomra az előadó túljátssza a karaktert, vagy éppen nem tölti meg a hangja annyival, amennyit beleképzeltem.
Viszont ennek a fordítottja is igaz. Nem egyszer belefutottam már olyan történetbe, ahol pontosan az előadó temperamentuma, szereplőkre kiosztott hanghordozása kedveltette meg velem az alkotást.
Tehát nagyon fontos a színészi előadás, sok múlik rajta.
.
Viszont ennek a fordítottja is igaz. Nem egyszer belefutottam már olyan történetbe, ahol pontosan az előadó temperamentuma, szereplőkre kiosztott hanghordozása kedveltette meg velem az alkotást.
Tehát nagyon fontos a színészi előadás, sok múlik rajta.
.
– Ha nyilvánosan kell szerepelned, van-e lámpalázad? Ha van, hogyan győzöd le?
– Ilyenre precedens talán az iskolai években volt, de nem emlékszem különösebb lámpalázra. Felnőtt fejjel nyilván másabb érzés, azonban nem kerültem még ilyen helyzetbe.
.
– A családtagjaid, barátaid hogyan vélekednek a tehetségedről?
– Amennyit hallanak belőlem ilyen téren az nem túl sok, de azt a keveset támogatják. A családból valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki hangoskönyveket hallgat.
.
– Milyen műveket szeretsz olvasni a hétköznapokban, szabadidődben? Van kedvenc íród, regényed?
– Szeretem a King féle lélektani thrillereket, ahol a hétköznapi emberek kerülnek nem hétköznapi helyzetekbe. Általában a történeteit muszáj valami más könyvvel levezetni. Ezek pedig leginkább krimik, amelyek a 80-as évek Amerikájában játszódnak.
Tehát nagy kedvencem Stephen King. Senki nem épít úgy fel egy karaktert, mint ő. Az embernek sokszor az az érzése támad, hogy: jé, nem vagyok egyedül.
Kedvelem még Lawrence Block-ot, és az általa ábrázolt 70-80-as évek New York-ját (Scudder sorozat), Dennis Lehane-t, valamint Joe Hill-t is.
Kedvenc regényem pedig Jerome David Salinger-től a Rozsban a fogó (Zabhegyező).
.
.
Tehát nagy kedvencem Stephen King. Senki nem épít úgy fel egy karaktert, mint ő. Az embernek sokszor az az érzése támad, hogy: jé, nem vagyok egyedül.
Kedvelem még Lawrence Block-ot, és az általa ábrázolt 70-80-as évek New York-ját (Scudder sorozat), Dennis Lehane-t, valamint Joe Hill-t is.
Kedvenc regényem pedig Jerome David Salinger-től a Rozsban a fogó (Zabhegyező).
.
.
– Köszönjük az interjút! Sok sikert kívánunk!
xx
xx
xx
