Hallasd a hangod! – Máder Edit

---

Edit: – Végzettségem szerint tanító vagyok magyar-irodalmi műveltség területtel, de nem tanítok, hanem egy szegedi magas és mély-építéssel foglalkozó Kft. irodavezetője vagyok (10 éve).
Este anya vagyok, háztartást vezetek, mint a legtöbb nő.
A beszéddel elég szoros kapcsolatom van már gyerekkorom óta milliószor hallottam a szüleimet, amint jellemeznek: „be nem áll a szája”.
Az általános iskolában ez a tendencia azután folytatódott, és a magyar tanáraim nem engedték elveszíteni a magyar nyelv, a beszéd iránti érdeklődésemet ezért mesemondó, versmondó és Kazinczy versenyekre küldtek. Ezekre mind-mind nagyon lelkesen készültem fel, és mindig jó eredménnyel szerepeltem.
Színésznőnek készültem, az volt a vágyam, hogy majd meghódítom a magyar színpadokat ezért középiskolában, Szentesen irodalmi-drámai szakra jártam, majd a film-és videó szak felé fordult az érdeklődésem. Végül is a Színművészeti főiskolára nem felvételiztem, (mert fura választás elé állított az élet) hanem az akkori meglévő puttonyommal elkezdtem a nagybetűs ÉLET-et.

– Sokféle hobbim van, mivel rengeteg dolog érdekel. Imádok kézműveskedni, varrni, fabrikálni, eszkábálni (ki hogy nevezi) alkotni. Természetes kozmetikumokat keverni, szappant önteni, lovagolni, sétálni az erdőben, olvasni. Szabadidőm eltöltésére sajnos néha a kapkodás a jellemző, mivel elég kevés van belőle, és mindent szeretnék csinálni ezekből. Ezek kellenek ahhoz, hogy kiegyensúlyozzanak.
Természetesen a hangoskönyv-készítés is egy elfoglaltság a nagyon szívesen űzött hobbijaim között, de mindemellett szeretek videókat szerkeszteni, vetélkedőket összeállítani, igényes zenét hallgatni, énekelni.
.

– Örülök, hogy a technika lehetővé tette ezt. Imádom őket, még akkor is, ha jómagam még inkább könyvet olvasok, mint hallgatom. Vannak olyan élethelyzetek, amikor a könyv formátum kevésnek bizonyul.
A könyvet olvasáskor fogni kell, mást nem tudunk csinálni közben, csak olvasni. Az ügyes emberek egyszerre több dolgot tudnak csinálni, pl. vezetés közben, vagy főzés közben hangoskönyvet hallgatnak. Én ugyan nem tartozom ezen ügyes emberek csoportjába, mert egy párszor próbáltam tevékenység mellett hangoskönyvet hallgatni, de mindig elvesztettem a fonalat, mert a gondolataim elkalandoznak. Hosszú kutyasétáltatás közben viszont nagyon remek időtöltés. Rendkívül hasznos a hangoskönyv a látássérült embereknek, akik így több művelődési lehetőséghez és élményhez juthatnak. Azt hiszem ők azok, akik a legtöbbet profitálhatnak ebből.
A számítógépes munka elterjedésével az ember a szemét is egyre jobban igénybe veszi. Egy szemet fárasztó nap után az emberek szeme már pihenni szeretne, így erre is jó megoldás a hangoskönyv, mely hallgatása közben a szemünk pihenhet. Némelyik hangoskönyv garantáltan jó elalvási nehézségek esetére is…) Jómagam az első hangoskönyvet egy hosszú buszos utazás alkalmával hallgattam meg, mert a buszon a rázkódás miatt nem lehet – de egyébként nem is egészséges – olvasni. Nagyon hálás voltam akkor, hogy hasznosan tudtam tölteni az időt.
A hangoskönyv JÓ! Aki nem hiszi, az kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét!
.

– Gondolom itt a meghangosított könyvek felolvasásának dátuma a kérdés. Csak mert a gyermekem egy éves kora óta foglalkozom rendszeres hangos felolvasással. Ez 2003.(Esti mese minden nap, valamint pedagógiai célzattal az olvasóvá nevelés). Kb. 2014 óta foglalkozom a felolvasás hangrögzítésével is. Ezt egy hangoskönyv készítés pályázati kiírás előzte meg, melyen első díjat szereztem meg 2015 nyarán. (Canadahun közönségszavazat) Jóval előtte is volt egy pár mese hangjáték készítés próbálkozásom, de kifejezetten csak a gyermekem számára.
Mit szeretnék elérni a felolvasásokkal?
Eddig minden felolvasásom ingyenesen hozzáférhető, a helyi Vakok Egyesületét is támogatom vele. Eddigi munkáim a felolvasás szeretetéből és a segítő szándékból születtek. Minden felolvasás egy kihívás nekem, a felolvasáson túl a szerkesztés része is, rengeteg munka, de általuk többnek érzem magam.
.

– Tagja vagyok egy hangoskönyvet szerető és önkéntes felolvasó „amatőr” közösségnek: Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is! (https://felolvaso.wordpress.com/) A szerkesztő Ambrus Attila József (alias Ambrusa) tette közzé a felhívást.
.

– Először is nagyon örülök, hogy a pályázat ennyi felolvasót megmozgatott. Már kezdtem azt hinni, hogy nem szeretnek felolvasni az emberek.
Az első hely számomra elismerés egy szakmai zsűritől. S egy belső hang: talán érdemesebb komolyabban foglalkozni vele, nem csak hobbi szinten? Természetesen ahhoz még sokat kell fejlődni, tisztában vagyok ezzel.
.

– Mindet elolvastam, ízlelgettem a szereplőket, és próbáltam beleélni magam a szituációba. A nehézségi fok nem volt mérvadó.
A kiválasztott szereplő stílusával és azzal a történettel tudtam leginkább azonosulni. Az is segített dönteni, hogy a szövegrészben volt egy férfi szereplő, akinek szerepében tökéletesen el tudtam képzelni jelenlegi felolvasó partneremet, egykori mentoromat, akinek elküldtem a szöveget és kértem, hogy segítsen be. Ő lett a különdíjas felolvasó.
.

– Őszinte leszek. Nem maradt sok időm rá, mert az utolsó pillanatig halogattam, vacilláltam pályázzak-e. Egyszer olvastam el magamban, akkor, mikor a többi próbaszöveget is. Egyik nap mikor elcsendesült a lakás mikrofont ragadtam, felolvastam, majd összevágtam a férfi szereplő által küldött hanganyaggal, és beküldtem.
.

– Mivel színésznőnek készültem ezért a válaszom nem lesz meglepő: nagyon.
Azonban itt is van egy bizonyos mérték, az indokolatlan túljátszást, ripacskodást viszont nem kedvelem. Arany középút a legjobb. A szövegek monoton és száraz „ledarálásától” mindig figyelmemet vesztem, elalszom.
.

– Ismert társaság előtt nincs, új közönség előtt talán pár percig, ez attól is függ, hogy mennyi időm volt felkészülni, magabiztosan tudok-e kiállni.
.

– Őszintén? Szerintem ők már annak örülnének, ha végre elcsendesednék, s mikor a barátok hívnak nem mondanám nekik, hogy:” most nem érek rá, mert felolvasok”. A családtagjaimnak sem mindig őszinte a mosolyuk, mert ha rámjön a felolvashatnék, akkor csendes pihenőre küldöm őket, lévén a kis „stúdióm” a nappaliban van. Ilyenkor ők a számítógépet nem tudják használni, de még csendben is kell maradniuk.
De állítólag büszkék rám. 🙂
.

– A stílus, ami maradandóan megfogott az a magyar realista próza és líra világa. Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond írói stílusa, sokszor vicces, őszinte emberábrázolási módja érzelmi és népábrázoló képi világa áll közel hozzám. Nagyon kedvelem még Móra Ferenc elbeszéléseit, Wass Albert és Nyírő József írásait. Ezek közül nem tudom kiválasztani a kedvencemet. Petőfi Sándor és Arany János költeményei hatottak még rám. Tudom, hogy ők nagy klasszikusok, de be kell vallanom, hogy a krimi és a sci-fi, mint műfaj – a sok nagyszerű klasszikus olvasmány miatt talán – eddig kimaradt az életemből. Meglepő, hogy a Delirium, amivel most első helyezést értem el, pont az utóbbi műfajban van. Kedvelem még a meséket és Fekete István regényeit. Különböző anekdotákat, impressziókat egyéb más műfajban, a lényeg mindig az, hogy valahogy valamivel(szóhasználattal, leírásokkal, szeplőkkel, történettel, fordulatokkal, emlékekkel) megérintsék az érzelmi világomat: megnevettessenek, megríkassanak, bólogatásra, vagy gondolkodásra késztessenek. Jó útileírást is szívesen olvasnék, „női hangra íródott” naplókat, leírásokat, de ebből kevés van.
.