Hallasd a hangod! – Fülöp Tímea

---

Tímea: – Színésznő vagyok. Nemrég végeztem az Újvidéki Művészeti Akadémián. Októbertől a Szabadkai Népszínházban dolgozom, tehát napjaim nagy részét ott töltöm, előadásokat játszom, próbálok.
Egyébként Nagybecskereken születtem, Bánság szerbiai részének legnagyobb városában. 23 éves vagyok. Gyerekkorom óta rajongója vagyok a szépirodalomnak, művészetnek, színháznak.
.

– Főzni. Imádok főzni. Kotnyeleskedni a konyhában, és rendszeresen új dolgokkal kísérletezni. Ezen kívül ellazít az olvasás, és kikapcsol a kreatív munka. Szeretek rajzolgatni, festegetni, gyurmázni is szoktam. Persze ezekre nem sok idő jut, hiszen az életem nagy részét a színháznak, szövegtanulásnak, alkotásnak szánom, mert mindemellett, mégis ez az, amit a legjobban szeretek.
.

– Nagyra értékelem őket igazán. Személy szerint nem sokszor hallgattam hangoskönyvet, az olvasást jobban szeretem, de nagyon előnyösek és hasznosak, főleg a látásproblémákkal és olvasászavarral küzdő embereknek.
.

– Mindig mondták, hogy különleges barna hangom van, de eddig nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán itt volt ez a lehetőség, és úgy gondoltam, egy próbát megér. Tehát ez volt az első ilyen alkalom, előtte nem nagyon foglalkoztam felolvasással, vagyis rádióban néhány alkalommal felvettük a beszédvizsgánk anyagát, meg készítettünk egy rádiódrámát gyerekeknek. Ennyi. Hallatni akarom a hangom, azt szeretném elérni.
A hangoskönyvektől kezdve, a versek felolvasásán át, egészen a szinkronhangig szeretnék jutni. Színészként pontosan tudom, mennyire nehéz egy képet, atmoszférát, őszintének látszó indulatot varázsolni kizárólag a hangunkkal. De mindig is szerettem a kihívásokat, és ha már tényleg van hozzá érzékem, akkor azt a lehető legjobban szeretném csinálni, és a végsőkig vinni.
.

– Időnként figyelem azokat az internetes oldalakat, ahol különböző pályázatot hirdetnek. Mindig a művészi pályázatokra szűkítem a kört és így találtam Rátok.
.

– Hosszú útról jöttem haza, fáradt voltam, kedvtelen, dühös, nyűgös, rosszul is aludtam és valahogy semmi jó nem akart összejönni. Aztán amikor a párom közölte hogy milyen nap van, hány óra és nem ártana felnézni a honlapra, mert már biztos fent vannak az eredmények, szúrós tekintettel néztem rá, és azt mondtam – úgy sem jött össze. Aztán megnéztem, és filmbeillő jelenet volt a reakcióm – szemtörölgetés hogy jól látom e.
Szóval felbecsülhetetlen érzés, hogy valami nagyon jó dolog történik, és van gyümölcse a sok próbálkozásnak.
.

– Őszinte leszek. Sajnos nem tudtam elolvasni az összes szöveget. Egy próbafolyamatnak a főpróbahetében voltam, amikor – szinte utolsó pillanatban – megláttam a pályázatot, és ez döntött abban is, hogy a legkönnyebb részletet választom, témájától, műfajától függetlenül, mivel nem volt időm nehezebb szöveggel foglalkozni.
.

– Egy-két alkalommal olvastam el hangosan a szöveget, és felvettem. Nem sok idő volt próbálkozni és gondolkozni, hiszen így is a határidő utolsó óráiban küldtem el a felolvasott anyagot. Sajnálom is, hogy ez így történt, de mivel több időt nem tudtam rászánni, de mindenképpen meg akartam próbálni, így abban a pár percben amíg vettem fel az anyagot, igyekeztem koncentráltam és minél többet kihozni az egészből.
.

– Elkerülhetetlennek gondolom. És nagyon nehéznek, amint már említettem is. Hiszen egy színész maga a hangszer, amit lehet mozgatni, megszólaltatni, és minden eszközével játszatni. Itt csak egy eszköz van, a hangunk, a hallgatónak mégis olyan kell legyen, mintha egy teljes színdarabot látna, mozgással, mimikával, díszlettel és kellékkel együtt.
.

– Van. Az „Alig várom, hogy játszhassak” című lámpaláz. Nem győzöm le, hagyom, hadd tegye a dolgát. 🙂
.

– A tehetségemmel szerintem egyszerűen csak tisztában vannak, viszont inkább arról van erősen pozitív véleményük, hogy igyekszem tenni valamit a jövőm érdekében és nem adom fel. A nagymamám mondott néhány nappal ezelőtt egy ilyet a családnak: az én kis unokám az összes létező dologban lehajazott minket, talpraesettségben főleg (ami szerintem így is van a helyén).
.

– Verseket főleg, ritkábban regényeket. Sok kedvenc költőm van, és egyre jobban gyarapszik a lista a fantasztikus kortárs költőkkel is. Az írók közül kiemelném Szabó Magdát, Kosztolányit költő és íróként is, Murakamit, és nemrégiben Alessandro Baricco-t is nagyon megszerettem.
.