Previous Story
Hallasd a hangod! – Gulyás Dániel
A Trivium Egyesület szerkesztői a Hallasd a hangod! felolvasó pályázat nyerteseivel interjút készítettek, hogy bemutassák őket a közönségnek. Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tették fel.
Gulyás Dániel Urak kategóriában 6. helyezést ért el.
Szerkesztő: – Mivel foglalkozol a hétköznapokban? Mit tudhat rólad a nagyérdemű?.
– Jelenleg egy angliai kisvárosban élek kedves feleségemmel. A helyi Spa-ban dolgozom, mint mindenes. Húszas éveim elején járok. Korom számjegyei felcserélhetőek, s ettől sem fiatalabb, sem idősebb nem leszek.
.
.
– Mit szeretsz csinálni szabadidődben, mi a hobbid?
.
.
– Elképesztően sok mindent szeretek csinálni. Például régi fekete-fehér magyar filmeket nézni, sétálni a feleségemmel, emberközelben lenni, társasjátékozni, olvasni, tanulni, kikapcsolódásként takarítani, új dolgokat kipróbálni, művészkedni és még oldalakon át sorolhatnám.
.
.
– Mi a véleményed a hangoskönyvekről?
.
.
– Az első élményem még 16 éves koromban volt. Akkoriban még nem igazán szerettem olvasni, pontosabban nem tudtam „hogyan kell”. Mivel az olvasással hadilábon álltam, ezért az éppen aktuális kötelező olvasmányt, Petőfi Sándor Apostolát, hangos könyvben hallgattam meg. Óriási élmény volt. Mindig is vágytam tudni mi lapulhat meg a könyvekben. Az előadó vezetésével, bepillantást nyerhettem a lapok sorai közt rejtőző világba. Most már, hogy szeretek olvasni, ez egy plusz lehetőség, egyfajta „színházi” élmény. Jó lehetőség azoknak is, akik nem szeretnek vagy nem tudnak olvasni, hogy eképp ők is felfedezhessék a könyvekben megbúvó világokat.
.
.
– Mióta foglalkozol felolvasással, és mit szeretnél elérni vele?
.
.
– Mióta rátaláltam erre a pályázatra. Persze soha nem állt tőlem távol a hangom hallatása, élvezem ha beszélhetek, előadhatok és értéket szólhatok. Nagy kihívás, hogy mindezeket egyszerre tegyem. Nagyon szeretném kipróbálni a szinkronizálást, és fontosnak tartom a nyelvünk irodalmi értékű művelését. Konkrét tervem nincs vele, szívesen olvasnék fel könyveket a jövőben, fejleszteném képességeimet és egyébként nyitott vagyok új dolgokra.
.
.
– Honnan értesültél a pályázatról?
.
.
– Szoktam pályázatokat böngészni az interneten. Így bukkantam rá erre a lehetőségre. Egyből tudtam, hogy megpályázom, s már fennhangon olvastam is a szövegeket.
.
.
– Mit jelent számodra, hogy bekerültél a tíz legjobb felolvasó közé?
.
.
– A szövegek felolvasása már önmagában nagy élmény volt, és motivált az, hogy megmérettetek vele. Fontosnak tartom azonban a külső visszajelzéseket, arról amit csinálok mind a munkámban, mind a családban. Jó érzés tudni, hogy amit elképzeltem és ahogy megvalósítottam, azzal helyezést értem el. Persze, hogyha ezt a felvételemet kéne hangos könnyben hallgatom, nem lennék vele elégedett, még dolgoznék rajta.
.
.
– A szerkesztők a próbaszövegek összeállításakor igyekeztek többféle műfajú, témájú, hangulatú és nehézségű részletet kiválasztani, hogy a pályázók megtalálhassák a számukra megfelelő szöveget. Te mi alapján választottál a próbaszövegek közül?
.
.
– Örültem a szövegek sokféleségének. Egyből felolvastam őket hangosan, és vissza is hallgattam őket. Figyeltem, hogy melyik karakter mennyire illik hozzám, illetve, hogy melyikkel mutathatok meg a legtöbbet magamból. Nem utolsó sorban azt is figyelembe vettem, hogy mennyire találtam érdekesnek, tetszetősnek a szövegeket. Végül két különböző hangvételű részlettel jelentkeztem.
.
.
– Milyen módszerrel olvastad fel a próbaszöveget? Előbb sokat gyakoroltál, és a legjobb felvételt küldted be, vagy egyszeri felolvasással elsőre sikerült a felvétel?
.
.
– Első olvasásra már fel is vettem… és aztán újra meg újra. Miután kiválasztottam, hogy mely szövegeket olvasom fel, kiírtam az idegen szavakat, kifejezéseket, neveket, bejelöltem a szereplőket. Próbálgattam a karakterek hangjait, figyeltem a szöveg ívét, dramaturgiáját s mindeközben ezeket is felvettem, majd visszahallgattam. Amikor már kellően letisztáztam magamban a dolgokat, akkor vettem fel a végleges verziót.
.
.
– Mennyire tartod fontosnak a színészi előadást egy irodalmi szöveg felolvasásnál?
.
.
– Teljes mértékben. Legyen profi minőségileg mind a felvétel, mind a hang. Legyen konkrét és élvezetes, mind a narráció és ugyanúgy a karakter mondatai. Legyen igaz és naturalista. Persze az arányok megtalálása az már egy más kérdés, és a titok szerintem ebben van.
.
.
– Ha nyilvánosan kell szerepelned, van-e lámpalázad? Ha van, hogyan győzöd le?
.
.
– Ha van, akkor az inkább csak hőemelkedés. Többször szerepeltem már nyilvánosan. Volt hogy konferáltam, volt hogy énekeltem, zenéltem vagy előadásban játszottam. Az izgulás, izgatottság az elején általában segít koncentrálni és jobban önmagamat adni, de amint már „teszem a dolgom”, az izgalom elmúlik. Egyébként nálam a lámpaláz mértéke attól függ hogy mennyire készülök fel és mennyire érzem magam otthon abban, amit csinálok.
.
.
– A családtagjaid, barátaid hogyan vélekednek a tehetségedről?
.
.
– Sokszor mondogatták a szülők, tanárok, barátok, hogy ebben-abban milyen tehetséges vagyok. Ez nem kis fejfájást okozott nekem. Mivel több mindenben tehetségesnek láttak, én meg nagyon sok mindent szeretek csinálni, így nem tudtam, mit válasszak. A tehetség egy adottság, sokkal inkább az számít, mit kezdünk vele. Ennek alapja saját magunk ismerete és a kitartó, minőségi munka.
.
.
– Milyen műveket szeretsz olvasni a hétköznapokban, szabadidődben? Van kedvenc íród, regényed?
.
.
– Kíváncsi természetű vagyok és szinte minden érdekel. Kikapcsolódásként regényeket, színjátékokat szeretek olvasni. Ha gondolkodni akarok, verseket, novellákat, ha tanulni, akkor különböző szakirodalmakat. Nincs kifejezetten kedvenc íróm, se regényem. Mondjuk Noah Gordon Orvosdoktorja kiemelkedő számomra, és hát Shakespeare sem pazarolta tintát, illetve Weöres Sándortól kötetit is sokat olvasom.
.
.
– Köszönjük az interjút! Sok sikert!
.
.
xx
.
