Previous Story
A toronyablak
Szerző: Fer-Kai
Volt egyszer egy fa, mely nőtt-nőtt, terebélyesedett. Ötven évgyűrűvel a törzsében felért egy toronyablakig, amely befelé nyílott. Az egyik szárnyán ez állt: Boldogság, a másikon: Boldogtalanság. Benyitott a boldogság oldalon, de olyan sötét volt mögötte, hogy gyorsan visszacsukta. Résnyire nyitva bekukucskált a másikon. Ott is feketeség volt, amin nem is csodálkozott.
Vihar közeledett. Sötétbe borult minden, csak a villámok vakító fényei látszottak. Az ablak olyan szép volt ezekben a pillanatokban, hogy a fa önkéntelenül, mind a két szárnyát belökte. És ekkor nagy világosság lett.
.
Kedves Daemonita!
Olvastam Coelhotól elég sok mindent, de úgy találtam, hogy hosszú évek alatt régi önmagának csupán árnyéka lett – az üzleti világ „sikeresen” beszippantotta.
Amit írtam, ahhoz az Olvasót alkotótársnak – szívvel gondolkodónak – hívtam, miként a parabolák, paradoxonok, koanok teszik. Amit találtál, a benned is lévő Kútból merítetted.
Köszönöm.
Kedves Raistlin lánya!
Örülök, hogy visszhangra talált benned a tíz mondat, és „dekódoltad” az üzenetét.
Annyit tennék hozzá, hogy a nyitottság rokon az elfogadni tudás képességével. Sokat elégedetlenkedünk olyan dolgok miatt, amelyekért nem kéne, viszont nem érzünk elégedetlenséget káprázatvilágunk illúziói, rögeszméi miatt, melyek láthatatlanul béklyóba kötnek minket. Ez utóbbi lenne az, amelyet Krishnamurti „isteni elégedetlenségnek” nevez, hiszen olyan hajtóerő, ami önmagunk fölé emelhet bennünket.
Azért szívesen rövidíteném még, például itt:
„csak a villámok vakító fényei látszottak” helyett:
csak a villámok vakító fénye látszott
(a többesszám így megvan már, kár volt „túlírni”…)
Frappáns. Nem lett túlírva, annyi szent 🙂
Öt csillaggal gratulálok hozzá!
Bár a fenti novella emelkedett hangulatához egyáltalán nem illik, de nekem az alábbi linken szereplő képregény jutott eszembe ablakról, viharról. (Előre is elnézést kérek mindenkitől a fárasztásért.)
http://www.toondoo.com/cartoon/12438551
Köszönöm, Márk.
Talán bekerült volna, de interneten már évekkel ezelőtt szerepelt egy oldalon – bár azóta kicsit még tömörebb lett.
A feleségem 50. születésnapjára született ez a „mű”. Egy hasonló ablakot (Frank Lloyd Wright) ábrázoló képeslap belsejébe írtam be kézzel, a másik belső oldalára pedig rárajzoltam egy fatörzs metszetét, 50 évgyűrűvel.
A feleségem is sokat töprengett, miután elolvasta. Ezek a „bitangok” mind ilyenek… jó értelemben érzékeny lelkűek.
Lőn egy finn (ál)nevű írónő – Viktória a bitang -, és ezen karistolás tíz mondatát villámként átlátá, és örvende néki.
S dolgoza Őbenne mindeme bölcsesség, s imhol a lélek ablaka szárnyra kél.
Ez biztos bekerult volna a 100 minibe.
Fer-Kai!
Ez nagyon szuper lett!!!
🙂
Vala pedig egy nap egy Fer-Kai nevű férfiú, ki ama Küzdőtéren novelláit gyakorta megosztá vala. És lőn egy nap, hogy az Bitang, ki lévén felette igen elfoglalt, sajnálatos mód ritkán olvasta csak a Küzdőteret – s kivált röstelkedék is emiatt -, megörvende: végre egy kurta mű, oly nyúlfarknyi, hogy egy szemvillanás alatt elolvasom!
És lőn. Már percekkel ezelőtt befejezé, ám még mindég itt ül vala, képtelen lévén elszakítani elméjét az olvasottaktól.
Fer-Kai, szavaid mélyértelműek s szimbolikusak, ahogy mindig. Ideáid méltók a megszívlelésre. Fer-Kai füveskönyvét nekünk!
(úgyismint: öt csillagot kaptál ;))