Previous Story
Nem lehet mindenki partiarc…
Posted On 2019 febr 07
…avagy mit teszel akkor, ha a kutyának se kell a műved?
Szerző: Rigel Éva
Bekopogtattál a kiadó ajtaján, de (jobb esetben) szóba sem álltak veled, (rosszabb esetben) elküldtek kapálni, vagy tűzifát kitermelni az észak-kanadai tajgára.
Előző cikkemben már részleteztem, hogy miért történt mindez veled, most arra koncentráljunk, hogy ha már megtörtént, miért ne vesd le magad a Gellért-hegyről.
.
.
Ha mázlid van, és azért utasítottak vissza, mert a műved nem passzol a kiadó profiljába, nincs más dolgod, mint olyan művet írni, amelyik belepasszol. Feltéve hogy nem ragaszkodsz körömszakadtáig a rajongásig imádott művedhez, és hajlandó vagy kompromisszumokat kötni a (leendő) siker érdekében. Ugyanis azzal, hogy visszautasítottak, elképesztően hatalmas lehetőség birtokába jutottál: visszahuppantál a földre, és szép kényelmesen elgondolkodhattál azon, hogy igazából miért is akarsz írni, kiket akarsz megszólítani általa, van-e ars poeticád, egyáltalán mi a búbánatos francért fontos neked a siker, és hogy mindenki rólad beszéljen. Azzal, hogy visszautasítottak, jelezték, ez nem a te pályád, az érvényesülés ettől sokkal hepehupásabb vidéken található.
Ha eddig még nem esett volna le, pontosítok: ha ki akarsz törni a tömegből, nem elég a zsenialitásod, egy (majdnem) tökéletesre megírt mű, ha senkit sem érdekel. Találd meg a célközönséged, döntsd el, hogy kinek akarsz írni! Legalább eleinte. Aztán ha már a sarki újságos is a neveden szólít, és a közösségi oldalakon is több száz (vagy ezer) a rajongóid száma, megteheted, hogy azt írsz, amit csak akarsz.
Most még a kezdőtársakkal bétázgattatsz, az írásban hozzád hasonló szinten állók véleményét próbálod magadévá tenni, és ez nehezen megy, mert a lelked mélyén érzed, hogy nem tudnak többet nálad, de nem akarsz antiszociálisnak mutatkozni, ezért udvariasan megköszönöd a segítséget, elismered a hibáidat, magadban azonban dühöngsz, mert egyetlen lépést sem jutottál előbbre, sőt alaposan elbizonytalanodtál. Persze jó olyan közösséghez tartozni, ahol egymást segíteni próbálják a tagok, de légy észnél, és keresd a középutat.
Válassz egy zsánert (fantasy, sci-fi, krimi, horror stb.), amiről úgy gondolod, és úgy tudod, hogy nagy az olvasóközönsége, és amelyiket a legtöbb kiadó a profiljában tart. Persze választhatsz ún. szépirodalmat is, ha sznob vagy, és elhiszed, hogy a fantasy, a sci-fi és társai nem oda, hanem a szemét, kicsivel szebben mondva, ponyva kategóriába tartoznak. Illetve akkor, ha tényleg irodalmi Nobel-díjra törekszel, esetleg be akarsz kerülni a köztudatba mint a kritikusok által felmagasztalt, jobb sorsra érdemes, de senki által sem olvasott mű szerzője.
.
.
Ha népszerű akarsz lenni, írj olyat, ami népszerűvé tesz!
.
.
Ha ne adj Isten, bölcsész vagy, esetleg valami flancos és roppant drága íróiskolát végeztél, és te „minőségi” cuccokat alkotsz, nyugodj bele, hogy talán valóban tehetséges vagy, és nemzetközi díjakat fogsz nyerni, de nem leszel népszerű. Ha csak nem születtél Gabriel Garcia Marqueznek vagy Günter Grassnak.
Ha sikerül átjutni a saját árnyékodon, elfogadni, hogy egy-két lépést elkerülhetetlenül vissza kell lépned ahhoz, hogy később nagyobbat ugorhass, minden esélyed megvan arra, hogy ha nem is holnap, de valamikor a közeljövőben befuss. Íróként.
.
.
Mire gondolok pontosan?
.
Ne kezdj azonnal regénytrilógiával. Senkit sem érdekel. Írj néhány novellát, biggyeszd ki mindenfelé a neten (már jó sok lehetőség van), és teszteld, mennyire „veszik” a műved. Figyeld, hogy a stílusod, a sztorid, a cselekményed megfog-e bárkit, és ne keseredj el, ha azonnal nem borulnak a lábad elé rajongók tízezrei. Próbálj ki többféle műfajt és témát, olyat is, amiről azt gondolod, nem a te világod. Meg fogsz lepődni az eredményen.
Ha már pontosan tudod, mit akarsz írni, akkor se kezdj még bele életed nagyregényébe, mert még nincs tapasztalatod, nem tudod, hogy a regényíráshoz az ötleten, agyaláson, remek íráskészségen és esetleg egy kiadó homályos, de biztató ígéretén túl türelmes fenék is kell (először segget akartam írni, de az túl vulgáris lett volna, bár igaz).
És amit nem győzök hangsúlyozni és elégszer elmondani, hajlandóság arra, hogy szívfájdalom nélkül átírd a műved, ahányszor csak szükséges.
Ha mindez már megvan benned, íráskészség, tapasztalat, türelem és hajlandóság, még mindig ott van a mumus, a kiadó erőforrás-hiánya, vagyis, hiába küldöd be a műved, nincs aki elolvassa, és rábólintson. Ott csücsül a te kis zsenialitásod szavakba öntve a Roppant Elfoglalt Szerkesztő gépén, az Új kéziratok mappában, és talán sosem jut el az olvasókhoz, mert NINCS, AKI ELOLVASSA.
.
.
Most nyilván bosszankodsz, mert nem tudod, hogy mi a jó büdös nyavalyát kellene tenned, ha már egyszer a fejedbe vetted, hogy nincs élet a Földön megírt és nyomtatásban megjelentetett regény nélkül. Főleg ha még férfi is vagy, mert ugyebár a népi mondás szerint neked ezen kívül még építened kell egy házat, és nemzeni egy fiút.
.
.
Milyen lehetőségeid vannak?
.
Megteheted, hogy bővíted az ismeretségi köröd, hátha sikerül olyan valaki közelébe kerülni, aki támogat, esetleg segíti a műved megjelenését. Mármint nyomtatott megjelenését. Beléphetsz netes írói közösségekbe, kiadóközeli fórumokba, pályázatokon indulhatsz, vagy megkérhetsz direktben valakit, hogy támogasson. Nincs ebben semmi rossz, magam is sokakat segítettem már megjelenéshez, és az én első művemet is (ha jól emlékszem) négyen ajánlották a Cherubionhoz. Mielőtt vérszemet kapnál, megjegyzem, én csak szerkesztek és okítok, a mű megjelenéséhez ezen kívül fizikailag és tevőlegesen semmi közöm (persze egyesületen belül egészen más a tészta).
Tehát, ha már minden forrást kimerítettél, és lassan kezded elfelejteni a nyomtatott megjelenést, marad a elektronikus könyv. Tudom, hogy ez olyan, mint távolról nézni, hogy mások hogyan nyalják a fagyit, vagy hogyan isszák a jéghideg, párás pohárba kitöltött finoman habzó sört. Az e-könyv már divatos és hasznos, de még nem teljesen elfogadott. Magyarországon még nincs igazi kultúrája.
Viszont lehet, hogy neked az egyetlen lehetőséged. De ezt is elszabhatod, ha nem minőségi művet adsz ki a kezedből, ha elköveted azt a hibát, hogy az e-könyv nem is igazi könyv, tehát nem kell mindennek tökéletesnek lennie.
.
.
Mit nem tehetsz, ha szerzői kiadásban jelenteted meg a műved?
.
Nem lehetsz hülye. Ez a legfontosabb. Leszámítva néhány grafománt, akinek lételeme az írás, ne nyomj bele az olvasó arcába bármit. Add meg a módját akkor is, ha fizikai valójában nem tarthatod a kezedben a művet, nem szagolhatod meg, és nem teheted fel a polcodra porfogónak. Tudom, hogy az a kis pénzecske, ami csurran-cseppen egy-egy letöltéskor, jól jön, és ha sokat írsz, a sok kicsi sokra megy, de akkor ismét előtérbe kerül a kérdés: milyen író akarsz lenni voltaképpen? Olyan, akinek a láttán unottan felsóhajtanak, és átkattintanak az olvasók, vagy olyan, akinek láttán felsikoltanak, és még akkor is olvassák a művét a monitoron vagy tableten, amikor már félig kifolyt a szemük?
.
A végén hadd áruljak el még valamit, amire eddig talán nem gondoltál.
.
.
Előfordulhat, hogy egészen elképesztően tehetséges vagy, de nem tudsz bejutni egy menő kiadóhoz sem, ezért „arra kényszerülsz”, hogy e-könyvben add ki a műved, de ez nem azt jelenti, hogy mindig így lesz. E-könyves publikációkkal is szerezhetsz nevet, megtelhet a bibliográfiád annyi cuccal, amire aztán a kiadók felfigyelnek. A lényeg az, hogy ne szemeteld tele a netet. Aki meglátja a neved, ne az ugorjon be rólad, hogy „jaj, Istenem, ez már megint felböfögött valamit”, hanem az, hogy „na, végre, újra olvashatok egy jót”!
.
Nillie, bocs, de hadd ne én írjam meg a novellád. 🙂
Ellenben, ha valaki szeretne, besegíthet neked.
Hajrá, skacok!
Köszönöm a választ. 🙂
Még valami, ha retelling, vagyis újramesélés a novellasor, például „mi lett volna ha a herceget megmérgezik a bálon, és nem menti meg a főhősnő, mert késve érkezik?”; akkor mondjuk klisé nélkül, hogy oldható meg (nagyon kéne a válasz, mivel ezen a probléman ülök, megtetszett ez a példa, és elakadtam)?
Választ köszönöm.
Nillie
Nillie, lehet egy mű bármilyen zseniális, ha hibáktól hemzseg, a szerkesztő nem fogja elolvasni.
Ha jól emlékszem Stephen King is novellaskötettel kezdte, és több év kellett mire ki tudta adatni, a többi történelem.
Szerintem butaság egyből regényt írni, mivel például 400 oldal/5 fejezet= 80 oldal/1 fejezet. Szerintem fontos lehet még az írástechnika is, peldául a MICE vagy egyéb. Rosszul gondolom, mivel illhet egy mű mondjuk egy adott kiadó profiljába, de mondjuk a rossz írástechnika, információadagolás miatt dobódik vissza?
Joe, annyi regisztrációt csinálnak, amennyit akarnak. 🙂
A honlapunkon komolyan vesszük a szabályok betartását (az adminunk szigorú), kizárólag moderáció után kerülnek ki a hozzászólások, és csak azok, amelyek megfelelnek a moderációs elveinknek. Ezen belül bárki leírhatja a véleményét bármiről, kritikákat fogalmazhat meg, vitázhat is, de csak normális hangnemben, mások véleményét tiszteletben tartva. A moderációs elvek megtalálhatók az Impresszum oldalán.
Itt válaszolok egy kérdésre, ami a hozzászólók avatárjára vonatkozott. A honlapra be lehet regisztrálni feliratkozóként, és fotót is fel lehet tölteni hozzá a Gravatar honlapjáról. Ott is regisztrálni kell, majd a fotót feltölteni, és itt automatikusan hozzárendeli a felhasználóhoz.
Szomorú dolog.
Nem értek túlzottan a számítógépekhez, de regisztrációhoz és beléptetéshez kötve nem lehetne ezt kezelni?
És persze, minden regisztrált, belépett felhasználó egy írást csak egy alkalommal értékelhetne.
Vagy annyi regisztrációt csinálnának, amennyit csak akarnak?
Kedves Joe!
Tavaly a honlapon minden tartalomhoz biztosítottunk csillagozási lehetőséget, de néhányan visszaéltek vele. Volt olyan látogató, aki egyetlen éjszaka alatt telenyomta egycsillagokkal szinte az összes novellát, cikket és terméket, de voltak kedvencei is, amikhez nem átallt néhány óra leforgása alatt kb. kétszázszor egycsillagot nyomni. Sajnos a bővítmény nem tette lehetővé a részletes beállítást, Ip-generátorral azt csinált, amit akart. A Google analyticsből persze megtudtuk, hogy ki volt az, le is tiltottuk a honlapról, de jöttek mások is, így végül úgy döntöttünk, semmi értelme a csillagozásnak, a statisztikából jól látszik, hogy melyik oldalakat hányan nézik, és honnan stb. Aki ki akarja fejezni a véleményét, tegye meg a hozzászólásában. 🙂
Kedves Eve!
Nem a fenti íráshoz kapcsolódik, de talán itt tudom a legjobban közvetlenül eljuttatni egy javaslatomat a honlap üzemeltetőihez:
Javaslom egy szavazó/értékelő rendszer bevezetését a Küzdőtérre. Van, hogy némelyik írásnál nem kommentelnék, mert feleslegesnek érzem, ha a többiek már mindent elmondtak helyettem, de szívesen kifejezném pontértékekben, vagy csillagocskákkal, mit is érzek, mennyire is tetszik az adott mű. Ha erre lehetőség lenne, akár oldalt, a címek alatt is ki lehetne jelezni, melyik írásnak mi a tetszési indexe az olvasók visszajelzései alapján. Ez akár kedvcsinálónak, iránymutatónak is jó lenne az új felhasználók számára, mely művekkel is lenne érdemes kezdeniük. Ha valaki itt ragad – mint például úgy tűnik, én -, úgy is végül szinte minden íráson átrágja majd magát, de megbújnak itt igazán jó művek is, melyek megérdemelnék a kiemelt figyelmet.
Üdvözlettel: Joe
Azt hiszem, kulcskérdés, hogy mennyi és milyen kompromisszumot hajlandó tenni valaki a sikerért (népszerűségért).
Hogy a műve jobb legyen, úgy érzem, az írónak mindent meg kell tennie – és ha ez belülről jövő törekvése, akkor ez már nem is kompromisszum, áldozathozatal („csak” belátás kérdése).
Ha valakinek az a legfontosabb, hogy a műve minél sikeresebb, népszerűbb legyen, akkor szinte bármit megtesz e cél érdekében – ezért köt könnyen kompromisszumokat, akár elvteleneket is.
Ez utóbbi íróval könnyen megesik, hogy a sikerességért „eladja a lelkét”.
Szerintem itt húzódik egy határ, amit nem érdemes átlépni.
A műve értékességét szolgáló író kompromisszumait össze sem lehet hasonlítani a sikerességre törekvő (egoista) íróéval, mert egészen más a motiváció. Akkor is, ha az értékközpontú író esetleg sikeressé válik.