Az okos kütyü – Korrektúra

Miért csuktad be az ablakot?

Mert lejárt a tizenöt perc.

Na és?

Annyi az előírás.

Nem érdekel az előírás. Tavasz van, friss levegőre vágyom.

A séta csak délutánra van beütemezve.

Na, épp azért, nyisd ki megint az ablakot!

Ez a bolond gép! Még jó, hogy kinyitotta az ablakot. Manapság már csupa ilyen felügyel a magamfajta magatehetetlennek ítélt öregekre. Szomorú, szomorú nagyon. Már nem is emlékszem, mikor láttam utoljára embert. A magamkorabeliek elhaltak már rég, a fiatalok meg nem törődnek velünk. Néhány percre ideszólnak naponta a monitoron, aztán kész. Jól vagy? Jól vagyok. Megvan mindened? Igen, Alfi ellát.

Alfi ellát. Alfi ez a csodakütyü. Még veszekedni sem lehet vele rendesen vele. Át kellett volna írnom a programját, még amíg még fiatalabb és erősebb voltam. De ki gondol akkor erre! Az utolsó napokra, az utolsó hetekre, hónapokra. És ha tudnánk, hogy mennyi van még hátra?

Lehet, hogy Alfi tudja? Lehet, hogy az ő programjában már ez is benne van?

Ha belegondolok, nem ismerek senkit, senkit, de senkit, aki túlléphetett volna a századik évén. Én pedig a jövő hónapban leszek százéves. Van egy tervem, bár még nem tudom, hogyan látok hozzá.

Néhány nappal később…

Mit csinálsz? Oda nyúlnod neked tilos…

No, szerencsére elhallgatott. Sikerült gyorsan deaktiválnom. Most lássuk a programját.

Hmmm, más, mint az én időmben, de nem feltétlen intelligensebb. Ez az! Megvan, amit kerestem! Micsoda gazság! Itt van világosan: az elkészítendő ital a százéveseknek. Amitől mély álomba merülnek. Vagyis, világosan szólva: meghalnak. No, ezen módosítunk valamit. És még a bábut is el kell készítenem, mielőtt Alfit újraélesztem. Még szerencse, hogy annyi lom maradt itthon, az ilyesmit mindig csak akkor szállítják el, mikor valaki meghal. Meghal! Istenem, ez az emberek szava, az emberek világának az ősrégi szava, ezeknek a kütyüknek nyilván nem jelent mást, mint teljes kitakarítást. Hol van már az a kor, mikor az idősek meghagyták, hogy kedves, régi tárgyaikat ki kapja majd, ki örökölje! Nem tudom, hogy a lányom elvisz-e innen majd valamit emlékbe, vagy az égetőbe kerül minden.

A születésnapom előtt néhány nappal a lányom kérdezte, hogy mit szeretnék ajándékotba. Ígérte, hogy meglátogatnak valamennyien, úgy, mint minden évben egyszer, a születésnapomon.

Eljött a cselekvés ideje. Alfi az egyik reggel egy frissen készített itallal kínált. A módosításom következtében korántsem olyan ártalmassal, mint gondolta. Illetve, ki tudja, mit gondolnak az ilyen kütyük? Lehet, hogy sok ember van, aki örül, hogy hozzásegítik a halálhoz? Lehet, hogy az alfik nem is érzékelik, mit jelent nekünk, embereknek a halál? Alfit egy rövidzárlattal használaton kívül helyeztem, tudtam, hogy van benne egy automatikus üzenetküldő, amelyik ami ilyenkor jelez a Központba. Elrendeztem mindent, ahogy terveztem, a bábut befektettem a magam helyére az ágyba. Elbújtam az ajtó közelében, hogy időben kiosonhassak.

Alig pár perc telt el, mire megérkezett a két Service Kütyü. Az én fiatalkoromban az ilyet még mentőszolgálatnak hívták. Talán a fiatalok, akik csak kint az utcán találkoznak velük, még ma is azt hiszik, hogy ezek valamiféle mentők. Az nem ismert köztudott, hogy az is a feladatuk feladataik közé tartozik, hogy mikor eljön az ideje, „kimentsék” az embereket az életükből.

Ezek most az Alfitól ment kapott üzenet alapján nem nagyon vizsgálták az ágyban fekvő „halottat”, azt csak bepakolták egy ládába. Mikor Alfin megállapították a rövidzárlatot, őt meg berakták egy másikba. Az egyik megy az égetőbe, a másik a javítóba. Ha Alfit hamar megjavítják, a jövő héten már egy másik idős emberre vigyáz. Vajon megtalálnak a programjában minden módosítást?

A lakás felszámolása pedig nem ennek a két Service Kütyünek a dolga volt, tehát bezárták, és elmentek.

És én? Megpróbáljak visszamenni a saját lakásomba? Vagy van még benne nem kikapcsolt kamera, monitor? Nem tudtam.

Enyém a szabadság. Van még ember, ki szabadon élhet és halhat?

A százéves ember, aki… vajon ki fog mászni az ablakon, és eltűnik? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy kiforrott, jó szöveget írt ember és gép viszonyáról és a gyengék létjogosultságáról, nem is volt sok dolgom vele. Az utolsó „Service”-ből kimaradt egy i. Ha az előtte álló számnév nem összetett, az „éves”-t egybeírjuk az életkort jelző szóval.

Fanyar, szellemes írás egy nem is annyira lehetetlen jövőképről. A „kütyü” kifejezés közel hozza hozzánk a szöveget, mert hétköznapi, köznyelvi szó, gyakorlatilag mindenki ismeri és használja – ettől még inkább úgy érezzük, hogy amit leírtál, megtörténhet. Az utca embere számára a legtöbb gép csupán „kütyü”, Service Kütyü, ennél többet nem tudunk róluk, működésük mikéntjéről, sok esetben még a rendeltetésükről sem. Életszerűen hétköznapira sikerült az elbeszélő hangja. Philip K. Dick-szerű látomás a jövőről.