Chiara: Pillangólány

Teljes rajongói mivoltomban döntöttem úgy, hogy jó alaposan megvizsgálom, az egyik kedvenc íróm, Chiara könyvét. A blogját régóta követem, és nagy boldogság volt számomra az egyik regényét végre nyomtatott formában is viszontlátni
.

Végig követtem a borítótervező pályázatot, és bár nem a kedvencem nyert, de ez a borító is a top ötben volt nálam. Elolvasva a regényt számomra lett egyfajta szimbolikája a pillangónak, és a szürke árnyalat is kellő komorságot ad egy sötét romantikus regényhez.

A fülszöveg érdekes, kapunk egy kis jellemábrázolást a karakterekről, nem sok, mégis elég hogy érdekesnek tűnjenek, viszont a cselekményről, a leendő konfliktusról nem nagyon mutat sokat. Sejtet egy komor hangulatot, számomra egyértelmű jelét adva, hogy ez nem lesz egy átlagos, klisés romantikus történet.

És akkor ugorjunk is a történetre. Az alapkoncepció szerintem remek. Van egy különleges képességű lány, és egy szintén nem átlagos férfi. Mert lássuk be, Gábor gondolkodásmódját, életvitelét nagyon jól sikerült megragadni, ő nem a romantikus könyvekre jellemző szőke herceg, és szerintem ez egyáltalán nem baj. Ráadásul tanár-diák történet – sok amatőr írói oldalon megfordultam már, és ezek a történetek gyakran a perverzitás határát súrolják, itt mégsem ez történik. Szépen árnyaltak az érzelmek, az okok, hogy ki, mit, miért csinál. A cselekmény nem unalmas, szépen felvezetett, és jól el is különíthető. A történet három nagyobb részből áll, és mindegyik résznek megvan a maga kis belső konfliktusa, mind amellett, hogy egy nagy konfliktus is végigmegy az egész regényen, és ez szerintem zseniális.

Szépek és érzékletesek a leírások, nagyon jól átjönnek a karakterek érzelmei, gondolatai, nagyon szépen árnyalja ezeket az író. A versrészletek is tökéletesen passzolnak, és egyáltalán nem sok. Végül is irodalomtanár a karakter, és a női főhős is szereti a verseket, szóval abszolút illik bele. Én a magam részéről nem vagyok nagy versrajongó, de élvezettel olvastam a regényben őket, mert sokat hozzáadtak a hangulathoz.

Az erotikus leírás sok, de nem túl sok, hiszen ez illik a karakterekhez. Ezzel fejeznek ki annyi mindet, ráadásul egyáltalán nem sablonos, mind egyedi és különleges.

Virág a kedvenc női karakterem lett, pedig sok könyv van már mögöttem. Egy nagyon mély jellemutat jár be, a szerző jól mutatja be a múltját, és a motivációja is tökéletesen érthető. A képessége is jól van árnyalva, nagyon szépen lejön, hogy ez milyen hatással van a lelkére, a gondolkodásmódjára, az emberi kapcsolataira.

Gábor is egy érdekes karakter. Az elején kicsit háttérben van Virággal szemben, ami nem baj egyébként, mert kinövi ő magát. Érthető az ő nézőpontja is, a lelki vívódása is. Hiteles, és ha engem kérdeztek, nagyon-nagyon szexi.

A mellékkarakterek is jók, nincs sok, de ennyi pont elég, és megfelelő pillanatokban lendítenek a cselekményen.

A lezárás még az én antiromantikus lelkemnek is nagyon tetszett. Nem lett igazán happy and, az író merte vállalni a komorabb befejezést, és ez nagyon is illett ehhez a regényhez. Komor és sötét, mégis szép és hiteles. Elgondolkodtató az üzenet, amit át akar adni a történet. Még el is merengtem rajta a végén, hogy ez így mennyire szép.

Ez a történet más, mint amiket ebben a zsánerben eddig olvastam. Sötét, mély és izgalmas. Átjárja az ember lelkét, és hagy benne valamit, amitől újra és újra el akarom olvasni, hogy megfejtsem, mi is az. Különleges és egyedi.