Previous Story
M. R. Carey: Kiéhezettek – Avagy a gombák világuralma
Szerző: Willow West

.
„A történet a jövőben játszódik, az emberiség nagy része egy gyorsan terjedő fertőzés áldozatává vált. A fertőzést egy különleges gomba okozza, amely a szervezetbe jutva átveszi az irányítást a gazdatest idegrendszere fölött. A fertőzöttek, a „kiéhezettek” gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat, és egészséges emberek húsával táplálkoznak.
A egészségesek védett városokba húzódtak vissza, vagy „guberálókká” válnak, azaz veszélyes bandákhoz csapódva próbálják túlélni a helyzetet.
Egy jól védett katonai bázison különleges gyerekeket tartanak fogva, egymástól is elzárva. Ők is kiéhezettek, azonban megőrizték emberi tulajdonságaikat sőt, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. A tudósok abban reménykednek, hogy segítségükkel – vagy inkább felhasználásukkal – sikerül megtalálniuk az ellenszert.
Egy napon a kiéhezettek és a guberálók megtámadják a bázist, csak keveseknek sikerül megmenekülniük, köztük az egyik legintelligensebb kiéhezett gyerekkel, Melanie-val. A menekülőknek a kiéhezettekkel zsúfolt városokon át kell eljutniuk a biztonságot jelentő védett területre…”
.
.
Bevallom, én elsőre nem ezzel a leírással találkoztam, mert a könyvtári könyv hátulján, ami a kezembe keveredett, nem ez szerepelt. Szóval fogalmam sem volt róla, hogy a kiéhezettek valójában zombik, csak szebb nevet kaptak. Az én kötetem fülszövege csak annyit árult el, hogy van egy Melanie nevű kislány, aki egy cellában él, és még a katonák is félnek tőle, amikor az osztályba viszik. Nekem ez már elég érdekesnek tűnt, hogy elolvassam. Nagyon kíváncsi lettem, hogy mi lehet Melanie-val a baj, hogy egy tolószékhez kötözve szállítják ide-oda.
.
.
Aki viszont könyves webshopban vagy épp a Moly.hu-n találkozik a könyvvel, a fenti szöveget fogja látni. Lényegében ez lenne az alapfelállás: egy parazitagomba megfertőzte az embereket, és akit nem, az próbál túlélni. A védett városokról (már ha léteznek egyáltalán) és a guberálókról végtelenül keveset tudunk meg, főként a katonai bázis életébe nyerünk betekintést. Az elején kapunk egy átfogó képet a bázisról és az ott élőkről. Leginkább Melanie mesél, de lesz Őrmester, Tanárnő, és Doktor, sőt Kiskatona szemszög is. Aztán beüt a mennykő, és onnantól kezdve menekülés van kihalt tájról kihalt tájra. Ekkor szembesülünk igazán a pusztítással, és hogy mennyire kétségbeejtő a helyzet. Van egy elejtett mondat, hogy talán nincs is hova eljutni, de persze hőseink nagyon bíznak az ellenkezőjében.
.
.
Öt fő karakterszál fut végig az egész történeten: Melanie, a kiéhezett-kislány, Sparks őrmester, Miss Jastineau tanárnő, Dr. Caldwell kutatóorvos, és Gellegher kiskatona.
Melanie a fő mesélője a történetnek. A maga egyszerű, gyermeki világával és különleges látásmódjával egyszerűen zseniális. Érdekes, ahogy keresi a helyét ebben a lepusztult világban kiéhezettként, és a világa középpontjában a tanárnő áll, akit messzemenőkig tisztel és szeret. Hiteles és a maga módján egyedi karakter.
Miss Jastineau képviseli számomra az emberi érzelmeket. Nem kiéhezettnek látja Melanie-t, hanem gyereknek, és ezt érezni a tettein. Persze a háttérben mélyen meghúzódva van benne egy nagy adag bűntudat is, ami befolyásolja, mit miért csinál.
Sparks őrmester képviseli a józan észt ezen az apokalipszises kiránduláson, és nagy szükség is a van a karakterére. Na meg a józan eszére és a katonai tapasztalatára. Az ő nézőpontjából látjuk a világot reálisan, mert mindenki más a saját kis szemüvegén át szemléli. Ő viszi előre a csapatot, át mindenen.
Caldwell doktornő kőkeményen a tudomány párján áll. Hiszi, hogy amit csinál az hasznos és az emberiség javát szolgálja. Igazi tudós, bár kicsit megalománra sikeredett. Bevallom, nekem a végén, amikor megvilágosodik, kiültek a kérdőjelek a homlokomra, hogy „Ez eddig nem jutott eszedbe?” Ez kicsit azért ront a karakterén.
És van még egy karakter, aki nekem inkább töltelék volt, mint hasznos. A kiskatonát simán ki lehetett volna hagyni, mert ő semmit nem tett hozzá a történethez.
.
.
A történet vége nagyon meglepett, egyáltalán nem számítottam rá. Bevallom Miss Justineau-val együtt gördült le a könnycsepp a szememből. Szomorú, de valahol mégis reménnyel teli (na nem minden karakternek). Melanie tettei a maga gyermeki módján teljesen logikusak és érthetőek, valahogy úgy, mint a Jurassic World – Bukott birodalom végén a kislányé.
.
.
Nagyon élveztem ezt a könyvet. Végtelenül izgalmas, vitt magával a történet, a karakterek hitelesek, és bár egyikük sem volt igazából normális (kivéve talán az Őrmester), a cselekedeteik mögött húzódó érveket meg tudtam érteni. A vége teljes döbbenet és nagyon elgondolkodtató. Bátran ajánlom a disztópia és az apokaliptikus thriller kedvelőknek, és persze bárki másnak is, aki a kritika alapján kedvet kapott hozzá.
.
.