Miért jó hazamenni? – Korrektúra

A novella szerzője: Bacsai Gábor

Kedves Barátom!

Sokat beszélgettünk már arról, hogy kinek mit jelent az olvasás,. eszembe Eszembe jutott valami, amit talán még nem említettem, és gondoltam, gyorsan megírom neked, diskurzusunknak ezzel újabb témát adva.

Mint tudod, vidéki gyerek vagyok, és mióta Budapesten élek, elég ritkán jutok haza. A munka és a saját családom közti vékony peremen egyensúlyozva nehéz megtalálni azt az időpontot, ami mindenkinek jó. Az ilyen ritka látogatások alkalmával mindig felforgatom szüleim könyvespolcait, van belőle vagy nyolc, és még az ágyneműtartóba rejtett könyveket is átnézem. – Miért csinálod ezt? – vetődhet fel benned jogosan a kérdés. Talán említettem már neked, hogy mióta az eszemet tudom, olvasok. Ezt a szokásomat a szüleimtől örököltem, avagy, ha máshonnan nézzük, ők szoktattak rá. Mint minden gyerek, én is mesekönyvekkel kezdtem, mind a mai napig emlékszem a Sárkányhercegnőre, sajnos arra már nem, hogy ki írta, de arra igen, hogy nagyon kellemes emlékeim fűződnek hozzá. Ezért amikor ráakadtam hazalátogatásom alkalmával, tovább kutakodtam, és újabb és újabb kincsek kerültek elő, amik felidézték a múltat.

Hozzátartozik az is, hogy egyke gyerekként nőttem fel, nem volt testvérem, akivel közösen játszhattam volna. Így fordultam a dohánytól megbarnult szekrényekhez, amikből kedvemre válogattam a poros, elrongyolódott könyvek közül között. Ahogy nőttem, más és más könyvek Szóismétlés! akadtak a kezembe. Vicces légióstörténetek légiós történetek Rejtőtől, egy fantasy a Göncz Árpád által fordított Gyűrűk Urából, egy sci-fi, Zsoldos Pétertől… Itt volt egy fölösleges szóköz, valamint a hármaspontból négyespont lett. szép lassan, észre sem véve rászoktam az olvasásra. Közben, ahogy lenni szokott, kialakult a saját ízlésvilágom: volt, amit jobban, és volt, amit kevésbé szerettem. Mind a mai napig a fantasy és sci-fi történetek a kedvenceim. Ifjabb koromban elkalandoztam a kihaló bolygók és az orkok uralta lapályok földjén, távol a valóságtól. Közben észre sem vettem, és az idő telt, elvégeztem az általános iskolát. Az olvasás érdemeként, meg kell jegyeznem, hogy a Gyűrűk Urában levő Olfinátos olifántos (1.: főnévből képzett melléknevet kis kezdőbetűvel írjuk, 2.: Elég rég olvastam A Gyűrűk Urát, de emlékeim szerint olifánt, nem pedig Olfinát. Elírás, világos.) versre rajzoltam, és egy pályázatra beadtuk az akkori angol tanárnőm (Megj.: angol tanárnő = angol állampolgárságú tanárnő; angoltanárnő = olyan tanárnő, aki angolt tanít. Ha a szóban forgó tanárnő nemzetisége angol, akkor így helyes. Ha csupán a tantárgya az angol, akkor egybeírandó.) segítségével. (Ő fordította le a verset! Hiányzott a mondat végi írásjel.) Képzelheted, hogy örültem, mikor válasz érkezett a távoli Egyesült Királyságból! Én (Fölösleges kiírni az alanyt. Világos, hogy kiről van szó.) szinte Szinte repestem az örömtől, mert nyertem. Ugyan nem a fődíjat, de pár emlékezetes tárgyat (oklevelet, térképet, és valami angol nyelvű kiskönyvet) kaptam. A középiskolában nagyon sok korombélivel ismerkedtem meg, de mégis nagyon egyedül éreztem magam a kis világomban. Hiszed vagy sem, ők nem is hallottak az általam hőn szeretett könyvekről. Úgy is mondhatnám, hogy már akkor sem volt divat olvasni. Én maradtam a saját, furcsa világomban, és újabb és újabb élményekkel gazdagodtam. A középiskola után a fővárosba kerültem, és szinte el is felejtettem ezt a hobbimat. Kitöltötte az életemet a szórakozás, a munka, és minden hasonló foglalatosság, amivel egy huszonéves eltölti az idejét. Többször váltottam munkát munkahelyet (szóismétlés), mint a középkori futárok lovat, de miután családom, gyermekem lett, körülöttem minden lenyugodott körülöttem (szórend). Azóta ritkán járok haza, de a legutóbbi egy emlékezetes alkalom volt, hisz egy tisztasági festés alkalmával előkerült a szekrény mögül egy régi, sárga ponyva, amit még gyerekoromban rejtettem oda. Rejtő Tizennégykarátos Tizennégy karátos autója annyira tetszett, hogy elraktam az utókornak! Mondanom sem kell, hogy alig vártam a festés végét…

A könyv megsárgult lapjait olvasva ugyanúgy szórakoztam, mint húsz éve. Teli szájjal nevettem, és egy este alatt végig olvastam végigolvastam. Újra rátaláltam rég elfeledett hobbimra, és ha tehetem, azóta olvasok. Szinte sajnálom azokat a fiatalokat, akik a telefonukba telefonjukba merülve a szociális hálón (Inkább közösségi médián, vagy szociális médián. A „szociális háló” nem feltétlenül jelenti az online kapcsolatokat, a közösségi oldalak gyűjtőneve szociális média.) ütik el az idejüket, mert nincs jobb dolguk. Lájkokat és szívecskéket küldenek ismeretlenek számára, holott biztos találnánk a kedvükre való olvasnivalót az utóbbi néhány száz évben írt könyvek közül. Ha nekem sikerült, akkor nekik is fog!

Barátod, Gábor

Ui: Azt tudtad, hogy Kipling írt kísértethistóriát is?

Nagy a kísértés, hogy elfogultságra hivatkozva passzoljam a korrektúrát, mert ezt akár én is írhattam volna a saját gyerekkoromról. Rejtő, A Gyűrűk Ura, retro sci-fik… irodalmi szocializációnk erősen hasonló alapokon nyugszik. No, de a fiktív levél jó választás, könnyű belehelyezkedni, hisz nem más, mint egyfajta belső monológ, amelyet egy elképzelt vagy akár létező személyhez intézünk. Amíg megosztjuk gondolatainkat a címzettel, a dolgok a helyükre kerülnek a fejünkben – nem véletlenül javasolják pszichológusok is, hogy vezessünk naplót. Segít rendszerezni az elménkben kavargó – magamból indulok ki – káoszt.

Az eleje nagyon szép összeszedett, a vége felé mintha lankadt volna a figyelmed, benne maradt pár olyan hiba, amelyekért nyilvánvalóan a koncentráció hiánya a ludas. Ezen egy ismételt, figyelmes átolvasás segíthet.

A központozásra figyelj oda jobban, számos vessző kimaradt.

U. i.: Kiplingtől a Kívánságok házát olvastad? Felnőttkori Kipling-élményeim legemlékezetesebbike!

.

.