• Impresszum
  • Elérhetőségek
facebook
rss
twitter
TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu
  • Kezdőlap
  • Kik vagyunk
  • Tagok
  • Dokumentumok
  • Galéria
    • 100 Mini Történet – Könyvbemutató
    • Japán mitológia
    • Japán vallások és kultúra
    • Trivium Tagok Találkozója
  • Trivium pályázatok
  • Webshop
Friss bejegyzések
Januári novellák
10 szavas játék – Szavazó oldal
Újévi csoda
Hogy a hátrányos helyzetű falusi gyerekek könnyebben tudjanak iskolába járni
Kirakós
Tiszavirág
Az igazgató ébredése
Panel
Érettségi előtt
Derékszög
Sárfolt
Vaktérkép
Árulás
Öt perc a harangszóig
Előkészületben Csanda Gergő Isten feketében című sci-fi regénye
Hamarosan megjelenik a Lidérc képében című e-könyves novelláskötet
10 szavas játék – Januári novellák
Takács Zsuzsa emlékére
Üdvözlet
Hamarosan megjelenik e-könyvben is Az arany párduc
Téli mese
Földalatti karácsony
Szia! Szénaport!
Zserbó
Az első hó
A költészet ereje
Téli találkozás
Sötétség
Decemberi novellák
Decemberi novellák

A templom sárkánya – Korrektúra

Posted On 2019 márc 29
By : Tarja Kauppinen
Comment: 1
0
(0)

A novella szerzője: Fer-kai

Volt egyszer egy falu, s abban egy templom, amely szerényen álldogált a dombvidék lankái között. Szép fekvésén, harmonikus arányain kívül nem volt különösebb érdekessége – hacsak az nem, hogy a szentély falából egy sárkányfigura állt ki az eresz alatt.

A patinás bronzszobor vízköpőként szolgált; ha zuhogott az eső, messzire fecskendezte szájából a vizet. A gyerekek nem féltek tőle, inkább kedvesnek és mókásnak találták. Sokkal régebbi volt egyébként, mint a templom. Kútásás közben került elő a földből, és a korábbi pap kérte el a megtalálóitól. Történetünk kezdete előtt néhány évvel hunyt el az öreg pap, akit a falu lakói szeretve tiszteltek. Úgy érezték, hogy égi erők nyilatkoznak meg rajta keresztül a szószéken. Az öreg saját kezűleg szerelte fel a szentély falára a vízköpő sárkányt, s nem győzte dicsérni a régi idők ismeretlen mesterét, akinek köszönhették ezt a kis remekművet köszönhették.

Az új papnak viszont – aki nem is ide, hanem egy városba szeretett volna kerülni – nem tetszett a sárkány. Kemény, szigorú ember volt. Szerette a rendet, amibe szerinte nem illett bele ez a föld mélyéről kiásott szörny.

„A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel, aki legyőzte a sárkány képében megjelenő Fenevadat! Az arkangyalról nincs is kép vagy szobor… mit keres hát akkor pont egy sárkányfigura itt?” – füstölgött eleinte csak magában, majd mind többször hangot adott nemtetszésének a szószékről is. Egyre indulatosabban, mert a falusiak vonakodtak egyetérteni vele. Nem tudtak ugyan mit felelni a vádakra, csak szerették a vízköpő sárkányt, és a maguk módján ragaszkodtak hozzá.

Egyik éjjel a pap sehogy sem tudott elaludni; a szörnyalak és a hívek egymásra találása járt a fejében. Úgy vélte, gonoszság és önfejűség vert tanyát a faluban. Éjféltájban nem bírta tovább, kiment a templomkertbe. A telihold sötét árnyékokat vetett a fák közé. A pap borzongva létrát kerített, s a szentély falának támasztotta. Felmászott a tetejére, felemelte a kezében tartott kalapácsot, és lesújtott. Aztán újra és újra, egyre bőszebben…

Másnap reggel korán kelt két gyermek: Sári és Misi. Vasárnap volt, és szülői engedéllyel játszani mentek a templomkertbe. A régi pap húgának unokái voltak, s nagyon szerettek a vízköpő sárkány közelében lenni. Látták, amikor a szobor kútásás közben előkerült a földből. Rögtön megkedvelték, és azóta is, hacsak lehetett, meglátogatták.

A templomkertbe érve döbbenten vették észre, hogy eltűnt a sárkány. A magas fűben találták meg, zöldes színével beleolvadt a környezetébe. A testvéreket megrendítette, hogy kis barátjuk, akire mindig felnéztek, tehetetlenül hever a földön. A testén ejtett ütésnyomokból látszott, hogy nem véletlenül esett le. Rögtön sejtették, hogy ki lehet a tettes.

Sári szemében könnycsepp csillogott, Misi hangja is elcsuklott:

– Gyere, fogjuk meg szegényt, és vigyük haza!

A szobor nem volt nagy, mégis megizzadtak, mire hazacipelték.

A faluban szélsebesen híre ment, hogy odalett a vízköpő sárkány. Az emberek úgy gondolták, csakis a pap keze lehet a dologban. A délelőtti misén csupán néhányan lézengtek, konok csendben hallgatták a szentbeszédet prédikációt (szóismétlés: „szent”). A pap felidézte Szent Mihály dicső tetteit, és úgy beleélte magát, mintha ő lenne a gonoszság ellen küzdő égi vitéz. A hívek távolmaradását is az elvetemültség jelének tekintette; hevesen ostorozta őket a szavaival.

Ettől a naptól fogva egyetlen felhő sem tűnt fel az égen, hogy a perzselő sugarak elől eltakarja és esővel öntözze meg a földet. Kiégtek a növények, a patakok medre is kiszáradt. Már csak a legmélyebb kutak legalján csillogott egy kis víz. Szomjaztak a növények, az állatok és a falu apraja-nagyja – az egész környék, ameddig a szem ellátott.

A pap egyre bizonytalanabb hangon motyogta szentbeszédeit az üres templomban. Régóta nem találkozott senkivel, mert kerülte az emberek társaságát, a templom küszöbét pedig rajta kívül nem lépte át senki.

Az egyik nap reggelén kiabálás és rohanó léptek zaja verte fel a csendet. A pap riadtan ült fel az ágyában. Szívébe hasított a félelem, hogy a falubeliek fellázadtak ellene, s jönnek elűzni őt, mint méltatlan szolgáját az Istennek. Már-már kezdett beletörődni a sorsába, amikor észrevette, hogy az emberek elszaladnak a templom mellett, miközben így kiáltoznak:

– Víz-víz! Víz! Víz! Csoda történt! Hozzatok vödröket gyorsan!

A pap kikászálódott az ágyból, sietve felöltözött, és a többiek nyomába eredt.

A házat, ahol Sáriék laktak, nagy csődület vette körül. A pap a távolból meresztgette a szemét – sokáig tartott, mire rájött, hogy mit kell néznie. Akkor aztán kifutott arcából a vér, alig akart hinni a szemének. A falu legrégibb, legkopottabb házának sarkán, a csontszáraz eresz alatt ott díszelgett a vízköpő sárkány, és a szájából ömlött a víz. Az emberek sorban odamentek hozzá. Lehunyták szemüket a gyönyörűségtől, és ittak-ittak, majd vödrüket megtöltve átadták helyüket az utánuk következőknek.

Utolsóként a pap került sorra. Rajta kívül már csak Sári és Misi maradt a kertben – szótlanul álldogáltak a házfal előtt. A pap nem mert rájuk nézni. Előző nap elfogyott a vize, teljesen ki volt tikkadva. Szájpadlása kisebesedett a szárazságtól, szívét szégyen mardosta. Szerencsétlenül álldogált, majd anélkül, hogy ivott volna, visszaindult a templomhoz. Megtörten kullogott, miközben hátában érezte a gyermekek tekintetét.

Éjszaka különös álma volt. Azt álmodta, hogy ő egy sárkány, aki elől rémülten menekülnek az emberek. Nem örült már ennek, inkább arra vágyott, hogy szeressék – és elmúljon végre ez a kínzó szomjúság. Nem tudta, mit tegyen; úgy érezte, hogy a legjobb lenne meghalni. Halk kopácsolást hallott ekkor a távolból… patkódobogást, mely lassan közeledett. A fák között egy lovag jelent meg csillogó páncélban. Egyenes derékkal ült a paripáján, s kezében aranykopját tartott. A sárkány nem támadott, menekülni sem próbált. Lenyűgözve nézte a jövevényt, akinek tündöklő alakja lassan betöltötte a látóterét. Ha meg kell halnia, hát ez a kéz végezzen vele, senki másé! A vitéz felemelte lándzsáját, szelíd, de határozott mozdulattal belemártotta a sárkány szívébe. És a pap, aki sárkánynak álmodta magát, érezte, hogy szomjúsága egy egészen más, édes szomjúságnak adja át a helyét.

Kopp, kopp, kopp… kopácsolás hallatszott ismét…, a lovag napnyugat felé távozott. A másik oldalon világosodni kezdett a láthatár. Először halvány gyöngyházszínekkel, aztán mintha egy égi rózsa készülne alakot ölteni rajta, vörös ragyogás kélt a felhők között. Igen, felhőket látott álmában a pap – szinte el is felejtette, hogy milyenek azok. Furcsa sustorgás hallatszott, mely időnként elhalkult, aztán felerősödött.

A hangra szertefoszlottak az álomképek, a pap kinyitotta a szemét. Valóban szürkült már odakint. Az álombéli sustorgás folytatódott, sőt hangosabbá vált. Kis idő múlva újabb hang csatlakozott hozzá, melynek hallatán a pap hitetlenkedve rázta meg a fejét. Vízcsobogás hallatszott; mintha patak futna át a templomkerten.

„Csak képzelődöm?” – töprengett csalódástól tartva.

Kipattant az ágyból, és ahogyan volt, mezítláb kilépett a templomkertbe.

Odakint vidáman szemerkélt az eső. Hűvös víz tocsogott a talpa alatt, pizsamáját is átáztatta a vízpermet. A falu felé vezető úton két kis alak távolodott. A pap álmélkodva nézett utánuk, majd villámként hasított belé a felismerés:

„Itt jártak a gyerekek, és eleredt az eső! Csak nem?”

A kérdést nem merte befejezni. Szíve úgy dobogott, mintha táncra perdült volna örömében. A szentély falánál létra fogadta. Ott nyújtózkodott fölötte a vízköpő sárkány, és szájából ömlött az áldás. A papot minden eddiginél nagyobb szomjúság fogta el. Beállt a vízsugár alá, behunyt szemmel ivott, csak ivott – mintha be tudná pótolni egyszerre mindazt, amit elmulasztott.

És ekkor egy égi kút nyílt meg fölötte. A vízzel tiszta életerő áradt belé; mintha nem is élt volna mindeddig. Lám, Szent Mihálynak hitte magát, és ő maga volt a sárkány! A falubeliek, élükön Sárival és Misivel, többet tudtak az életről, mint a templom új papja... De most már ő is tudta – mindenki másnál jobban, hiszen átélte –, hogy a legelvetemültebb sárkányban is egy Szent Mihály lakozik.

Nagy sóvárgás kerítette hatalmába. Annyi mindent kapott…, hogy most már tovább akarta adni másoknak. Kinyitotta a szemét, s látta, hogy elállt az eső. Keleten tisztulni kezdett az ég, az előbukkanó nap szivárványt festett a templom fölé, melynek szentélyére visszaköltözött a vízköpő sárkány.

A pap elmosolyodott. Tudta, hogy ez a szivárvány most már mindig vele lesz a szószéken, amikor beszélni kezd a zsúfolásig telt Szent Mihály-templomban.

.

.

Fer-Kai, engem Khaled Hosseinire emlékeztetnek az írásaid. Atmoszférikus, spirituális mesék, parabolák. Sok tennivaló nem volt vele. A hármaspontokat nem mindig éreztem indokoltnak, az író bizonytalanságának érzetét kelthetik, így ahol nem szakad félbe gondolat, szerencsésebb más írásjelet választani helyettük.

Noha a „se” és a „sem” a beszélt nyelvben ma alig különböztethetőek meg, mégiscsak különböző szavak. A „sem” eredetileg az „is nem”, a „se” pedig az „is ne” kifejezésekből alakult ki, így a „se” felszólításban (óhajtásban) használható, míg kijelentésben, kérdésben stb. a „sem” szót használjuk.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Szerkesztő
Tarja Kauppinen [bekezdés]-díjas írónő 2017 óta publikál novellákat. Első regénye, A nép igazsága című grimdark/steampunk fantasy a Twister Media gondozásában fog megjelenni. https://www.facebook.com/tarjakauppinenwrites/ https://www.instagram.com/tarja_kauppinen_writes/ https://moly.hu/tagok/tarja_kauppinen
Previous Story

Miért jó hazamenni? – Korrektúra

Next Story

Moldef – Korrektúra

One Comment

  1. Fer-Kai 2019.04.02. at 11:08

    Kedves Tarja!

    Köszönöm a korrektúrát, mindegyik javítással és az indoklásukkal is egyetértek.
    Apróságok, mégis fontos dolgok; szükségesek a szöveg csiszoltságához.
    Khaled Hosseini könyveit nem olvastam még, de kedvet csináltál hozzájuk (az “És a hegyek visszhangozzák” címűt fogom először elolvasni).

Hozzászólás Kilépés a válaszból

*
*

Solve : *
12 + 28 =


banner

Kosár

Keresés

RECENT

POPULAR

COMMENTS

Januári novellák

Posted On 2021 jan 16

10 szavas játék – Szavazó oldal

Posted On 2021 jan 16

Újévi csoda

Posted On 2021 jan 16
100 mini tortenet

100 Mini Történet - Novellapályázat

Posted On 2017 szept 06
Két világ határán cover

Két világ határán – Fantasy novella- és regénypályázat

Posted On 2018 nov 29
tűzijáték

100 Mini Történet - Eredményhirdetés - Szerzők

Posted On 2017 dec 12

Ez tényleg szíven ütő hír, így...

Posted On 2021 jan 12

Nem tudom, mire is számítottam Palágyi...

Posted On 2020 nov 26

Ha esetleg valakit érdekelne a telje...

Posted On 2020 nov 21

Legutóbbi hozzászólások

  • Fer-Kai - Takács Zsuzsa emlékére
  • Krizsai Fruzsina - Az Éjkapu (nyomtatott)
  • Joe - Aura (regényrészlet)
  • Phrike - A bajnok
  • Phrike - Istenfélelem
  • Kicsilány47 - A bajnok
  • Phrike - Papírsárkány
  • Phrike - Csapolás
  • Phrike - Busz
  • Phrike - Tüdő és kopoltyú

Hírlevél feliratkozás

Népszerű Kincsvadászat novellák

Egy apokalipszis margójára

8 Comments

Majdnem csók

7 Comments

Neuropid Krónikák – Rémálom

6 Comments

Hullócsillag

5 Comments

A vihar és a hajó

5 Comments

Kövess minket a Facebookon!

Partneroldalak

banner
banner
banner
banner
banner
banner

Hangoskönyv-részletek

Archívum

  • 2021 január (17)
  • 2020 december (13)
  • 2020 november (15)
  • 2020 október (23)
  • 2020 szeptember (20)
  • 2020 augusztus (4)
  • 2020 július (4)
  • 2020 június (16)
  • 2020 május (5)
  • 2020 április (5)
  • 2020 március (7)
  • 2020 február (38)
  • 2020 január (30)
  • 2019 december (48)
  • 2019 november (53)
  • 2019 október (45)
  • 2019 szeptember (39)
  • 2019 augusztus (3)
  • 2019 július (4)
  • 2019 június (2)
  • 2019 május (12)
  • 2019 április (23)
  • 2019 március (35)
  • 2019 február (11)
  • 2019 január (10)
  • 2018 december (7)
  • 2018 november (9)
  • 2018 október (10)
  • 2018 szeptember (9)
  • 2018 augusztus (1)
  • 2018 július (2)
  • 2018 június (3)
  • 2018 április (2)
  • 2018 március (3)
  • 2018 február (7)
  • 2018 január (13)
  • 2017 december (30)
  • 2017 november (13)
  • 2017 október (15)
  • 2017 szeptember (18)
  • 2017 augusztus (7)
  • 2017 július (4)
  • 2017 június (2)
  • 2017 május (3)
  • 2017 április (19)
  • 2017 március (11)

Kategóriák

  • 10 szavas decemberi novellák (8)
  • 10 szavas januári novellák (12)
  • 10 szavas játék (3)
  • 10 szavas novellák (9)
  • 10 szavas novemberi novellák (9)
  • 10 szavas októberi novellák (16)
  • 10 szavas szeptemberi novellák (12)
  • Abszurd (2)
  • Az igaz szerelem (5)
  • Czinkos Éva (9)
  • decemberi novellák (41)
  • E-könyv (2)
  • Előadás (7)
  • Eredményhirdetés (1)
  • Fantasy (7)
  • Fazekas Beáta (6)
  • februári novellák (33)
  • Felmérés (2)
  • Felolvasók (1)
  • Hallasd a hangod! (23)
  • Hangoskönyv (6)
  • Hírek (50)
  • Hum Attila (2)
  • Írástechnika (20)
  • Ismeretterjesztő (13)
  • januári novellák (25)
  • Kategorizálhatatlan (8)
  • Kincsvadászat (15)
  • Kincsvadászat – Jeligék (1)
  • Kincsvadászat – Novellák (33)
  • Könyvajánló (31)
  • Könyvmegjelenés (23)
  • Korrektúra (19)
  • Kovách Kristóf (1)
  • KÜZDŐTÉR (89)
  • Küzdőtér beküldés (1)
  • Küzdőtérre várakozók (2)
  • Márkus István Ádám (1)
  • Meghökkentő mese (2)
  • Novella (40)
  • Novemberi novellák (49)
  • Októberi novellák (41)
  • Pályázat (46)
  • Pete László Miklós (3)
  • Real-time (5)
  • Ripp Gábor (16)
  • Sci-fi (5)
  • Sci-fi novellapályázat (6)
  • Szatíra (4)
  • szerelmesnovella-részletek (18)
  • Szövegformázó tanfolyam (1)
  • Tanmese (1)
  • TEKILA-programok (2)
  • TESZ (24)
  • Thriller (5)
  • Üdvözlet (1)
  • Uncategorized (1)

Címkék

100 mini történet antológia Bacsai Gábor Cherubion Czinkos Éva Dávid Attila Eve Rigel Fantasy Fer-Kai Guti Csaba Hallasd a hangod! hangoskönyv Hangoskönyvek Horror irodalom Japán a szamurájkorban Kereder Márk korrektúra Krimi Kyra Potter képzés Könyvajánló könyvkiadás könyvmegjelenés Küzdőtér misztikus Novella novellapályázat pályázatok regényírás Ripp Gábor romantikus Sci-fi Szeminárium szerkesztés szépirodalom szöveggondozás tervezés TESZ Trappist-1 Trivium triviumegyesület Trivium Egyesület Szemináriuma Willow West Írásoktatás

Kapcsolat

  1. Név *
    * Kérem, írja be a nevét!
  2. Email *
    * Kérem, írja be az e-mail címét!
  3. Üzenet *
    * Kérem, írja be az üzenetét!

Meta

  • Regisztráció
  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress Magyarország
2019. március
h K s c p s v
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
« febr   ápr »
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom