TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Az ugrás

Szerző: Seamus Lowell

Hirtelen ült fel, és álmos szemekkel nézett körül. A férfi jóízűen szunnyadt mellette. Hullámos haja hátraesve tette szabaddá arcát. Homlokán a barázdák kisimultak, a mimika hiányában az arcát alkotó csontok is láthatóvá váltak, kissé lejjebb pedig borosta borította az állát, és a nyakát. A lány elmosolyodott a láttán. Kedves volt neki ez az ábrázat. Meg is cirógatta, mire a halk hortyogásnak vége szakadt, a férfi feje oldalra billent, és csukott szájjal, szuszogva folytatta a szunyókálást. Úgy döntött, nem ébreszti fel. Inkább előrehajolva felmarkolt egy szalvétába csomagolt süteményt, és enni kezdte. Ezen kívül már majdnem minden elfogyott a piknikről. Egy fél palack ásványvíz, mellette, egy üvegben, talán egy ujjnyi bor árválkodott még a kosár mellett. Törökülésbe helyezkedett, és egyik kezével lesöpörte az anyjától kapott pokrócon őrjáratozó hangyákat. Éppen az Edie & Terry feliraton igyekeztek átjutni a legközelebbi morzsáig, hogy hazavonszolják a bolyba.
Majszolás közben belefeledkezett a körülöttük lévő természetbe. A majdnem csípőig érő fűben rejtőző tücskök szolidan ciripeltek. Méhek szorgoskodtak a virágok körül, és néhol katicákat is felfedezett, ahogy egy-egy fűszálon pihentek. Halkan csettintett nyelvével, amint végzett az édesség elpusztításával. A műanyag palack tartalmával öblítette le. Nem nyelte le azonnal a vizet, kiélvezte, ahogy lágyan körbefolyik a szájüregében, és átveszi annak hőmérsékletét. Közben felpillantott a rájuk árnyékot adó fára. A napsugarak vakító fénye nyugat felől hatolt át az ágak között, néhány levél lengedezett az enyhe szélben. Öreg lehetett már a platán. Terebélyes lombbal rendelkezett, és nem tudni, miért, de egymagában állt a rét határán. Tőle úgy száz méterre, egy szintén magányos kőrisfa állt. Edie most azt kezdte tanulmányozni. Úgy tűnt, a fél oldalát lehasította valami, talán egy villám lehetett. A másik fele sem tűnt túl egészségesnek, a platánhoz képest gyér volt a koronája, és a levelei barnás színben játszottak. Alatta pedig, mintha délibábot látott volna. Június lévén jó volt az idő, de annyira azért mégsem volt forró, hogy ezt a légköri jelenséget produkálja, főleg ebben a késő délutáni órában. Különben is, eddig mindig csak közvetlenül a talaj felett látott ilyet, ez pedig magasabban volt; úgy saccolta, a feje felett kezdődhet a levegő fodrozódása. Amúgy is hívta a természet, így elhatározta, odasétál, és megnézi magának. Terryre pillantott, aki békésen aludt. Nem úgy tűnt, hogy egyhamar felébred, nem volt szíve felkelteni. Csendben belelépett a cipőjébe, és elindult a kőris felé.
Dolga végeztével, még a farmernadrágját gombolva lépett ki a mezőn szintén érthetetlen okból található, nagy szikla mögül. A melléig ért, a hossza pedig úgy két méter lehetett. Sötétszürke, masszív kődarab volt, ugyanúgy egy szál egyedül állva a réten, mint a fák. Edie örült, hogy ott van, mögé bújva nem érezte magát olyan kiszolgáltatottnak, mint egyszerűen a fűben guggolva. Innen már jobban látszott a furcsa felhő a kőrisfa alatt. Tényleg légfodrozódásnak tűnt, és szürkéskék szín szegélyezte. Közeledve fedezte csak fel, hogy a fa egy kisebb dombocskán áll, ami messziről nem tűnt fel, mert nem a domb emelkedett magasra, hanem a talaj lejtett a kőris felé. Felkaptatott a gyökerekhez, és belenézett a foltba. Egyszerre, mintha kicsúszott volna a lába alól a talaj, azt érezte, zuhan, és nem látott semmit a hirtelen köré telepedő sötétségen kívül.
.
[…]
.
Egy láb látszott ki mögüle, épp olyan cipőben, mint az övé. Újabb adrenalin-löket árasztotta el a testét. Gyorsan hátranézett, de nem látta Terryt, és a hangja is messzebbről hallatszott. Igyekezett a lélegzetét is visszafojtva megkerülni a követ. Ugyanolyan nadrág, mint az, amit ő viselt. Ugyanaz az ing, kockás flanel, alatta fehér pamut trikó, bár a földön fekvő testé már bepiszkolódott. Visszafojtott sikolya hangos zihálássá olvadt, amikor a csapzott, gesztenyebarna haj alatt meglátta saját magát. Szemei üvegesen meredtek az ég felé, teste természetellenesen hevert a szikla árnyékában. Szinte még fel sem fogta a látványt, amikor meghallotta a férfi lihegését, és újból rohanni kezdett.
.
[…]
.
– Hála istennek, csak egy másik nővel vagy… – mondta, nagy szuszt préselve ki magából.
– Mit jelentsen ez? – A lebukástól megrendült férfi még mindig térdepelt, és értetlenül nézett Ediere. Közben a másik nő is felült mögötte. – Nem mérgesnek kellene lenned?
– Az előbb… nem tudom, mit jelent ez, Terry! Kijöttünk ide, aztán valami történt, és mikor visszajöttem ide hozzád, meg akartál ölni. És meg is tetted! Láttam magam holtan ott, a szikla mögött! Most meg ez… – Edie hangja egyre zaklatottabb lett, ahogy felidézte a történteket.
– Miről beszélsz? – Terry is hangosabb lett, ahogy meghallotta, hogy gyilkossággal vádolják. – Én otthon hagytalak, gyengélkedve feküdtél a nappaliban, mikor eljöttem! Még csak nem is jártál itt soha!
– A nappaliban? – kérdezte Edie. Lehet, hogy ott halt meg, és ide jött a lelke?
.
[…]
.
– Gyönyörűek, nem? – kérdezte Terry gyöngéden, amikor Edie vállára tette a kezét. A lány feszültsége engedett, és fejét a vállára akarta hajtani – ehelyett valami kemény, hideg dologba ütközött. Azonnal felpattant, fantáziájában már fejszét látott, amivel ismét ki akarja végezni. Amikor azonban ránézett, a férfi nyugodtan ült, a rideg holmi pedig nem balta volt, hanem egy kerekesszék.
– Mi történt? – kérdezte Edie levegőért kapkodva. Terry komolyan bámult vissza rá. – Terry, ez nem túl vicces. – Erre a férfi kihúzta a vállát, nagyot sóhajtott, és lesütve szemeit, széttárta a karjait. Mintha azt mondta volna: hát, pedig ez van.
– Honnan szedted ezt a széket? Ez tényleg nem vicces, szállj ki, kérlek – hordta le a lány. Terry pedig csak meredt rá.
– Tudod, mit? Te nem vagy vicces, sőt! Én megmondtam neked már a baleset után, hogy nem kell velem maradnod, te erősködtél. Örültem, de azt nem gondoltam volna, hogy később így gondolod meg magad! – Sértődött volt a hangja. – Lehet azt szebben is közölni, hogy nem akarsz egy kriplivel élni! – kiabálta feldúltan, miközben a kerekeket hajtva megfordult, és otthagyni készült a lányt. Edie szája már épp a ’micsoda?’ kérdésre nyílt volna, aztán rádöbbent, hogy még sosem látta a férfit ennyire megbántottnak, és dühösnek is egyszerre. És egy csapásra eszébe jutott a baleset.
.
[…]
.
A fodrozódó folt még mindig ott lebegett a feje felett, amikor kinyitotta a szemét. Átfutott a kérdés az elméjében, hogy vajon hányszor fog még önmagával találkozni, mire végre felébred. Rutinosan ballagott le a dombon, és már-már közömbösen eredt a platánhoz. Ahogy közeledett, egyre hangosabb morajlás ütötte meg a fülét, és minél több lépést tett meg, annál inkább tisztult a zaj. Különböző egyének hangjává, mulatozás lármájává esett szét. Tábortűz fényénél bomlott ki több ember alakja a sötétségből. Megdöbbent. Mindenre számított volna, csak többszemélyes kempingbulira nem. Amint ő maga is kibontakozott az éj feketéjéből, hogy megnézze magának a társaságot, Terry lépett elébe. Hitetlenkedve horkant fel, és ránevetett. Ediet kemény alkoholgőz csapta meg.
– Edie! – kurjantotta el magát a férfi. Magasba lendítette a whiskys üveget tartó kezét. – Nem is mondtad, hogy van egy ikertesód! – Hallhatóan belelkesült a felismerésre. Derekánál fogva rántotta magához a lányt, és ellentmondást nem tűrően szájon csókolta. Erő volt az ölelésben, stabilitás annál kevésbé, nyilvánvalóan már cseppet sem volt józan. Edie enyhén leplezett undorral tolta el magától, és tekintetével végigpásztázott a többieken. Egy férfi volt még ott, Ham. Terry testes kollégája nyugodtan ült egy, a tűzből kiálló faág mögött, és egyik kezéből sört, a másikból vodkát nyakalt. Rajtuk kívül csak lányok voltak, hiányos öltözékben, és szintén ittasan dülöngéltek valami képzelt zene ritmusára. Egyikük megpróbálta Ediet üdvözölni, de ő nem kért a leszbikus kalandból. Terry az egyik arra járót is elkapta, és kontrollálatlan, nyálas csókkal ostromolta, az a lány viszont vevő volt rá, combját rögtön el is helyezte a férfi csípőjén, és ringani kezdett rajta. Edie irtózva fordult el a látványtól. Két hátizsák közt fetrengve találta meg önmagát, egy kiürült gines palackot ölelve, és füves cigivel a kezében. Szerencsétlen önmaga, amióta csak Terry elharsogta, hogy megjött az ikertestvére, azon igyekezett, hogy közöljön valamit. Ahhoz viszont túlságosan be volt állva, hogy értelmes mondat hagyja el a száját.
.
[…]
.
.

Facebook hozzászólások

  1. Kereder Márk

    Szia Seamus,

    az írásod szépen meg van csinálva, viszont a külső szemekkel még nem rendelkezel, (ahogy én sem). Azt gyanítom, a “külső szem” megszerzése a következő pályára lépés feltétele ebben a játékban.
    Az íróknak van.

    Külső szemmel látjuk, hogy egy egész, kis túlzással féloldalas bekezdésnek el kell telnie, hogy megtudja az olvasó, hol is van éppen.
    Én az első bekezdésben egy sötét lakásban, illetve vendégházban, bungalóban voltam egy piknikből való betérés utáni alvásból felébredve.
    A második bekezdésig kellett várni, hogy az addigi képet teljesen kiradírozzam magamból és egy napfényes rétet rakjak a helyére.
    Ötlet: egyetlenegy szó, tőmondat, ködös utalás kellett volna az első két sorban, hol vagyunk, így nem hasonult volna meg önmagával a történet:
    “Hirtelen ült fel, és álmos szemekkel nézett körül A FÉNYÖZÖNBEN FÜRDŐ RÉTEN. A férfi jóízűen szunnyadt mellette. Hullámos haja hátraesve tette szabaddá arcát. ”

    A második részlet rohadt jó! Jó ötlet és jól megírt!

    A részletekből kibomlik egy történet, amit azt hiszem félig-meddig értek.
    Még párszor el kell olvasnom, de asszem vágom a lényeget. Ha jól értem, akkor az ötlet k. jó.
    Most erről egyebet nem merek írni.

    Ez egy nehéz írás. De ettől (is) jó.
    Szerintem ezt a kommentet még folytatom.

    Köszi! 🙂
    Üdv!

  2. Fer-Kai

    Rémálom, hollywoodi tálalásban.

Hozzászólás

*

Solve : *
14 × 12 =