Annus néni – Korrektúra
A novella szerzője: Dávid Attila
– Nem veszi fel a fiam a telefont! A fene essen belé, meg az unokámba is! Hogy nem tudnak meglátogatni, mert mindig csak a munka, a robottervezés! Hogy mostanában ez lett a divat. Pedig az én időmben még csak nem is volt ilyen szakma! Egyszerű gépek voltak csak, nem robotok!
– Ne mérgelődjön, Annus néni! Árt a szépségének!
– Hogy maga milyen aranyos, nővérke! Mindig megnevettet…
– Muszáj, mert különben mindig mérgelődne a fia és az unokája miatt. Ők (is) sokat dolgoznak, nem tudnak folyton itt lenni maga mellett. Amennyire tudom, fontos beosztásban dolgoznak mindketten: tervezőmérnökök. Ők alakítják a jövőt, Annus néni! Szóismétlés: dolgoznak; beszédben hogyan jelzed a zárójelet? Idézőjelet még csak-csak mutatunk néha az ujjunkkal (ami szerintem elég fura, de ez magánügy), de a zárójelet maximum szavakkal tudjuk érzékeltetni: „zárójelben jegyzem meg, hogy…” Úgyhogy én nem tenném zárójelbe az is-t. Értem, hogy miért tetted zárójelbe, úgy tudom elképzelni, hogy kiírod szavakkal: „Ők is sokat dolgoznak, akárcsak én”.
– Mit érdekel engem a jövő! Engem a jelen érdekel! Hogy legyen, aki segít nekem itt és most!
– Erre itt vagyok én, Annus néni! Hát nem segítek magának eleget?
– De igen, nővérke! Maga többet ér nekem, mint a fiam meg az unokám együttvéve. Lehet, hogy magára hagyom a vagyonomat.
– Szó sem lehet róla, Annus néni! A fia és az unokája sokat tesznek az emberiségért: folyamatosan fejlesztik a robotokat, hogy azok szükség esetén pótolják a kiöregedett vagy elvándorolt szakembereket a munkaerőpiacon.
– Ez rajtam nem segít! Maga az, aki segít rajtam, nővérke, nem azok a mihasznák! Maga az egyetlen vigaszom, kedves… mi is a neve, nővérke? Elfelejtettem!
– TS652-es vagyok, Annus néni. A fia és az unokája által legutóbb fejlesztett egészségügyi ellátórobot…. Négy pont a mondat végén, egy törlendő.
Annyira tudtam, hogy ide fog kifutni a dolog. Kerek kis írás, teljesen rendben van. Nincs túlírva, nem is kell, ez a terjedelem pont megfelelő. Tartalmas, egyszersmind szellemes írás, amelynek végén nem győzünk bólogatni. Szép munka. Így kell jó novellát írni.
.
.
Kedves Tarja!
Köszönöm szépen a korrektúrát és az értékelést!
Üdv:
D. Attila