Christopher Moore: Biff evangéliuma

Mivel rengeteg thrillert és krimit olvasok, néha muszáj némi humorral feltöltenem a sötétséggel átitatott lelkem. Ilyenok kerül kezembe Moore valamelyik kötete. Most jöjjön az egyik kedvencem, a Biff evangéliuma.

Aki vallásos, az esetleg megijedhet ettől a fülszövegtől, hogy mondván Jézust vicc tárgyává teszik a történetben. A kung-fú és a dögös csajok nem illenek valahogy hozzá, ugyebár. Megnyugtatok mindenkit, erről szó sincs. A történet ezen részét Biff éli át, és nem a Megváltó.
.

Miután Raziel angyal kikukázza a sivatag mélyéről Biffet, Biff a mai világba kerül, konkrétan egy szállodai szobába, és ott írja a saját evangéliumát. A cselekmény egyrészt mutatja Biffet, amint a mai világban próbál boldogulni (elsősorban megszökni Raziel felügyelete alól), másrészt kalandozunk a múltban Biff emlékein keresztül. Megtudjuk, hogyan ismerkedik meg Jézussal, és hogyan utazzák be a világot, hogy a Megváltó azzá válhasson, akinek mi a Bibliából ismerjük.

Jézus karaktere nagyon hiteles. Senki ne tartson attól, hogy az író nem figyelt oda a történelmi hűségre vagy az olvasók vallási beállítottságára. Mindössze annyiról van szó, hogy a történet kiszínezi kicsit a valóságot, és alternatív módon tárja elénk, hogy lett Jézus a Messiás. Megismeri Laoce tanításait, a buddhizmust, sőt még az indiai jógik bölcsességét is.

És akkor jöjjön maga a mesélő. Biff egy elképesztő figura. Gyarló, mint az emberek általában, de a maga vicces és egyszerű módján nagyon szerethető és érthető. Amíg Jézus pozitív tanokat sajátít el, addig Biff méregkeverést és kung-fút tanul (sőt, még a Káma Szutra rejtelmeiben is elmerül). Messzemenőkig hűséges a barátjához, és mindent meg is tesz, hogy a történet ne úgy végződjön, ahogy azt mi ismerjük.
.

„A teve harap. A teve minden ok nélkül leköp, rád tapos, beléd rúg, bőg, böfög és fingik. Legjobb esetben is makacs állat, a legrosszabban pedig totál kezelhetetlen. Ha provokálod, megharap. Márpedig ha egy dehidratált kétéltűt helyezel úgy könyöknyi mélységben a teve seggébe, úgy érzi, provokálod, és ha mindezt akkor teszed, amikor alszik, duplán provokálva érzi magát. A teve annyira bölcs, hogy az már sunyi. Ja, és azt említettem már, hogy harap?”
(142. oldal, 11. fejezet, Christopher Moore: Biff evangéliuma)
.

A cselekmény elég kalandos, néhol feszült. Komolyan, voltak részek, ahol kimondottan izgultam a szereplőkért. De nagy érzelmi csúcsokat nem kell megmásznunk, végig megmarad a könnyed hangulat, amiről természetesen Biff gondoskodik. Részint a cselekedeteivel, részint a szituációkkal, amikbe keveredik.

Nekem Biff régóta a kedvenc könyvem. Érdekes nézőpontja a vallásnak/Jézusnak úgy, hogy közben nem sért meg senkit. Könnyed, humoros és abszolút letehetetlen, tele életbölcsességekkel: tudjátok, „a teve harap”.