Previous Story
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!
Posted On 2019 ápr 23
Comment: 0
Szerző: Willow West
Nemrég jelent meg Sarah Pinborough legújabb könyve, a Ha addig élek is, ami nekem sajnos nem jött be. Nagy csalódás volt számomra, mert az előző könyvét viszont szeretettem. Be is mutatnám nektek, hogy miért..
„Tisztelt Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough
Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.
Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!”
.
Számomra a fülszövegből nem derül ki sok, ami azért engem kicsit zavar kicsit zavar, mert szeretem, ha van róla sejtésem, hogy mire számíthatok. Ennyi infó alapján azért kezdtem el olvasni, mert nagyon foglalkoztatott, hogy mi az a plusz, amit a fülszöveg sugall, amitől nem egy „szimpla” történet. A válasz nagyon meglepő volt, tényleg nem egy egyszerű, átlagos történetet kapunk.
A történet a következő: van Luisa, aki találkozik Daviddel, akivel el is tölt egy pásztorórát, majd kiderül, hogy nős és a leendő főnöke. Eddig elég klisés és átlagos (bár inkább romantikus regény szokott így kezdődni). Ami viszont már nagyon nem romantikus, hogy David felesége, Adele tud a románcról, és komoly tervet eszel ki, hogy David az övé maradjon. A két nő szemszögéből látjuk a dolgokat, és az ő szemükön keresztül ismerjük meg Davidet. A férfi szemszöge nekem néha kicsit hiányzott, de nem zavaróan, mert a lányok elég jól bemutatták őt.
.
.
David egyébként sokáig rejtély volt számomra, mert ahogy halad a történet, és mind a két női karakter beszél róla, nem lehet eldönteni, hogy ő most a bűnös vagy az áldozat. A válasz nagyon meglepett.
Luisa és Adele nagyon hasonlónak tűnnek. Alvásproblémákkal küzdenek és mindkettejük életében azért akadt dráma rendesen. Érdekes jellemutat járnak be, s mind a ketten tartogatnak meglepetést – mind David, mind az olvasó számára. Legnagyobb bánatomra egyiküket sem sikerült kedvelnem vagy sajnálom, de ez nem változtatott azon, hogy nagyon szerettem a könyvet.”
.
Annyira berántott a könyv, hogy le sem tudtam tenni. Csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor mi van? Nem rontom el az élményt senkinek (szóval semmi spoiler), így inkább csak annyit árulok el, hogy engem igencsak megleptek a fordulatok. Viszont van a történetben egy kis misztikusság, ami nekem ez már kicsit NewAge-es volt. Meglettem volna nélküle, de nem zavaró igazából.
.
Szóval a könyv jó, nem katartikusan, de jó, azonban ha nem szereted a misztikumot, inkább ne olvasd el, ha viszont szereted, csak ajánlani tudom.
.
.
