A hétfő 17 pillanata

Szerző: H. Balázs József

9. (15:13 óra)
.
– Hol a picsában voltál már megint? – kérdezte a hazatérő ifjabb Gézát az anyja, Edit. – Én beledöglök a munkába, hogy legyen mit falnotok nektek, meg a vendégeknek, ti meg apáddal leszartok mindent, ahogy kibújtok az ágyból, mentek világnak. Ehhez értetek, semmi máshoz. Se porszívó, se mosógép, se semmi. Csak tudnám, mi az a kurva sok dolog.
Géza erre nem mond semmit. Mit is mondhatna egy ötven feletti, nem dohányzó, absztinens férfi egy hetven feletti, nikotin- és alkoholfüggő nőnek, aki éppen a harmadik tepsi pogácsát figyelné a sütőben, ha még tudna koncentrálni. De nem tud. Az alkohol, ami mint tudjuk, csak másodsorban a problémát oldja, elsősorban viszont a májat, épp győzedelmeskedik Edit felett. A húszperces sütési folyamat tizenötödik minutumában ágynak dönti a két összeesküvő: a magas konyhai hőmérséklet, és a gyors egymásutánban elfogyasztott három féldeci „alkoholtartalmú ital”. A sütőt már Géza kapcsolja ki, és megy a dolgára.
Bármilyen hihetetlen, eddig sem unatkozott.
.
1. (06:00 óra)
.
Géza ötven múlt. Elvált, jobb híján a szüleivel lakik, és próbál valamit kezdeni az életével. Egy éve a stressztől volt egy tisztázatlan eszméletvesztése, aminek még nem jutott nyomára az orvostudomány. Nem agyvérzés, nem epilepsziás roham, nem keringési probléma. Eddig legalábbis úgy tűnik. Légzési nehézségei vannak, ami miatt négy napja, csütörtökön műtötték orrsövényferdüléssel. Szombaton engedték haza a kórházból. Kezdődik a napi rutin: tisztálkodás, öltözés, egy szelet zsíros kenyér gyors elfogyasztása, míg fő a kávé, amit éhgyomorra nem tanácsos inni. Rizikófaktorokból úgyis van elég. Edit és idősebb Géza még alszanak, neki viszont a helyijárati menetrend parancsol.
.
2. (07:15 óra)
.
Vissza kell mennie a kórházba. A doktor, aki operálta, 140 kilométerre, egy másik megyeszékhelyen dolgozik. Géza szülővárosában csak havonta egy-két hetet praktizál. Érti a dolgát. Egy rendelőintézeti rutinvizsgálaton szúrta ki, mi a páciens oxigénhiányának oka.
A buszmegállóig vezető háromszáz méteres úton 42 dohányost sikerül megszámlálnia a szembejövők, és a buszra várók tömegében.
– Nem kevés egy szegénységéről elhíresült városban – állapítja meg.
.
3. (08:20 óra)
.
– Két hét múlva, szerdán várom kontrollra – köszön el az orvos, miután megvizsgálta, hogy néz ki betege szűk négy nappal az altatásos, alig félórás műtét után. Aztán megy a rendelőintézeti betegeket ellátni (már várják vagy negyvenen), a lábadozó pedig a háziorvosához. A táv két kilométer, de gyalogolnia kell, mert S-ben a reggeli csúcsforgalom után már csak óránként járnak buszok a központ és a nyolcezres lakótelep között.
.
4. (09:20 óra)
.
Előbb ér a rendelőhöz, mint a helyijárat. Majdnem egyidőben a doktornővel. A rendelő előterében tíz várakozó, így neki a 11-es sorszám jut. Amíg sorra kerül, megtudja, miért válik a 22 éves Piri, mi történt az alkoholista Lajossal, milyen pofátlanul drága a helyi zöldséges, és persze azt, hogy ki volt szavazni, és ki nem. Mert 2016. október harmadikát írunk.
.
5. (11:05 óra)
.
Éppen eléri a városközpontba közlekedő buszt. Ülőhelyet nem talál, dühöngő utast annál többet. Vannak, akik a piacra, mások a rendelőintézetbe, vagy a kisebb-nagyobb ügyeiket intézni igyekeznének, ha volna mivel menni. Több, mint hatezer forint az egy havi összvonalas helyijárati bérlet, és a megyeszékhely összes járatának menetrendje elfér két A4-es lapon, keretes táblázatba foglalva.
.
6. (11:40 óra)
.
A központban vesz két magvas kiflit, hogy ki nem marja a gyomrát a déli kávé. Megy a turkálóba, mert szorítja a lábát a cipő. Sikerül vennie egy párat, valódi bőr, 3500 forintért.
.
7. (12:00 óra)
.
Elmegy a lánya munkahelyére, megadja neki a 600 forintot, amibe szombaton a kenőcs és a steril vatta került. A kórházból jövet meg kellett vennie, csak már nem volt nála pénz. Elment a büfében kávéra, újságra, pót-élelmiszerre (plusz zsemlékre, kerek dobozos sajtra). A kórház nem hízlalda.
.
8. (13:00 óra)
.
Feltölti a telefont és az internetes modem sim-kártyáját. Bemegy a főnökéhez, közli, hogy táppénzes állományba vették. A kirúgásnak van némi kockázata, de hosszas beszélgetés után a vezér megnyugtatja: amíg nem tud az orrán levegőt venni, addig semmi értelme, hogy bent szenvedjen. A kontrollig ne is lássa, csak egészségesen menjen vissza.
.
9/b. (06:00 – 15:13 óra)
.
A kilencedik jelenet már ismerős, azzal kezdődött a történet ifjabb Géza szempontjából. Ezalatt idősebb Géza felébredt, s ő is megkezdte mindennapi pokoljárását. Felesége háromszor körbezavarta a városon. Kettesével-hármasával jutottak eszébe a dolgok, miket kell venni imádott urának. Aki persze megkapta ugyanazt, amit a gyermek, amikor „limitidőn túl” érkezett vissza valahonnan. Persze, idősb Gézának emiatt rendszeresen relaxálnia kell valahol, a törzshelyén meg is kérdezte egyik cimborája:
– Miért hivják a te feleséged Editnek? A Szidónia jobban állna neki!
(Vajon miért is nem mondott ellent?)
.
10. (15:55 óra)
.
Edit a két Géza konyhai beszélgetésére felriad, és rémülten konstatálja: a harmadik tálca pogácsára elfelejtett sajtot szórni, mielőtt betette a sütőbe. Fia elmagyarázza neki, hogy ez azért nem egy nemzettragédia, de Edit nem vevő az iróniára, és elküldi a búsba. A férjét pedig a boltba, valami innivalóért, mégiscsak vendégek jönnek.
.
11. (16:15 óra)
.
– Amíg bent loptad a napot, kitakarítottam a disznóóladat, mert mikor dolgoztam, ti meg kicsik voltatok a húgoddal, mindig patyolat volt a lakás! Most meg? Megesz minket a szar!
Ebből a mondatfüzérből Géza rájön, miért nem talált semmit a szokott helyén, mérgében összekeresgéli hat(!) helyről a nyolc könyvtári könyvet, és visszaviszi. A fiókkönyvtár ma délután hatkor zár.
.
12. (16:50 óra)
.
A könyvtárosnő nevetve veszi vissza a könyveket, mert Géza a kórházban Szolzsenyicint olvasott, Ivan Gyenyiszovics egy napját. Eredetileg poénból vitte be. Az osztályon elmondta, minden fájdalmat röhögve visel el. Mégiscsak jobb itt, mint Suhovnak volt a mínusz 27 fokban, a Hőerőmű építésén.
.
13. (16:53 óra)
.
Ez feledhetetlen pillanat, mert Katalin, a könyvtáros ekkor közli vele: talált egy novellapályázatot, ami talán neki való. Az egyetlen bibi, hogy ma éjfél a határidő.
– Ja, és pénzdíjas! – teszi hozzá, miközben kinyomtatja a pályázati kiírást.
.
14. (17:00 óra)
.
Géza elolvassa, és hálát ad a sorsnak, hogy hétfő van, hatig várja az ügyfeleket az OTP. Csak egy kilométer, nincs előtte senki, 17:16-kor a formaruhás hölgy elé teszi a kétezer forintot, a kinyomtatott dokumentumot a kiíró cég adataival, és a személyijével.
.
15. (17:16 óra)
.
Kezében az Igazoló szelvény a befizetésről, de amikor hazaér, már tele a ház vendégekkel. Editet azért látogatják, mert fáj a lába. Három év alatt harmadszor is műteni kellett érszűkülettel, „de neki nem a cigarettától, hanem a fájós gerincétől ment tönkre”. Magának már bebeszélte, most eladja a verzióját az iszogató látogatóknak is. Ők talán elhiszik.
.
16. (20:15 óra)
.
Ekkora zsivajban nem lehet az írásra koncentrálni. Ötvenegy négyzetméteren elbújni se lehet egy csendes sarokba, mert olyan nem létezik. Editnek este negyed kilenckor jut eszébe hatodszor, hogy elnézést kérjen, amiért lemaradt a pogácsák harmadáról a sajt. Arra, hogy a Celsiusok és a féldecik legyőzték közben, nem tér ki.
Már este fél tíz, amikor Géza legszívesebben kijelentené: ilyenkor nincs szebb látvány, mint a távozó vendég hátát látni. De nem teszi, mert mindig megkapta az anyjától, hogy „övék a lakás, örüljön, hogy a válás után van hol laknia, tehát neki kuss.” Ezért megvárja, míg befejezik a hangoskodást, és távoznak.
.
17. ( 22:15 óra)
.
Miközben a szidalmakat hallgatja az ironikus beszólásaiért, bekapcsolja a laptopot. (Nem azt, amit két éve Edit darabokra tört, mert útban volt neki porszívózáskor, hanem amit egy egyesület adott neki használatra, hogy rendszeresen írjon a rendezvényeikről.) Talán nem kési le az éjféli határidőt.
.
.

Facebook hozzászólások

  1. HBJ

    Meg kell jegyeznem, hogy a fenti illusztráció óriási. Ha nem ropognának a csontjaim, és engedelmeskednének az izületeim, lementem volna hídba, amikor megláttam.

  2. HBJ

    Örülök, hogy tetszett.
    Az aktuálpolitikát és annak stílusát hagyjuk. Attól csak egy igazibb borzalom van, de abban fekszenek a borzok 😀
    Az érdem szerinti elosztást pedig még nem találták fel, nem csak a munkahelyeken, a magánéletben sem.
    Attól pedig, hogy Cseh Tamással találkozzam, a minap nem sok választott el, a nyolcnapos kardiológia wellness utolsó vizsgálatának eredményére még mától számítva is további nyolc-kilenc napot kell várnom. Ezalatt talán le tudom ráspolyozni az ott írt novelláról a felesleget. Dolgozom rajta.

  3. Kereder Márk

    Szia HBJ,
    TETSZETT! Igen, így nagybetűvel.
    A formát erre nagyon eltaláltad.
    (Bár az a kavar a kilencessel szerintem nem kellett volna.)
    Az életérzések, hangulatok tűpontosak. Ügyes.
    Sajnálom, hogy azt gondolom: empirikus úton születtek.
    Biztos vagyok benne, hogy legalább egy része az.

    Király ez az írás.

    A személyes ismeretségünkre is alapozva:
    Te többet érdemelnél annál, mint amit kapsz.
    Ezt nem az írásod miatt mondom!!! (de az is jó). Hanem az érzéseid miatt. Annyira igazságtalanul igazságtalan az élet az érző(bbe)kkel általában!

    De ezt soha ne bánd!

    Ez átjön az íráson.

    Szubjektíve, de: ez az egyik legjobb írás itt most.

    A hangulat és a témakör már megvan, már csak megfelelően el kell torzítani, egy opálos üveget elé rakni és néhány akkord kíséretében
    a Cseh Tamásnak odaadni, eljátszhatná az egyik felhőn az angyaloknak, milyen is itt lent!
    🙂

    Ja, és a mentegetőzésed a nyelvezetre: nem is igazán hiteles magyar kortárs valóságábrázolás az, amiben egy kurvaanyád sincs. Hozzánk tartozik sajnos. (Nézd meg az aktuálpolitikát bármelyik parton ülve! És még Te mentegetőzöl?! Na neeeeeee! 🙂 )

  4. HBJ

    Ha valaki durvának tartja a nyelvezetet: a novella valós történet alapján íródott, az idézett szövegek szó szerint így hangzottak el.
    Ez is a XXI. századi honi rögvalóság része.

Hozzászólás

*

Solve : *
20 + 16 =