Daniel Keyes: Virágot ​Algernonnak

Mivel a klasszikusoktól az ember kedvét az iskolában a kötelező olvasmányokkal elveszik, gondoltam teszek egy próbát, hátha sikerül kicsit javítani ezen a negatív előítéleten. Jöjjön az egyik kedvencem a klasszikusok közül.
.

„Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.”
.

Ez a fülszöveg nagyon jól érzékelteti, miről is szól a könyv, és hogy mit várhatunk tőle: egy megható és egyben elgondolkodtató sci-fi regényt, és ezt maximálisan teljesíti is a regény.
.

Annak ellenére, hogy a fülszöveg alapján a történet nagyon tragikusnak hangzik, elképesztően pozitív érzések maradtak bennem a végén (azért azt nem tagadom, hogy elmorzsoltam egy könnycseppet).
.

A regény központi figurája Charlie, aki a könyv elején egy műtétre készül, ami „okossá” teszi. Látjuk, milyen munkája van, hogy mellette jár iskolába, mert annak ellenére, hogy nem okos, az akar lenni. A maga egyszerűségében jószívű és kedves, de ezt mások nagyon kihasználják. Aztán túlesik a műtéten, és nem egyszerűen megnő az IQ-ja, konkrétan zsenivé válik, ünnepelt és népszerű lesz, eléri, amire igazából vágyott. Majd megtapasztalja ennek az árnyoldalát, végül végigéli, hogyan hanyatlik vissza az együgyűségbe. Ahogy az író Charlie jellemén keresztül végigvezet minket mindezen, egyenesen zseniális. Charlie személyisége, kedvessége és jó szíve nem változik semmit. Szerethető és érthető karakter.

Akiről még érdemes beszélni Charlie mellett, a tanárnője, aki végigkíséri az elejétől a végéig. Érdekes, hogyan fejlődik kettejük kapcsolata szerelemmé, majd hogyan romlik meg, és jut vissza oda, ahonnan indultak.

Igazi írói bravúr, hogy az elején a stílus egyszerűbb, pont mint maga Charlie, aztán egyre összetettebb, szebb lesz, és a végére visszaesik. Ez nekem személy szerint rengeteget hozzáadott, hogy végigéljem Charlie-val az eseményeket.
.

Bevallom, nem az a tipikus könyv, amit olvasni szoktam, de nagyon mélyen berántotta a lelkem, és megérte elkalandoznom a klasszikusok világába. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy kövesse a példámat.