Leylah Attar: The ​Paper Swa – Papírhattyú

Az egyik nagyon kedves barátnőm hívta fel a figyelmem erre a könyvre, mivel tudja, hogy a dark romance a kedvenc zsánereim között szerepel. Miután elolvastam a fülszöveget, nem is volt kérdés, teszek-e egy próbát a Papírhattyúval. Sajnos az élmény nem volt kellemes.
.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.”
.

A fülszöveg számomra egy érdekes, sőt izgalmas dark romance-t ígért, izgatottan vártam, hogy miről is szól a regény igazából, mert a fülszöveg a cselekményből sokat nem árul el. A baj csak az, hogy maga a történet semmit sem adott abból a komor szerelemből, nyersességből és intrikából, amit a fülszöveg megígért.
.

Azon tanakodtam, hogy vajon hogyan állhatott neki a szerző ennek a könyvnek. Biztos listába szedte, hogy hm… legyen benne kínzás, mert a thriller menő manapság, de mivel dark romance könyvből még nincs túl sok, de igény van rá, legyen benne romantika is. Milyen környezet legyen? Talán maffiás, mert azt is veszik, mint a cukrot. Így történhetett, hogy a könyv első kb. 70-80 oldala igazi thriller, abból a jó kis kínzós, lelket borzoló fajtából. Aztán, hogy véletlenül se érjen minket komoly lelki sérülés, mindezt sutba dobva jön valami más: irány a maffia. Végül pedig szex és szerelem, ahogy egy jó romantikus regényhez illik. Ha ezt a szerzőnek sikerül kiegyensúlyozva vegyíteni, tökéletes történet lehetett volna, de így inkább olyan, mintha egy bevásárlólista alapján készült volna.
.

A karakterek a cselekményhez hasonlóan egyik fejezetről a másikra váltanak az eredeti személyiségükhöz képest 180 fokos fordulatot. A főhősök közötti ellentétét okát sem lehet komolyan venni, hiszen pikk-pakk megbocsátást nyernek egymástól olyasmiért, amiért eddig kínzás és gyűlölet járt. Én személy szerint egyik szereplőt sem tudtam se megszeretni, se sajnálni.
.

A könyv nagy csalódás volt számomra, mert az eleje nagyon ígéretes volt. Kicsit úgy éreztem magam, mintha elkezdtem volna enni a világ legfinomabb kajáját és a felénél valaki kicserélte volna zsíros kenyérre. Kár érte, mert azért vannak jó pontjai, azt is megkockáztatom, hogy érzelmi csúcspontjai, de ebből nekem nem jött át semmi. Aki mégis tesz vele egy próbát, csak óvatosan, elvárás nélkül tegye, nehogy csalódás érje.